Útipatika/Öngyógyítás/Utazási betegségek/Légúti fertőzések

Légúti fertőzések

Légúti fertőzések és utazás szerkesztés

Köhögés, nátha és a torokfájás nagyon gyakori utazók esetében, de könnyen lehet kezelni a gyógyszertárakban rendelkezésre álló készítményekkel világszerte. A legtöbb légúti fertőzés vírusos eredetű, és ezért nem érzékenyek az antibiotikumokra. Amikor a felírt antibiotikumot alkalmazzák gyakran másodlagos fertőzésekre írják. Sok utazó tölt hosszabb időt zsúfolt körülmények között, például repülőtereken, szállodákban. Ezek a helyek ideális feltételeket biztosítanak számos akut légúti fertőzés terjedésének, mint a megfázás és az influenza. Száraz a repülőgépek utasterében a levegő, a dohányzás a szokásosnál nagyobb (akár passzívan) expozíciójú, új allergének, por és a városi levegőszennyezés mind hozzájárulnak a légúti tünetek.

Influenza
Torokgyík
Légionárius betegség
Tuberkulózis
SARS
Madárinfluenza

Felső légúti hurut szerkesztés

Gyakorta megfigyelhető, hogy a járatgépen utazók pár nappal az utazás után felső légúti infekció tüneteiről panaszkodnak. A „repülés utáni felső légúti megbetegedésekért” elsősorban a légi járművek légkondicionáló rendszerét okolják, bár ezt a klinikai vizsgálatok nem támasztották alá. Tény azonban, hogy a repülőgépes utazás után az utazók hajlamosabbak a megfázásra, influenzára. Lehetséges, hogy a cseppfertőzéssel terjedő vírusok a kabinban nagyobb expozíciós veszélyt jelentenek az utastársakra. A leírtak miatt a felső légutak, a fül, orr, melléküregek krónikus megbetegedései, illetve a meglevő gyulladásos folyamatok utazás előtti kezelése fontos szempont a felső légúti fertőzések megelőzésében^[1].

Tuberkulózis, TBC, levegőben és emberről emberre terjedő fertőzés szerkesztés

Rövid leírása szerkesztés

A tüdőtuberkulózis (tbc, más néven tüdőgümőkór, Morbus hungaricus) fertőzéses eredetű megbetegedés, melyet a Mycobacterium hominis és Mycobacterium bovis nevű baktériumok okoznak. A tbc kórokozója cseppfertőzéssel terjed, azaz a fertőzött személy terjeszti azt köhögésével. A tbc nemcsak a tüdőt érintheti, megbetegítheti a gyomor- bélrendszert (ha fertőzött tej fogyasztásával kerül be a szervezetbe), a húgy- és ivarszerveket, a csontokat, a bőrt.

A tbc tüdőn kívüli formái napjainkban, a fejlett társadalmakban ritkák. Tbc-s megbetegedést okozhat még a szarvasmarhák tbc-jeként ismert M. bovis és az ebből kitenyésztett, lényegesen ártatlanabb BCG-bacillus (Bacillus Calmette-Guerin).

Országok szerkesztés

A TBC egy világjárvány. A 15 legnagyobb incidenciájú (új megbetegedések aránya) ország közül 13 Afrikában van, míg az összes új megbetegedés több mint a felét 6 ázsiai ország adja (Banglades, Kína, India, Indonézia, Pakisztán és a Fülöp-szigetek). A tbc fertőzés előfordulási gyakorisága jelentősen függ a szociális helyzettől. A világon mintegy 8-12 millió új megfertőződés történik évente. Leggyakoribb a betegség Dél-Afrikában, ahol 100.000 lakosra több, mint 200 fertőzött személy jut. A legtöbb utazó kockázata a tuberkulózissal szemben alacsony.

A betegség igen elterjedt az úgynevezett "fejlődő" országokban, de az újonnan diagnosztizált tuberkulózis esetek száma a "fejlett" országokban (a Szovjetunió utódállamaiban) is emelkedik. A XXI. Század első két évtizedében közel 1 milliárd ember válik újonnan fertőzötté a WHO adatai szerint. Közülük minden ötödiknél, azaz 20 Magyarországnyi embernél fejlődnek ki a tuberkulózis tünetei is, azaz betegednek meg a fertőzés következtében.

