Útipatika/Állati harapások, veszettség

Állati harapások, veszettség

Emberevő ragadozók. Kilátóhely az Addo Elephant National Parkban. 2009.
Buffalo bivaly
Hímoroszlán.
Farkas. Canis lupus. 2004.

Gyakorlati tanácsok kóbor állatok támadásának elkerülésére

szerkesztés
Találkozások az állatokkal problémát okozhat az utazónak, felesleges velük kapcsolatba kerülni. Számos nagy emlős könnyen képes megölni az embert. Néhány állat felveszi a harcot az emberrel, megvédik magukat, ha sarokba szorítják, vagy váratlanul a nőstény anyaállat megvédi fiatal kölykét, ha idegent érez.
Gondot okozhat, ha hosszú fűben vagy sűrű bozótban gyalogolunk, amely leplezi a potenciálisan veszélyes állatot. A nagyragadozót nem lehet lehagyni, így jobb szembe fordulni vele. Próbáljunk meg kiabálva, köveket dobva vagy botokkal hadonászva megzavarni az állatot. Ne aludjon olyan sátorban, amely vonzza a nagy ragadozót, mert leszedi a medve a sátrat a sátor tartalmáért.
Sok veszélyes állat található szabadon Afrika egyes részein és Ázsiában. Csakúgy, mint a nagy macskák, ezek is veszélyesek, amelyek a következők: orrszarvúk, vízilovak, elefántok és az (afrikai) bivaly, amelyek különösen agresszív. A nagy főemlősök, mint a páviánok és a csimpánzok különösen veszélyesek lehet.
Megéri jól tájékozódni utazás közben olyan helyen, ahol ezeket az állatok találhatók. Ha szafarin utazik maradjon a jármű belsejében minden esetben, és mindig kövesse a vezetőt. Amikor csónakon utazik folyókon Afrikában, Dél-Amerikában és Ausztráliában óvakodjon a krokodiloktól, amelyek lappangó sekély víz közelében, a folyóparton hűsölnek.
Háziállatoktól sokkal valószínűbb, hogy megsérülünk, mint a vadállatoktól, így macskák, kutyák, szarvasmarha, sertés, teve, bivaly, elefánt, stb. Óvakodjunk az olyan háziállatoktól, amelyet nem ismerjük. Messze a leggyakrabban a háziállatok, kutyák a felelősek az emberi támadásokért. Világszerte ők a felelősek több száz halálos áldozatért évente.
Országok
Veszettség jelen van világszerte - kivéve az Egyesült Királyság, Skandinávia egyes részei, Japán, Óceánia, Antarktisz, Ausztrália, Új-Zéland, Málta és néhány Karib-szigeteken.
Preexpozíciós oltási sorozatot fel kell venni az alábbi országok esetén: Afganisztán, Brazília, Banglades, Bolívia, Kína, w:Kolumbia, w:Ecuador, w:El Salvador, w:Guatemala, w:Haiti, w:India, w:Indonézia, w:Mexikó, w:Burma (w:Myanmar), w:Nepál, w:Pakisztán, w:Peru, w:Fülöp-szigetek, w:Sri Lanka, w:Thaiföld, w:Vietnam, w:Jemen és számos w:afrikai ország. Hátizsákos turisták, kerékpárral utazók veszélyeztetettsége magasabb.
A w:veszettség kórokozóját leggyakrabban kóbor kutyák, esetleg vadállatok, w:denevérek, w:sakálok, w:rókák, w:majmok terjesztik. Vannak országok ahol különösen sok kóbor w:állat él, ezért a w:betegség előfordulása is magas. Tanácsos az állatoktól tisztes távolságban maradni mert, amikor még a veszettség korai szakaszában vannak feltűnő tünetek nincsenek csak a viselkedésük lehet rendellenes. Ha egy vadállat (kutya) fenyegető módon közeledik, ne fusson el, mert akkor ösztönösen harapni fog! Maradjon mozdulatlanul, kézzel a test mellett és kerülje a szemkontaktust!
Ha a w:kutya elveszti az érdeklődését ön iránt, lassan távolodjon el és kerüljön ki a látószögéből. Ha megtámadja a vadállat, próbálja meg a kabátját vagy valami kéznél lévő tárgyat a szájába tömni! Hogyha megharapta, alaposan mossa át a sebet szappanos vízzel, majd fertőtlenítse. Azonnal keressen egy egészségügyi központot ahol megkaphatja a veszettség (rabies, lyssa) elleni immunglobulint (passzív immunizáció) és elkezdhetik a veszettség elleni oltási sorozatot (aktív immunizáció, mely öt védőoltásból áll). Kérjen a klinikáról oltási bizonyítványt az oltóanyag nevével, beadási dátumával, dózisával kitöltve!
Ha nem talál olyan helyet ahol passzív immunizácíóban részesíthetik, térjen haza Magyarországra amilyen gyorsan lehet. Fontos, hogy a harapás utáni kezelést még a veszettség klinikai tüneteinek a megjelenése előtt megkapja, különben a fertőzés halálos kimenetelű lehet. Akkor is kockázata van a veszettségnek, hogyha a tulajdonos bizonyítja, hogy beoltották az állatot, ezért ha lehet, 10 napig meg kell figyelni! Ha 10 nap után is egészséges, az azt jelenti, hogy nem volt veszett a harapás időpontjában. A megfigyeléstől függetlenül elkezdhető az oltási sor, amely abbahagyható, ha kiderül, hogy a kutya nem veszett.
Ha közvetlenül állatokkal fog dolgozni, vagy távoli vidéki területeken kirándul, ahol nincs hozzáférhetőség a modern veszettség elleni oltóanyaghoz, ajánlatos az utazás előtti preexpozíciós oltási sor beadása (három oltásból áll). Hogyha ezután harapja meg egy veszettségre gyanús kutya, kevesebb oltást kell kapnia és passzív immunizációra sincs szükség. Ha kisgyerekkel utazik veszettséggel érintett országokba, még inkább ajánlatos a preexpozíciós oltás, mivel a gyerekek hajlamosabbak a kóbor állatok cirógatására, és emiatt gyakrabban szenvednek el állatharapást.
A cápatámadások általában nagy sajtóvisszhangot kapnak, a cápák sem jelentenek különösebb veszélyt a tengerparton. Valójában a cápáknak sokkal több okuk lenne félni az emberektől, mint fordítva. 1999 és 2009 között az egész Egyesült Államokban mindössze kilenc halálos cápatámadás történt.
Bár a legtöbb ilyen puhatestű ártalmatlan, vannak fajtáik, amelyek különösen veszélyesek is lehetnek. A kocka-medúzák például halálos mérget fecskendeznek az áldozatba, ami leállítja a szívműködést. A medúzák ellen védőpapucs viselésével és kis odafigyeléssel védekezhetünk.

