Állatok/Bagolylepkék/Nagy szikibagoly

A lap mérete: 10217 bájt

Kertészet

Nagy szikibagoly


Nagy szikibagoly
Nagy szikibagoly
(Gortyna borelii, Syn: -)
Más neve(i): nagy szikibagolylepke


Védett rovar! - Eszmei értéke:100 000,- Ft. (2016.)


A nagy szikibagoly egy Európában több helyen előforduló, ám Magyarországon kiemelt jelentőségű lepkefaj, populációjának súlypontja itt található, a faj egyedül itt nincsen végveszélyben.

Táplálkozása

szerkesztés
A nagy szikibagoly erősen kötődik lárvális tápnövényeihez, a nagy termetű, szálas levelű, vastag gyökerű Peucedanum-fajokhoz: Magyarországon ez a védett sziki kocsord (Peucedanum officinale) – általában ahol ez megtalálhatók, ott a lepke is előfordul –, máshol a Peucedanum gallicum és Peucedanum longifolium is. Mesterséges körülmények között akár közönséges sárgarépán (Daucus carota subsp. sativus) is felnevelhető.
Élőhelye megegyezik tápnövényének élőhelyével, Magyarországon elsősorban a sziki magaskórós társulásokban[1] fordul elő, amely főleg sziki tölgyesek tisztásain és szegélyén, valamint a nagyobb alföldi folyók egykori árterének különböző mértékben kiszáradt és elszikesedett gyepeiben található meg. A harmadik tipikus élőhely az Északi-középhegység déli lejtőin, gyakran egykori szőlők helyén kialakult félszáraz gyepek, többnyire lejtősztyepprétek.
Míg az erdősztyepp-jellegű sziki tölgyesek szélein-tisztásain található sziki magaskórósok környezetvédelmi szempontból stabil élőhelynek tekinthetők, addig a második csoportba tartozó gyepek fajösszetétele jelentősen változhat, a sziki kocsordot kiszoríthatja a réti őszirózsa (Aster sedifolius), amit a megfelelő időben történő kaszálás akadályozhat meg.

Fenológia

szerkesztés
A nagy szikibagoly imágói átlagos időjárási körülmények között szeptemberben kelnek ki, október végéig repülnek, rajzáscsúcsuk pedig október első hetében van. Nagy szárazság esetén a kikelés jóval korábbra tolódhat.
A lepkék rendszerint a besötétedést követően azonnal repülni kezdenek és hajnalig aktívak. Monitorozásukra a szokásos lámpázásos módszer nem jól alkalmazható, a lepke kíméletét is szolgáló „hernyórágás-keresés” módszere megfelelőbb.
A lepkefaj diszperziós vagy terjedési képessége nagy, Magyarországon sokszor megfigyelték belvárosi lámpaoszlopokon, csárdák, kocsmák megvilágított falán, még HÉV-megállóban is, valószínűleg akár 15-20 kilométert is képesek megtenni. Ebből adódóan a lepkefaj kolonizációs, rekolonizációs képessége hazánkban igen erős, ezért képesek a nem túl távoli elkülönült populációk is összeköttetésben maradni, egyfajta metapopulációs szerkezetet fenntartva.
A nőstény lepkék általában valamilyen széleslevelű pázsitfűféle (Poaceae) levélhüvelyébe tojják tojásaikat,[2] „oly módon, hogy potrohának utolsó ízén lévő, erős kitinképződményével a levélhajlatokat kissé felfeszítve, hosszú tojócsövével a keletkezett hasítékba rakja, halvány, hússzínű kötőanyagba ágyazva”. Ennek természetvédelmi következménye, hogy a kocsordos élőhelyeken nem elegendő a sziki kocsord megőrzése, hanem szükséges kaszálatlan, magas füvű gyeprészeket kialakítani, amelyek alkalmasak szeptember-október hónapokban a nagy szikibagoly tojásrakási szokásainak kielégítésére. A lepkefaj tojás formában telel át.
A nagy szikilepke tojásaiból a lárvák április közepe és május második hete között kelnek ki. A hernyók első fejlődési stádiuma (L1) a kikeléstől az első vedlésig tart, amelyre a kikelés után 4-5 nap múlva kerül sor, és kb. 48 órát vesz igénybe. Az L1 hernyónak a kikelés után mindössze egy napi energiatartaléka van a tápnövény megtalálására. Ilyenkor a sziki kocsord zsenge hajtásainak epidermiszét hámozza, jelenlétét fekete színű ürülék jelzi a hajtások felszínén.
Az L2-L3 stádiumok május eleje és július közepe közé tehetők a kikelés időpontjától függően, a vedlések között 7-8 nap telik el. Az L2 stádiumban lévő lárva a tápnövény szárának a földfelszín feletti részébe rágja be magát, ahol az L3 stádium végéig endofág életmódot folytat (a tápnövény szárának felszín feletti részében felfelé-lefelé rágva táplálkozik). Jelenlétéről ekkor a tápnövény szárán, a levelek hónaljában és a szár tövénél megfigyelhető sárgásfehér ürüléknyomok, -halmocskák árulkodnak. Ekkor még a hernyók nagy számban fordulnak elő, gyakori, hogy egy tápnövényen több lárva is él. Az ilyenkor végzett kaszálás akár az egész populáció számára végzetes lehet, mivel a lepkefaj hernyói ekkor még a földfelszín felett tartózkodnak.
Az L4 stádium a harmadik vedléstől kb. 10 napon át, az L5 stádium a negyedik vedléstől mintegy 10-15 napon keresztül tart, az L6 stádium pedig az utolsó, ötödik vedlés és a bábozódás közötti időszak. Ez utóbbi másfél-két hónapig is eltarthat, amely alatt a viszonylag nagy méretű, igen keveset mozgó hernyó lassan fejlődik.
Az L4 stádiumtól kezdve a lárvák a tápnövény föld alatti részeit eszik. Változó mélységekben fogyasztják a tápnövény táplálékot raktározó, vastag gyökereit. Az idősebb hernyó valószínűleg nem a gyökérben táplálkozik, csupán megrágja azt.
A hernyó járatot készít a növény mellett, a felszínre lökve eltávolítva azon keresztül feleslegessé vált rágását és ürülékét. Ez a felszínen a szakértő számára félreismerhetetlen, tenyérnyi méretű, 1–2 cm magas sárgásfehéres, granulátumszerű kupacot alkot. Ebben az életszakaszban a hernyónak magas a mortalitási aránya, aminek angol kutatók szerint az az oka, hogy ebben a fejlődési szakaszban a hernyók kannibál életmódot folytatnak.[3] Az esetek túlnyomó többségében egy sziki kocsord-tövön egyetlen Gortyna borelii-lárva fejlődik ki. A talaj alatti időszakban a populáció egyedszámát a a nyár közepi kiadós esőzések jelentősen csökkenthetik, a lárvák ilyenkor ugyanis nem menekülnek el, hanem a járataikba húzódva mintegy „a sorsra bízzák magukat”. König Frigyes kutatásai azt mutatják hogy kétnapi folyamatos vízborítást átvészel a faj, három nap után már megkezdődik a lárvapusztulás, négy napos vízborítás után alig néhány túlélő lárva marad.[4]
A nagy szikibagolylepke bebábozódása tipikusan augusztus folyamán, egyes helyeken szeptemberben történik meg.
A bábok változó mélységben, sokszor a talajfelszín közvetlen közelében, a járat nyílásánál, a tápnövény gyökfőjéhez rögzítve, de néha 30–40 cm mélyen találhatók. :Talán ez a variáció az oka a faj igen elnyújtott repülési idejének.
Bábozódáskor a hernyó igyekszik a járatot úgy kialakítani, hogy az imágó nehézség nélkül a felszínre juthasson. Ezt a kijáratot azonban eltömítheti a nehéz munkagépekkel végzett természetvédelmi kaszálás.[5]