A 200 millió megbetegedett közül mintegy 35 milliónyi ember fog meghalni 2000 és 2020 között, hacsak valamilyen forradalmi változás nem következik be a kezelés vagy a megelőzés terén. Magyarországon a XX. század elején észlelhető igen magas megbetegedési arány, napjainkra jelentősen lecsökkent. A második világháború után kiteljesedett az országot behálózó tüdőgyógyászati hálózat, felfedezték a tbc elleni hatásos gyógyszereket, általánossá vált a kór elleni védőoltás, így a tbc elleni küzdelem jelentősen felgyorsult. Ma hazánkban 20-35 fertőzött személy jut 100.000 lakosra a különböző megyékben.

Tünetek szerkesztés

A kórokozó a Mycobacterium tuberculosis (a TBC kórokozója), ami cseppfertőzéssel terjed, és a megbetegedett emberektől lehet elkapni. A lappangási idő több hét, illetve néhány hónap is lehet, gyengeség, elesettség, fogyás, láz, éjszakai izzadás, köhögés, véres köpet. Látens tbc fertőzést (LTBI), vagy aktív tbc-betegséget különböztetnek meg. A tüdőtuberkulózis tünetei nem specifikusak, azaz nem említhetünk olyan tüneteket, melyek fennállása esetén a diagnózis biztosan kimondható, így annak megállapításához további vizsgálatok szükségesek.

A betegség általános tünetei: fogyás, hőemelkedés, izzadás (főleg éjszaka), étvágytalanság, fáradékonyság, gyakran jelentkező meghűlések. A légzőszervi tünetek közül leggyakoribb a köhögés és köpetürítés. A betegségre jellegzetesnek régebben a véres köpetet tartották, ám ez nem mindig jelentkezik (napjainkban pedig oka inkább a tüdő rosszindulatú daganata). Ritkábban mellkasi fájdalom, nehézlégzés észlelhető. Gyorsan rosszabbodó, vagy a tüdő nagy területének érintettségekor magas láz, gyors ütemű testsúlyvesztés jelentkezik, a fulmináns forma nagyon súlyos esetben akár halált is okozhat.

Terápia szerkesztés

Kemoterápia szerkesztés

A tüdőtuberkulózis gyógyszeres kezelése két fázisra bontható: az intenzív és a stabilizációs fázisra. Az intenzív terápia két vagy három hónap időtartamú kezelést jelent, a következő szerek hármas vagy négyes kombinációjával: isoniazid, rifampicin, pyrazinamide, ethambutol, esetleg streptomycin. A stabilizációs fázis legtöbbször isoniazid és rifampicin kombinációt jelent, de szóba jön az említett szerek bármelyike. A kezelést mindig a betegnek legmegfelelőbb gyógyszerekkel, a legmegfelelőbb dózisban és időtartamig kell megválasztani, a kórokozó laboratóriumi vizsgálatát figyelembe véve. A terápia beállítása kórházi körülmények között, tüdőgyógyászati osztályon történik. A hazabocsátott betegek kezelésének ellenőrzése a tüdőgondozó, illetve a háziorvos feladata.

A rendszeres orvosi ellenőrzés jelentősége igen nagy, mivel így nyomon követhető a páciens állapotának alakulása, a gyógyszerek esetleges mellékhatásai, feltérképezhetők a beteggel kapcsolatba került személyek, akik szükség esetén szintén kezelést kapnak, megfertőződésük megelőzésének érdekében. A betegség kimenetele kis elváltozások, az orvossal való megfelelő együttműködés esetében teljes gyógyulás is lehet. A kezelést éppen ezért minél hamarabb el kell kezdeni, s az orvos utasításait pontosan követni kell.

A hagyományos gátlószerekre nem reagáló, ún. multidrog-rezisztens (MDR) TBC baktériumok gyakorlatilag minden országban megjelentek a WHO felmérései szerint.

Sebészi kezelés szerkesztés

Sebészi kezelés is szóba jöhet, ha a tüdő funkciója azzal javítható, ha valamely szövődmény elhárítása vagy megelőzése azt megkívánja, ezen felül diagnosztikai problémák és a gyógyszeres terápia nem megfelelő hatékonysága esetén.

Vakcináció szerkesztés

Magyarországon a megelőzés jól szervezett, több lépcsős folyamat. Az újszülöttek még hazaadásuk előtt, a gyermekágyas osztályon megkapják a BCG oltást, melynek hatása 12-14 évig tart. Amennyiben az oltás helyén reakció nem észlelhető, újraoltás válik szükségessé. Új fertőzött felfedezése esetén fel kell deríteni a vele kapcsolatban álló személyeket s szükség esetén azok gyógyszereket kapnak megfertőződésük elkerülése érdekében. A megelőzést szolgálja a kiépült szűrési rendszer, miszerint 14 év felettiek esetében évente egyszer kötelező tüdőszűrésen részt venni. A szűrés egyéb tüdőbetegségek (például rosszindulatú daganatok) korai felismerésére is alkalmas, ezért jelentősége nem csak a tbc felismerésében van.

