A harci, küzdősporti, - ezen belül - a judo sportkultúra fejlődése

A harci, küzdősporti, - ezen belül - a judo sportkultúra fejlődése

A harci kultúra fejlődése:

A harchoz kötődő evolúciós rituális agresszió kialakulása

A támadó szándék jelzését jelentette, az állatvilágban és embereknél, hogy fajtatársak elpusztítását kerüljék, amennyiben a fenyegető jelzés elég.

Állati rituális agresszióformák

A fenyegető testtartás, - idegrendszer vészreakciói (tág pupilla, felgyorsult szívverés), - tárgyakkal való fenyegetőzés (erre az állatok közül csak a majmok képesek).

Emberi agressziós formák

Az állati agressziós formákon kívül: nyelvöltés, köpés, pucér fenék, nemi szervek mutogatása (a fallikus fenyegetés a majmok hímjeinek támadási szokásaira jellemző), szitkozódás (Például verbális (szóbeli) agresszió: megverlek, kinyírlak - mint nyelvi jelzés. Tabu megsértésére felhívás a vérfertőzésre való utasítás. Rangsorra utaló, például: süket, idióta, ökör. Csoportnorma megsértésére utaló, például: gyáva, ökör, koldus.) Pszichés agresszióként fogható fel a szorongást, a félelmet okozó fenyegetés, zsarolás, lejáratás (pl. kompromittálás), családtagok fenyegetése.

Az agresszió lecsillapítása:

Kéz szét-tétele, szabadkozás, bocsánatkérés, szexuális felkínálkozás, sírás, panaszkodás, fej lehajtása, gyerekes viselkedés, mosoly. Ismert szokás a tárgyak, élelem megosztása (pl. só és kenyér felkínálása népszokásként, vagy a kisgyerek támadója felé egy tárgyat nyújt). Az elsöprő erejű ellen-agresszió kiolthatja a támadó magatartást. Az érdekek biztosítása a támadó számára szintén megnyugtató.

Rituális agresszió nélküli küzdelem zsákmányszerzésnél és az alvilágban.

A támadás technikáját a bűnözőknél már többnyire a zsákmányszerző agresszió viselkedésmintái jellemzik. Például érzelemnélküliség, kiszámítottság, váratlanság, kegyetlenség.

A harcművészeti technikák emberi fejlődésének rövid ismertetése napjainkig.

Az őskorszak előtti időkben harapások, ütések, marások jellemezték a küzdelmeket. Később a bunkó, kőbalta, hajítókő, dárda, nyíl, puska, ágyú, robbanófejes rakéták a pusztítási erő távolságát, pontosságát és nagyságát növelték, egyre nagyobb hatásfokkal. A pusztakezes harcnál különleges ütő, rúgó, csavaró, tépő, dobó, leszorító, feszítő, fojtó technikák alakultak ki.

A harcművészetek kialakulása, fejlődése az ősközösségben.

A vadásztáncok és harci táncok a technikák megismerésére és gyakorlására is lehetőséget biztosítottak, egymás mozdulatait lesve. A táncokat (edzéseket) irányító varázslók (edzők) helyes módszerek esetén növelték a tanulás hatékonyságát (sérülések csökkenése, alkalmazástechnika növelésével).

Az újkori erőforrásszerző stratégia fejlődési jellemzői.

Régen fegyverekkel vívtak területszerző háborút a nyersanyag erőforrásokért, ma az elrettentő erő (atomfegyverek) és vásárlóerőt megszerző kereskedelemi és ipari vállalkozások révén is megszerezhetik ezt.

Az újkori küzdő sportkultúra fejlődése:

Az újkori versenysport pénzügyi támogatás rendszere - nézettségen alapuló - politikai, profitszerző érdekeket támogat.

A tömegek szórakoztatási lehetősége, vagy nemzeti erőfitogtató igényének indirekt kielégítése a mindenkori hatalmat támogatja, mert elvonja a figyelemét a problémáktól, győzelmi illúzióval. Ebben az esetben mostohagyerek az a versenysport, ami nem látványos és olimpiai aranyérmes csak egészséges.

A médiaprofit és üzleti reklámérdek, szintén látványsportokra összpontosít. Ezek az érdekek nem támogatják a tömeges egészségvédő és személyiségfejlesztő stresszt oldó szabadidősportot.

Igazi céljuk a figyelemsokkoláson alapuló néző és profitszerzés, nem a tömeges sportoltatás (lásd képriportok erőszakot reklámozó címei ketrec-harcól). Még így is jellemformáló erőt jelent az versenysportolók számára a teljesítményspirál kiszolgálása. Sajnos a minden áron való erőszakos érvényesülés agresszív viselkedéstorzulással is járhat (drogozó, tudatosan sérülést okozó, vagy bűnöző sportolók).