Zoonózisfertőzések

szerkesztés

Veszettség, rabies

szerkesztés
SVG világtérkép veszettség-mentes országok (zöld) 2010-ben.
Veszett kutya nyálcsöpögése, amely elsődleges jele a betegségnek. Az utóbbi években több mint 90%-a az eseteknek vadon élőknél jelentkezik. 1955.
Fametszet: veszett kutya a középkorban. 2010.
A veszettség vírus okozta fertőzőbetegség, amely gyulladásos folyamatot idéz elő a központi idegrendszerben. Gyakorlatilag 100 %-ban halálos kimenetelű.
Országok
A betegség az Antarktisz kivételével mindenütt előfordul. Igen gyakori számos közép- és dél-amerikai, ázsiai, illetve afrikai országban. Dél-Európában mindenütt jelen van (kivéve Gibraltár, Málta, Monaco és Portugália)
Az oltóanyag elölt vírust tartalmaz. Fertőzés alapos gyanúja esetén, az időben elkezdett ismételt védőoltással meg lehet akadályozni a betegség kialakulását. Folyamatosan fennálló veszélyeztetettség esetén célszerű védőoltást adni megelőzés céljából. Az állat harapásakor tetanusz fertőzés (merevgörcs) is bekövetkezhet, ennek megelőzésére másik védőoltás szükséges. Az alapos sebtisztítás, sebellátás mindkét betegség veszélyét jelentősen csökkenti.
3 hónapnál hosszabb ideig fertőzött területen tartózkodóknak, kisgyermekeknek vagy foglalkozásuk miatt különösen veszélyeztetettek részére (zoológus, barlangász, néprajzkutató, vadász, kerékpárral, motorkerékpárral utazók stb.) a 0., 7. és a 21 - 28. napon kaphatnak védőoltást. Veszettségre gyanús sérüléskor újabb védőoltásra szükség van! Tartós veszélyeztetettség esetén 1-2 évenként emlékeztető védőoltást kell adni. A fejlődő országokban a modern vakcinák esetleg nem hozzáférhetők, így sérülés esetén az orvosi ellátásnak egyéb veszélye is lehet. Védőoltás okozta nem várt reakcióként helyi bőrpír, fájdalom esetleg láz, fejfájás léphet fel.