Diftéria, torokgyík, levegőben és emberről emberre terjedő fertőzés szerkesztés

Diftéria Hotspotok 1997. (WHO). Több mint 100 bejelentett eset(piros).

Rövid leírása szerkesztés

Diftéria olyan betegség, amely elsősorban a felső légutakat betegíti meg. A kórokozó a Corynebacterium diphtheriae, amely leggyakrabban emberről emberre terjed. Gazdaságilag elmaradott országokban fordul elő főleg, ahol a védőoltások nem hozzáférhetők, vagy ahol egyéb okból elmaradtak a gyermekkori védőoltások (pl. vallási meggyőződésből).

Országok szerkesztés

A diftériás esetek leghidegebb hónapokban terjednek a mérsékelt égövön. A trópusokon, szezonális trendek kevésbé eltérőek. Ahol az oltottsági arány csökkent, oda a diftéria visszatért. Így például a Szovjetunió felbomlása után 48 ezer új megbetegedést észleltek Oroszországban. India, Banglades, Vietnam, afrikai országok, Dél-Amerika (pl. Brazília), Németország, Kanada, Észak-Amerika.

Tünetek szerkesztés

A rezervoár, a beteg ember (ritkán ugyan, de néhány biotípusok a C. diphtheriae is izolálták állatok, mint a tehén, macskák, lovak) cseppfertőzéssel és tárgyak közvetítésével (csepp, kontaktus, tejtermékek, ruházat) terjeszti a Corynebacterium diphtheriae baktériumot, fakultatív gram-pozitív bacillus. Láz, nehezített légzés, rekedt köhögés és nyirokcsomó-duzzanat járhat a mandulákon látható jellegzetes szürkés felrakódással.

Lepedék és orrfolyás kíséri az orrüregi fertőzést. Szövődményként a baktérium által termelt toxin szívizom és ideggyulladást, bénulást okozhat. Szövődmények a betegek között fulladás, bénulás, szívelégtelenség, kóma és halál is bekövetkezhet. Légúti diftéria, bőrdiftéria ismert.

Vakcináció szerkesztés

Az aktív immunizálásban részesített gyermekeket csecsemőkoruktól többször oltják a betegséggel szemben: Di-Per-Te védőoltások. Felnőttek védettsége a kor előrehaladtával csökken. Azokba az országokba utazó felnőtteknek, ahol a betegség elterjedt (a védőoltásokat nem alkalmazzák) a tetanusz és poliomielitis védőoltással kombinált vakcinát adják: Dultavax, Boostrix 10 évente.

Terápia szerkesztés

Passzív immunizálás szerkesztés

A megfertőzött betegeket passzív immunizálással: Equine antitoxin;

Kemoterápia szerkesztés

Antibiotikummal kezelendők: Erythromycin, Metronidazol, Eritromicin, Prokain penicillin G, rifampicin, klindamicin.

Inaktiválás szerkesztés

Hő szerkesztés

C. diphtheriae életképes száraz, élettelen felületeken 7 naptól 6 hónapig. A baktérium inaktiválható nedves hővel (121 °C-on 15 percig és 30 perc között) és száraz hővel (160-170 °C-on 1-2 óra)

Kémiai szerkesztés

Antiszeptikum, dezinficiens: klórhexidin, 1%-os nátrium-hipoklorit, 70%-os etanol, glutáraldehid, formaldehid, jodinok, hidrogén-peroxid, perecetsav, kvaterner ammónium-vegyületek.

Madárinfluenza, zoonózis szerkesztés

Leírása szerkesztés

A madárinfluenza vírusos megbetegedés, amelyet valamely, a madarak szervezetéhez alkalmazkodott influenzavírus A okoz(több faj, élelmiszert-termelő madarak, mint például: csirke, pulyka, fürj, gyöngytyúk vagy vadon élő vízimadarak természetes hordozói a vírusoknak. stb), valamint a kedvtelésből tartott madarak és a vadon élő madarak.. Nem kizárólag madarakat betegíthet meg. Az emberre legveszélyesebb változatának a HPAI (angolul highly pathogenic avian influenza, azaz „magas patogenitású madárinfluenza”) H5N1 törzseket tartják.