Az agressziós viselkedésformák sportszerűek lettek a küzdősportokban.

Bíró irányítja a küzdelmet és - a full kontaktos sportokat, vagy inkább pankrációkat nem számítva - sérülésokozás tilos. A jelképes győzelem (két vállra fektetés, leszorítás, ippon értékű dobás) azt jelenti meg is ölhetné, mert ő az ügyesebb, erősebb. Egymás köszöntése, kölcsönös tisztelete elvárt, aminek alapja, hogy a küzdelmek kölcsönösen fejlesztik a résztvevőket.

Judo sportkultúra fejlődése:

A judo sportkultúra kialakulása

A Bugei vagy Bujitsu harcművészetek nagy csoportjához kötődik. A XV. és XVI. század közötti 100 éves háborút követően értelmetlenné vált a békés társadalomban az öldöklés oktatása, ezért új oktatási célként jelent meg az önvédelemre korlátozódó oktatás, - erőteljes szellemi és erkölcsi nevelési igénnyel növelve társadalmi közhasznúságát.

Ezt az irányzatot, melyet a kínai „Tao” (út) erkölcsi nevelés mintájára „do”-nak (szellemi út) neveztek el, egyre többen követték. Így tett Jigoro Kano is a ko-do-kan judo megalapítója. Ezért fejlődött ki a békéssé váló japán társadalomban a jiujitsu–ból a judo a kenjistu–ból a kendo, stb., illetve a harcművészeteket összegző Bujitsu-ból a Budo.

Ezután a békésebbé váló harcművészetek gyakorlásából kivált a szintén sérülés elkerülésére törekvő sportvetélkedés, küzdőigény alapján, melyből kifejlődtek a mai japán eredetű küzdőversenysportok, így a verseny judo is melyből ennek hatására a balesetveszélyes technikákat kigyomlálta Jigoro Kano a küzdelmek miatt. Napjainkban a judo versenysporti kultúra mellett a szabadidősport kultúra többnyire médianyilvánosság nélkül fejlődik

A judo sportfilozófia ismereteinek ázsiai és európai, vallásos és tudományos fejlődése.

Az ázsiai do (szellemi út) a tao-ból (út) származó Konfucius tanítása és a zen buddhizmus alapján a mértékletességet, szorgalmat, jóságot, bölcsességet, rangsor-tiszteletet, sorsunk elfogadását, vágyaink leépítését (nirvána) – követendő célként nevezte meg - értékrend építésnél, életvitelnél. Az alapul szolgáló kínai taoista filozófia ősidők óta ismert alapelven nyugszik, a jin és jang (sötét és világos erők) egymáshoz viszonyított kölcsönhatásán. Tudomásul veszi a ellentét párokat, így a jó és rossz együttes jelenlétét is egy emberen belül.

A keresztény vallások 10 parancsolata szintén irányított erkölcsi normán alapuló csoportos együttműködést igyekszik tanítani. A jót többek között az önmérséklet, tulajdon tisztelete és felebaráti szeretet - a gonoszt (megrontó ördög) például a bujaság a kegyetlen önzés és erőszak embertársainkkal szemben - képviseli.

A tudományos fejlődés világossá tette a viselkedések mozgatórugóit. Megközelítésében nem létezik jó és gonosz, hanem eredményesen működő (erőforrásszerző-védő életigazságok) és kevésbé működő (becsület, szabadság) vagy nem működő idealista (egyenlőség, testvériség) igazság. Például az önző-önzetlen, hűtlen-hűséges értékrend egyaránt eredményes lehet a környezettől függően.

Kimondja, hogy az ember kultúrát építő állat - tanult és ösztönös viselkedésekkel. Mára többnyire elavulttá váltak az ösztönös területszerző, rangsorszerző, utódnevelő, stb. erőszakos sikerparancsok, mert az emberi faj hatalmas szaporulat létszáma civilizált együttműködési érdeket parancsol.

A vallási tanítások, népszokások, törvények igyekeznek civilizált közös együttműködés érdekében fellépni. Az eredményesség ellen hat, hogy a humán viselkedéskultúra mellet az emberre az ösztönös viselkedésparancsok is nagy erővel hatnak.

A gyors változásokra a válaszokat az ember az intelligens alkalmazkodó képességével (tanult viselkedés) igyekszik kitermelni, de az elavult ösztönparancsok beleszólnak "régi", korábban beépült parancsokat adva (az ösztönprogram 50-120 ezer évenként maximum 2-5% viselkedés változtatást engedélyez a várhatóan visszatérő környezeti feltételek miatt).

