A strucctollak, mint az öltözék részét képező divatkiegészítők 1700 táján különféle útvonalakon érkeztek Európába. Nyugat-Afrikából Franciaországba Saint-Louis-n (Réunion szigete) és az Atlanti-óceánon, valamint a Szaharán (a marokkói Akkán és Agadiron) keresztül. A strucctollak emellett az oszmán Birodalomban mindig is jelen voltak. Alexandria, Tripoli és Tunisz közvetítésével értékesítették Európában, különösen Livorno és Velence kikötőin át. Itáliából nagy mennyiségben érkezett Bécsbe is.

Pázmány Péter bíboros pecsétje


Névváltozatok:

strucztollbokréta (Thallóczy Turul 1897/2. 90.), tollforgó (Csergheő ArchÉrt. 1888/2. 134.[1])


Rövidítések:

A keleti stílus nagyban befolyásolta a divatot és a lakberendezést, különösen Franciaországban, ahol XIV. Lajos udvarában gyakran tartottak török és perzsa kosztümös bálokat. Bécsben a különféle színű és méretű strucctollak nagyon gyakran díszítették a színházi és operaelőadásokat, a bálokat és más összejöveteleket. Megtalálhatók a háztartások berendezésének jegyzékeiben, a díszmenetek és temetések kellékeiben. A törökökkel 150 éven át fennálló konfliktus miatt a nemesi udvarokba a hadizsákmánnyal sokféle ún. török áru került (szőnyegek, fegyverek). Ezért a strucctollak használata is sokkal jobban el volt terjedve.