Gyógyszerkölcsönhatások és védőoltás
Sugárkezelés, klorokvin, kortikoszteroidok és más immunszuppresszív szerek csökkenthetik a veszettség vakcina hatásosságát.

Gyógyszeres terápia csak tüneti: Rabies immune globulin, Szigorúan elkülönítve, szupportív. A Milwaukee protokoll (elhúzódó mély szedáció és támogatás) sikeres bizonyos esetekben.
RNS vírus (Rhabdoviridae, Mononegavirales, Lyssavirus) okozza a veszettség tüneteit. Az állatvilágban elterjedt kórokozó, emlősök és rágcsálok fertőzik az ember közvetlen környezetében élő kutyákat, macskákat, róka, sakál, farkas, mosómedve, mongúz, denevér, ritkán rágcsáló vagy nyúl. Az emberi fertőzés a bőrön illetve a nyálkahártyákon keresztül, a beteg állat harapása, marása révén történhet. A veszett állat teteme is fertőz! Az amerikai kontinensen denevérek, vámpírok fertőzöttsége is ismert, ezek tartózkodási helyén, a barlangokban a belélegzett levegő is tartalmazhatja a vírust.
A vírus a fertőzött állat nyálával belép a harapás, karcolás, sérült bőrön, nyálkahártyán vagy a légzőrendszeren keresztül a keringésbe. A vírus ezután hozzáfér a központi idegrendszerhez, majd a perifériás idegekhez. A transzmisszió előfordulhat nem diagnosztizált beteg szervének átültetésekor. A szokásos lappangási idő 3-8 hét, bár ez változhat néhány naptól 1 évig is. A vírus a behatolási kaputól idegrostok mentén halad a központi idegrendszer felé, ahol gyulladást, majd elhalást okoz. Jellegzetes tünetek az idegfájdalom, fejfájás, láz, víziszony, depresszió vagy dühroham. A halált légzésbénulás okozza. A betegség gyógyíthatatlan. A lappangási idő néhány naptól, hónapokig tarthat. Ez alatt az idő alatt van lehetőség arra, hogy védőoltással - a tünetek megjelenése előtt - védelmet alakítsunk ki.

.Kockázati tényezők

Emberek, akik szoros kapcsolatban vannak az állatokkal, így állatorvosok és állat-egészségügyi személyzet, a szabadban dolgozó munkavállalók, valamint laboratóriumi dolgozók. Nagyobb a kockázata azoknak, akik vadásznak, csapdáznak vagy barlang-feltárással foglalkoznak (barlangászok), szoros kapcsolatban kerülnek potenciálisan veszett állatokkal, mint például: denevérek, róka, mosómedve. A gyerekek kockázata nagyobb a veszettség megfertőződésére. Kockázat függ az útvonal céljától és időtartamától, valamint az utazó tevékenységétől és az orvosi ellátástól.

◄--- Előző lap:Útipatika                      ---► Következő lap:A külföldi utazás kockázatai