Ráadásul a gyorsan, átlag 20 évente változó társadalmi, gazdasági - tanuláson alapuló - vetélkedéskultúra szabályozását a társadalmi nevelői szintér nem tudja biztosítani annak időigényes kialakulása (például közmondásnál kb. 80 év, népszokásnál kb. 40 év).

Spontán védekező mechanizmusként megfigyelhető a társadalmi írott (törvények, rendeletek), és íratlan (becsület, erkölcs, jellem, tolerancia, népszokások, közmondások, stb.). szabályozók csökkentett használata oktatása – gyorsuló elavulási értékük (betartás esetén érvényesülést segítő társadalmi morál és garancia) miatt.

A sportfilozófia fejlődése gátolt

A sportfilozófia fejlődésének a versenysporti teljesítményspirál (nem enged időt reflexióra) és a normatív kirekesztés (nemzeti szubkultúrák ellenállása) a gátja.

Egy japán-magyar Budo konferencián, a japán előadók kifogásolták, hogy a judo versenysport nem tanítja a do értékét, csak technikai oktatásra szorítkozik. Feltettem a kérdést, hogy európai tudományos kutatási eredményeket figyelembe vesznek-e ezen a területen. Azt válaszolták, hogy bár minden kutatási eredményt megfigyelnek, saját oktatási kultúrájukhoz ragaszkodnak, ahol például, nem a tudományos jegyzetek, hanem az oktató személyisége a meghatározó.

Véleményem szerint az eltérő ázsiai - európai szubkultúrák (viselkedés, gondolkodásmódok) nehezen, vagy egyáltalán nem adaptálhatóak. Emiatt szükséges a saját európai szubkultúrájú judo sportfilozófia fejlesztése, ázsiai közös nevezők keresésével.

A judo sportpolitika fejlődése.

A Japán Jigoro Kano részéről sportpolitikai döntés volt a judo olimpiai mozgalomba lépése. Nagyobb taglétszám érdekében az eredeti célok egy részéről lemondott az eltérő kultúrákkal való érintkezés miatt (zen és nemzeti hagyományok ápolása, tömegsporti sportművelési jelleg).

Azóta az olimpia eltávolodott eredeti céljától (népek békés egyesítése, a részvétel a fontos) és látványsporti üzletté, nemzeti erőfitogtatássá vált politikai és média pénztőkével.

A verseny-sportpolitika már nem ilyen megengedő. Megtiltotta a lábfelrántások, övfogások - judóban ősidők óta meglévő - használatát, hogy az eredményesebb szambó (judo és népi birkózás fejlesztése) ilyen irányú mozgáskultúráját kizárja (nehogy a judo elszambósodjon).

Ezáltal szűkülő és belterjes lett a judo mozgáskultúrája, ami nem szolgálja a fejlődését. Gyakorlatilag a magyar versenysport rendelkezik a judo támogatására szánt állami erőforrások felett - szervezeti és politikai lobbi rendszerének köszönhetően.

A versenysportszövetség az állami költségvetésből tatamit (közgazdasági fogalommal élve, termelőeszközt) ad versenysporti elkötelezettségért cserébe új (régi) judo tanfolyamoknak, hogy a szabadidősportból taglétszámot szerezzen.

A magyar szabadidősporti judo sportpolitika a versenysporti merkantilista (mindent be, semmit ki) sportpolitikát kikerülő, ugyanakkor kialakulatlan. Többségében nem törekszik kapcsolatépítésre, anyagi támogatásra az állampolitikával.

Egymással szervezeti kapcsolatot nem építenek, ezért, többnyire állami támogatás nélkül, szerény önfenntartó rendszerrel, de politikai és szponzorelvárásoktól szabadon, dinamikusan, közhasznúan fejlődik ismeretrendszere, a versenysporthoz képest hatalmas létszámokat foglalkoztatva. Részben önállóan, illetve a versenysporti szövetség szervezeti rendszerének tömegvonzásában él.

A judo sporterkölcs fejlődése a sportközösségben élők eredményes együttműködését segíti.

A magyar versenysporti judo elismerésre méltó személyiségekkel rendelkezik, irányítási, oktatási, sportolói szférában, akik magánemberként is kiválóak. Erkölcsi példamutatásuk meghatározó. Mindenki tud ilyen neveket felsorolni.

