Angol nyelvtan/Igék
Az igéket négy szempontból szokás elemezni: mód, igeidő, szám, és személy. Az angol nyelv igéi szám és személy (vagyis a ragozás) tekintetében meglehetősen egyszerűek, azonban számos igeidőt megfigyelhetünk ebben a nyelvben.
Ragozás szerkesztés
A ragozás az angol nyelvben nagyon egyszerű, mert a mai angolban a korábbi ragokból már csak az egyes szám harmadik személyű rag maradt meg.
Az alábbi táblázat a jelen idejű, kijelentő módú ragozást mutatja be a run (fut) igén keresztül. A legtöbb igét így kell ragozni.
| Személy | Egyes szám | Többes szám! |
|---|---|---|
| 1. | ||
| 2. | ||
| 3. |
Bár a legtöbb igét úgy kell ragozni, mint a run igét, néhány ige rendhagyó. Ilyenek a be és a have.
A be ragozása:
| Személy | Egyes szám | Többes szám! |
|---|---|---|
| 1. | ||
| 2. | ||
| 3. |
A have ragozása:
| Személy | Egyes szám | Többes szám! |
|---|---|---|
| 1. | ||
| 2. | ||
| 3. |
Az igék alakjai szerkesztés
Az igéknek minden nyelvben vannak különböző alakjai, ezek attól függően változnak, hogy milyen szerkezetű mondatban szerepelnek az igék. Az angol nyelvben az igéknek négy alakja van: az infinitive (szinte teljesen megfelel a magyar -ni raggal képezett főnévi igenév formának; pl. csinálni, inni, enni), a gerund (nagyjából megfelel a magyar folyamatos melléknévi igenév, illetve határozói igenév formáknak: csináló / csinálva, ivó, evő / étkezve), a past participle (befejezett melléknévi igenév)és az "-s alak".
Az igék első alakja az ún. infinitive alak. Ez az alak szerepel a szótárakban is. Kétféle infinitive alak létezik: a to infinitive és a bare infinitive. A to infinitive alak a "to" szóból és az ige infinitive alakjából áll, míg a bare infinitive pusztán az ige infinitive alakja (ezt jelenti a neve is: "puszta" infinitive). Az infinitive alak mondatban általában másik ige vonzataként jelenik meg. Pl. I wanted to go to the cinema. (El akartam menni a moziba.), I can swim. (Tudok úszni.)
A második alak a gerund, amit úgy képzünk, hogy az infinitive alak végére egy "-ing" végződést teszünk. Ha az infinitive alak "-e"-re végződik, az -e lekopik, és a helyére jön az -ing. Pl. I started doing my homework. (Elkezdtem a házi feladatot.), She is using you. (Kihasznál téged!).
Az igék harmadik alakja a past participle. A szabályosan képzett past participle-ök esetében az infinitive alakhoz egy -(e)d /(ɪ)d, t/ végződést kapcsolunk. Az, hogy -d, vagy -ed végződést használunk, attól függ, milyen hangra végződik az infinitive alak. Ha mássalhangzóra végződik, az -ed végződést tesszük hozzá (pl. play-played), ha azonban magánhangzóra végződik, a -d végződést tesszük hozzá (bake-baked). A past participle -d végződésének kiejtése is függ az infinitive utolsó hangjától, itt azonban a zöngésség számít. Ha zöngés hangra végződik a szótő, a végződés kiejtése /d/. Ha a szótő zöngétlen hangra végződik, a végződés kiejtése /t/. A "t"-re és "d"-re végződő szavak automatikusan -ed végződést kapnak.
A negyedik alak a "-s alak". Ezt az alakot úgy képezzük, hogy a szótő végére egy -(e)s végződést teszünk. A végződés csak akkor -es, ha a szótő "sziszegő hangra" végződik /s, ʃ, tʃ, ʒ, dʒ, z/, egyébként -s végződést kap az ige. A -s végződésnek azonban két kiejtése van: /s/ és /z/. A végződés /s/ zöngétlen hangok előtt, és /z/, hogyha zöngés hang előzi meg. Példa az -s alakra: He plays football. (Focizik.), He bakes bread every morning. (Minden reggel kenyeret süt.), He always closes the window before he leaves for school. (Mindig becsukja az ablakot, mielőtt iskolába megy.)
Igeidők szerkesztés
igen