A H5N1 a vadon élő madárfajokat és a házi baromfi fajokat egyaránt képes megbetegíteni. Csak néhány eset ismert, amikor emberről emberre terjedt, az influenzavírusok azonban változékonyak, így fenn áll a lehetősége, hogy kialakul egy emberről emberre terjedő változat, amely képes lehet egy járvány kirobbantására. Influenza A vírus altípus H7N9 egy új madárinfluenza-vírus, először számoltak be fertőzött embereken 2013-ban, Kínában.

A legtöbb jelentett megbetegedés súlyos légúti betegséget okoz. Az első hónapban, több mint 100 embert fertőzött meg - szokatlanul magas arányú az új fertőzés. Minden ötödik beteg meghalt, és a többiek még mindig rendkívül rossz állapotban vannak. Keiji Fukuda , a World Health Organization 's (WHO) vezérigazgató-helyettese: a H7N9 "... szokatlanul veszélyes vírus az emberre".

Országok szerkesztés

Míg a legtöbb magas patogenitású ( H5N1 ) már terjed Ázsiában 2003 óta, a madárinfluenza elérte 2005-ben Európa és a Közel-Keleten, valamint Afrikában, a következő évben. 2012. január 22., Kína közzétette második ember halála miatt a madárinfluenza egy hónapot követő további halálesetek Vietnamban és Kambodzsában.

Terápia szerkesztés

Leggyakrabban tüneti kezelés alkalmazható, de súlyosabb esetekben a vírusszaporodást gátló gyógyszerek is adhatók. Másodlagos bakteriális szövődmény esetén (pl.: tüdőgyulladás) antibiotikumok adása szükséges.

Megelőzés szerkesztés

Megelőzésként el kell kerülni az influenza fertőzést minden helyzetben. Védelem a szem, az orr, száj és a kézé vírusrészecskékkel szemben a fő prioritás, mert ezek a leggyakoribb folyosói egy influenza vírusnak a szervezetbe jutáshoz. A madárinfluenza vírus részecskék a ruhán keresztül is átjutnak, vagy akár a cipőn is. Az utolsó lépés, hogy az emberek mindig tisztára mossák a kezét, hogy tovább csökkentsék az esélyét a kereszt-szennyeződésnek. A nem védett ruházatot és lábbelit fertőtleníteni kell.

Tünetek szerkesztés

A lappangási idő 2-3 nap a H1N1 esetében. Hirtelen kialakuló magas láz. Fejfájás, végtag- és izomfájdalmak. Esetleg hányinger, hányás, ritkán hasmenés (elsősorban gyermekekben). Száraz köhögés. Torokfájás.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint a H7N9 tünetei közé tartozik a láz, a köhögés és a légszomj, ami tüdőgyulladássá fokozódhat. A vírus túlterheli az immunrendszert, ami az úgynevezett a citokin vihart okozza. Vérmérgezés és a szervi elégtelenség is lehetséges. Egy cikket a The New England Journal of Medicine , az orvosok azt jelentette, hogy a legtöbb beteg megerősített esetek H7N9 vírus volt súlyosan beteg, és mintegy 20%-a halt meg akut légúti distressz-szindrómában (ARDS) vagy a többszervi elégtelenségben. Antigén és genom szekvenálása azt sugallja, hogy érzékeny a H7N9 neuraminidáz inhibitorok , mint például az oszeltamivir és zanamivirt.

Légionárius betegség, levegőben és emberről emberre terjedő fertőzés szerkesztés

A Bellevue-Stratford Hotel, az első ismert kitörési helye a légionárius betegségek. A szállodát bezártát 1976. novemberében, négy hónappal a kitörés után.

Története szerkesztés

A betegség elnevezése 1976-ból származik, amikor is egy Philadelphiában tartott légiós veterán gyűlés után tömeges tüdőgyulladás tört ki, mely több mint 30 halálos áldozatot követelt, és jelentős figyelmet kapott a médián keresztül. Erős ellenálló képességű személyek esetén a betegség nem is alakul ki, más esetekben akár halálos is lehet. A halálozási arány a megfertőzöttek 5-30% között tehető.

Rövid leírása szerkesztés

A legionárius betegség egy súlyos lefolyású, tüdőgyulladással járó kórkép, amely a Legionella pneumophila baktérium vagy más Legionella fajok belégzése okoz. Ezek a baktériumok gyakran megtalálhatóak az otthoni, a szállodai, vagy egyéb vízrendszerekben, és a légkondicionáló vagy léghűtő rendszerekben felhasznált vizekben. A betegséget első alkalommal 1976-ban, egy amerikai szállodában tartott konferencia résztvevői között észlelték, azóta számos országban vezettek be intézkedéseket a betegség megelőzése és felügyelete érdekében.

