A honorácior olyan általában értelmiségi személy, aki nemesi cím nélkül töltött be olyan hivatalt, melyet leggyakrabban a nemesek viseltek.

A nemesi összeírásokba számos olyan személy (honorácior) is felvételre került, aki csak a pozíciója, hivatása révén tartotta magát nemesnek. A 18. század utolsó negyedében a nemesek számának ugrásszerű növekedéséhez hozzájárult a honoráciorok nemesek közé való számításának szokása is. A 19. század első felében már nem jobbágyok, hanem a honoráciorok igyekeznek maguknak valóságos nemességet szerezni (a vármegye adószedője, a bécsi professzor, a városi tanácsos, a kerületi tábla jegyzője stb.). A reformkor eszméinek korai megnyilvánulásaként a 18. század végén a nemesítés gyakran névmagyarosítással járt együtt.


http://mek.oszk.hu/09100/09175/html/58.html