Elterjedése

szerkesztés
A Gortyna borelii különleges, szaggatott elterjedésű [bagolylepkék|bagolylepkefaj]], amelyet egyetlen alkalommal észleltek Európán kívül. Európában széles körben elterjedt faj, ám a Kárpát-medencén kívül mindenhol csak izolált élőhelyeken jelenik meg. Példányai a síkságoktól mintegy 1000 méter magasságig fordulnak elő (Mehádiai-hegység, francia Alpok, Pireneusok déli lejtői). A Pannon-régión kívül észlelték Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Németország, Lengyelország, Szerbia, Montenegró, Horvátország, Bulgária, Románia, Ukrajna és Oroszország területén is.
Elterjedési területe Európára korlátozódik, ahol élőhelyeit nagyrészt mezőgazdasági

művelésbe vonták. A faj hosszútávú megőrzési lehetőségét egyedül a kárpát-medencei (ezen belül is főleg a Pannon életföldrajzi régióban található) populációk kiemelt védelme jelentheti.

Magyarországon

szerkesztés
A nagy szikibagolylepke Magyarországon az Alföld több területén és a középhegységek déli peremterületein, nagyon lokálisan, a sziki kocsordhoz kötötten él. A Bereg-Szatmári síkon, a Taktaközben, a Déli-Bükkben, Bükkalján, Mátraalján, a Borsodi-Mezőségben, a Hevesi-síkon, a Jászságban, a Tápió-vidéken, a Hortobágyon (ez a klasszikus lelőhelye), a Hajdúságban, a Bihari-síkságon, a Nagykunságban, a Kis- és Nagy-Sárréten, a Körös-Maros közén, a Tisza-völgy déli részén bizonyítottan előfordulnak populációi, 124 lelőhelyről ismert a faj.

Természetvédelmi helyzet

szerkesztés
Magyarországon fokozottan védett faj, egyedeinek pénzben kifejezett értéke 100 000 Ft. A magyar Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) minimális programjában szerepel.


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

Forrás: Magyar Wikipédia Nagy szikibagoly

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy szikibagoly témájú médiaállományokat.
  1. [Peucedano-Asteretum sedifolii Soó 1947 corr. Borhidi 1996]
  2. „A szerzők a lepkefaj szaporító képletét tojásnak nevezik az eddigi helytelen pete elnevezés helyett, mivel a pete a haploid (n) kromoszómaszelvénnyel rendelkező szaporítóképlet, és ebben nem található elegendő szikanyag a teljes embrionális fejlődéshez. Petével csak a halak, kétéltűek és egyes féregcsoportok szaporodnak, míg a lepkék tojással.”
  3. (HART, 1998-99: 131)
  4. KÖNIG, 1959: 488
  5. KOVÁCS S. T., 1995