Szúfarkasfélék
- (Cleridae, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A szúfarkasfélék a rovarok osztályának bogarak rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak alrendjébe tartozó család.
- Hozzávetőlegesen 270 nembe sorolt mintegy 3500 fajjal minden állatföldrajzi régióban megtalálhatóak. Magyarországon 11 nemük 22 faja fordul elő.
- Kis és közepes méretű bogarak (2–24 mm). Erősen szklerotizált testük nyújtott, tojásdad, testalkatuk távolról a hangyákéra emlékeztet.
- Testük világosabb, elálló szőrökkel borított. Fejük szélesebb, vagy körülbelül olyan széles, mint az előtoruk. Rágójuk előreálló, erős. 11-ízű csápjaik rövidek, az előtor hosszát nem haladják meg, a végük felé gyakran megvastagodnak, és 3-6-ízű csápbunkót alkotnak. Előtoruk vagy harántos, vagy hosszabb, mint széles; ilyenkor hátrafelé kismértékben elszűkül.
Thanasimus dubius lárvája
- Szárnyfedőjük az előtornál szélesebb, általában párhuzamos szélű, az egész potrohot befedi és többé-kevésbé elkülönülő pontsorokat visel. A szárnyfedők általában feltűnő (aposzematikus) mintázatúak, sokszor fémfényűek, általában élénk színű piros, sárga, narancssárga, vagy kék haránt-sávokból állnak. A potrohszelvények két oldalán nincsenek kitüremlíthető bőrzsákjaik. Lábfejképletük 5-5-5, de a 4. íz sokszor nehezen észlelhető.
- A lárvák hosszúkásak, hengeresek, gyengén kitinizáltak. Testük világos vagy rózsaszínű, a fejkapszula sötétebb színű. Lábaik elég rövidek.
- A szúfarkasfélék nagyobb része ragadozó életmódot folytat, más fajok dögevők, illetve pollenfogyasztók. A ragadozó fajok nappali életmódúak, farakásokon, tuskókon fordulnak elő. Erdészetileg hasznosnak tekinthetők, mivel pusztítják a fát károsító más rovarokat. Történtek próbálkozások hasznosításukra a biológiai védekezésben különféle szúfajok ellen. A közép-európai fajok közül ilyen ragadozó a vörösnyakú szúfarkas.
- Dögevők a Necrobia-, Korynetes-fajok. Ezek természetes körülmények közt csak a tetemek lebomlásának egy adott fázisában fordulnak elő dögökön; ritkábban ezen fajok mint élelmiszer-kártevők léphetnek fel.
- A fajok harmadik része (ilyen a szalagos méhészbogár) pollenfogyasztó és ragadozó, ezen fajok virágokon, főleg az ernyősvirágzatú növények virágain tartózkodik. A nőstények vadméhek, főleg a művészméhek (Megachilidae) és az ősméhek (Colletidae), valamint a kaparódarazsak (Sphecidae) fészkeibe rakják petéiket.
Magyarországi fajok
- Fehérszalagos szúfarkas (Tarsostenus univittatus)
- Fekete szúfarkas (Tillus elongatus)
- Feketenyakú szúfarkas (Clerus mutillarius)
- Hatfoltos méhészbogár (Trichodes favarius)
- Házi szúfarkas (Opilo domesticus)
- Hengeres szúfarkas (Dermestoides sanguinicollis)
- Hosszúszőrű törpeszúfarkas (Korynetes caeruleus)
- Kék hullabogár (Necrobia violacea)
- Közönséges szúfarkas (Opilo mollis)
- Nagyfejű szúfarkas (Denops albofasciatus)
- Rövidszörű törpeszúfarkas (Korynetes ruficornis)
- Sápadt szúfarkas (Tillus pallidipennis)
- Sárga szúfarkas (Opilo pallidus)
- Szalagos méhészbogár (Trichodes apiarius)
- Szőlő-szúfarkas (Tilloidea unifasciata)
- Vöröslábú hullabogár (Necrobia rufipes)
- Vörösnyakú hullabogár (Necrobia ruficollis)
- Vörösnyakú szúfarkas (Thanasimus formicarius)
-
Feketenyakú szúfarkas (Clerus mutillarius) (Clerinae) -
-
-
Kék hullabogár (Necrobia violacea) (Korynetinae) -
-
-
Hengeres szúfarkas (Dermestoides sanguinicollis) (incertae sedis)
Forrás: Magyar Wikipédia: Szúfarkasfélék