Természetesen ellenkező példa is akad. A lényeg a jelenségek negatív, vagy pozitív tendenciájában van. Az irányítás többnyire többségi érdeket is szolgál, vagy belekényszerül a hatalmat megőrző klikkesedő reflexekbe. Az oktatás tehetséggondozó és közhasznú is, vagy csak költségvetést biztosító éremszerzésre koncentrál. A sportolók sportszerűek, vagy sportszerűtlenek (dopping, tudatos sérülésokozás). Magánemberként a szakemberek névtelenül az interneten mocskolódóak, vagy nevüket felvállaló jóindulatú tanácsokat adó személyek. Csak vadászat egy milliárd forint környékén, vagy pénzzel nem járó társadalmat kiszolgáló elméleti fejlesztések is edzők részéről. Az ösztönös önző viselkedés a meghatározó, vagy a - tanult - közhasznú együttműködés.

A magyar szabadidősporti judo kiemelt feladatának kell, hogy tekintse a sportolók egymást segítő és bölcsen megértő rangsorát. Ebben az esetben egy "elesett" magatartászavaros gyereket nem nehéz a csoportnak kiemelten elismerni, ha önmaga idegrendszeréhez képest nagyot teljesít. A megvalósuló társadalmi asszimiláció óriási erkölcsi érték. A tehetséges sportolók tanítása arra, hogy tudásukkal társaikat segítsék, az edző számára is - edzéshatékonyságot növelő, - hasznos erkölcsi útmutatás. Ha az edző szakmai, pedagógiai hibát követ el és önmaga, a csapat vagy a szülő előtt is elismeri, kijavítja - erkölcsi példát mutat és a tanfolyami rendszer fejlődését, alkalmazkodóképességét növeli.

A judo versenysportkultúra mozgatórugói

• A tehetségkutatáson és versenyszabályokon alapuló teljesítményspirál kiszolgálása, önfenntartást biztosító politikai, üzleti és médiakapcsolatok érdekében. Ebből adódóan a fejlődés iránya:

• Mozgáskultúra esetén látványsporti, önvédelmi komplexitástól távolodó, de magas szintű erő állóképesség és versenytechnikák, figyelemsokkoló és figyelmet lekötő állandó támadáson alapuló taktikák irányába mutat, figyelmen kívül hagyva a többi taktika fejlesztését.

• Egészségkultúra esetén sajnos a teljesítményspirál miatt magas a fluktuáció az elhasználódás aránya. A kisebb méretű végtagízületekkel rendelkező sportolók és a 10 év alattiak, illetve az idősebb korúak többsége a szakemberek megfigyelése szerint nem bírja a versenysporti terhelést. Törekvés ennek ellensúlyozására a földharc versenyek megjelenése Magyarországon (térdízület nem bírja a terhelést idősebb korban).

• Neveléskultúra esetén sok időt igényel az állóképesség és technikai fejlesztés, ami lehetetlenné teszi a versenysportban a különböző életszakaszokhoz igazodó hosszú távú „do” (személyiség) nevelési fejlesztését. Ez rontja a judo értékét, japán mesterek szerint, ahogyan ezt egy japán-magyar Budo konferencián megfogalmazták.

A szabadidős judo sportkultúra mozgatórugói

• A tömegérdekek kiszolgálása önfenntartást biztosító taglétszám, tagdíj érdekében. Ezért fejlődése önvédelem és személyiségfejlődés irányában hat kutatási eredmények bevonásával.

• Mozgáskultúra esetén komplex önvédelmi irányultságú, de képzési idő és versenysporti érdekeltség hiányában, alacsonyabb szintű erő állóképesség és judo versenytechnikák, irányába mutat. Felvállalja az alacsonyabb mozgáskoordinációs szinthez kapcsolódó oktatásfejlesztést, lásd Human Vital Judo szabadidősporti szakág "Készítsünk együtt oktatófilmet" című cikken belül képanyag (judoinfo.hu 2014.12.06.).

• Egészségkultúra esetén humancentrikus egészségvédő elvek szerint működik. Felvállalja a civilizációs betegségek elleni harcot. Például élelmiszer, gyógyszeripari, játékipari lobbik megtévesztő információi ellen (egészségre káros élelmiszerek, gyógyszerek reklámozása) felvilágosítás. PC játékipar káros hatásai ellen, védekező módszerek keresése.

• Neveléskultúra esetén vállalja a különböző életszakaszokhoz igazodó hosszú távú „do” (személyiség) fejlesztését lásd Human Vital Judo szabadidősporti szakág "Vetélkedés kultúráért" című cikken belül a "Támadó és békés vetélkedés", "Hétköznapok önvédelme", Viselkedés önvédelem korcsoportos oktatása" jegyzetét (judoinfo.hu 2013.11.20.)