A legionárius betegség elsősorban felnőtteket érint, és a más alapbetegségben nem szenvedők kb. 10-15 %-a hal meg évente annak ellenére, hogy e betegség ellen megfelelő antibiotikum-kezelés áll rendelkezésre. A betegség elleni küzdelem fő eszköze ezért a megelőzés, a vízrendszerekben található organizmusok kontrollja. Számos ok miatt főleg a meleg éghajlaton fekvő nyaralóhelyekre utazók vannak kitéve veszélynek, az ilyen esetek teszik ki az európai országokból jelentett esetek kb. felét.

A kórokozó terjedési módja szerkesztés

A legionárius betegség a Legionella baktériumokat aeroszol formájában tartalmazó levegő belégzését követően alakulhat ki. A baktériumokat tartalmazó vízből szabad szemmel nem látható apró cseppecskékből álló aeroszol képződhet, például víz permetezésekor, levegő vízbe buborékoltatásával, vagy amikor a víz kemény felszínnek ütközik. Minél kisebbek a cseppecskék, annál veszélyesebbek. Az 5 μm-nél kisebb átmérőjű cseppecskék könnyebben elérik az alsó légutakat. A kórokozó emberről emberre nem terjed.

Az utazással összefüggő legionárius betegség szempontjából kockázatot jelentő berendezések:

hideg- és melegvíz-rendszerek,
hűtőtornyok és párologtató kondenzátorok,
pezsgőfürdők, természetes hőforrások,
kutak, permetező rendszerek,
ételtároló vitrinek párologtatója,
terápiás lélegeztető készülékek.

A szálláshellyel összefüggésbe hozható kockázati tényezők:

Az utazással összefüggésbe hozható fertőzés gyakran kapcsolódik a rövid időszakokra kiadott szálláshelyhez, és a használat szezonális ingadozásához. Némely szálláshely kihasználtsága, így a vízhasználat is időszakos lehet, és a fürdéshez használt vízigény jelentősen felélénkülhet a napszak függvényében.

Hajlamosító tényezők, tünetek szerkesztés

A középkorú és idősebb személyek, különösen azok, akik cigarettáznak vagy krónikus tüdőbetegségben szenvednek. A fertőződés kezdete és a tünetek megjelenése között eltelt idő 2-10 nap. Láz, hidegrázás, köhögés, amely lehet száraz, vagy hurutos. Egyes betegeknél is izomfájdalom, fejfájás, fáradtság, étvágytalanság, és esetenként hasmenés.

Gyógyszeres terápia szerkesztés

A Legionellosist antibiotikummal kell kezelni, mert a betegség életveszélyes lehet. Elsőnek választandó szer az erythromycin. Súlyos esetekben, egy második gyógyszer, rifampicint lehet használni. Eritromicin egy adag 3 × 1 g iv. például egy antibiotikum napi első választás. Hatékonyabb legionellosis antibiotikumai, makrolidok: azitromicin, klaritromicin, roxitromicint és széles spektrumú fluorokinolonok (pl. ciprofloxacin, levofloxacin). Továbbá, a rifampicin és a tetraciklinek , mint például a doxiciklin és tigeciklin hatékony, de nem tekinthetők a gyógyszer első választás.

A hőmérséklet befolyásolja a Legionellák túlélését

70 - 80 °C: Dezinficiálás tartománya

66 °C-on : 2 percen belül elpusztulnak

60 °C-on : 32 percen belül elpusztulnak

55 °C-on : 5 - 6 órán belül elpusztulnak

50 °C felett: Túlélik, de nem szaporodnak

35 - 46 °C: Ideális szaporodási tartomány

20 - 50 °C: Szaporodási tartomány

20 °C alatt: Képesek túlélni, de nem szaporodnak.

◄--- Előző lap:Útipatika ---► Következő lap:

Jegyzetek

↑ Zitter JN,Mazonson PD,Miller DP, et al. Aircraft Cabin Air Recirculation and Symptoms of the Common Cold. JAMA 2002;288:483–486

[1] Zitter JN,Mazonson PD,Miller DP, et al. Aircraft Cabin Air Recirculation and Symptoms of the Common Cold. JAMA 2002;288:483–486

[1]