A napfogyatkozás megfigyelésének veszélyei

A napfogyatkozás megfigyelése veszélyeket rejt magában, amelyek megfelelő eszközökkel elháríthatók.

Napfogyatkozáskor a Napból nem érkezik másféle sugárzás, mint egyébként, mivel csak annyi történik, hogy a napfény egy részét a Hold kitakarja. A veszélyt az okozza, hogy egy átlagos napon nem nézünk a Napba hosszú időn át, fogyatkozáskor viszont igen, és a Nap erős fénye és erős ultraibolya-sugárzása (UV) kifejtheti károsító hatását a szem retinájára és a szemlencsére. Ezért nagyon fontos, hogy ha a Napot tartósan megfigyelni akarjuk, akkor mindkét sugárzást töredékére kell csökkentenünk a szemünk védelmében.

Szabad szemmel a napkorong fénye még éppen elviselhető, egy-két másodpercig nem jelent a szemünkre veszélyt, de nem szabad percekig védelem nélkül a Napba nézni. A napkorong képe a retinán egy kb. 0,2 mm átmérőjű fényfoltba fókuszálódik, összpontosítva a nap fényét és hőjét, ami a retina sejtjeit túlterheli és elpusztítja. Ez nem jár fájdalommal, ezért nem lehet azonnal észrevenni, de ennek következtében a látómezőnk közepén egész életünkben egy kis fekete foltot fogunk látni.

A napszemüveg nem elég védelem a koncentrált fény ellen, és az UV-sugárzás elleni védelme is csak a környező tárgyakról visszaverődő fény UV-tartalmának megszűrésére alkalmas.

Régóta ismert praktika a sötét szűrők használata. Ilyenek a kormozott üveg, a film vagy röntgenkép feketére exponálódott része, a floppy lemez, az írható CD-k és DVD-k. Ezek használata veszélyesebb, mint a szabad szemmel történő Napba nézés. A sötét szűrő ugyanis lecsökkenti a szemünkbe jutó fényt, emiatt a pupilla kitágul, és azon át szabadon árad a szemünkbe a nem érzékelt, ugyanakkor igen káros UV-sugárzás. Ennek nagy részét a szemlencse nyeli el, amelynek az anyaga ettől rongálódik, hosszabb távon homályosodó látást okoz, és megnövekedik a szürkehályog kialakulásának veszélye. A gyerekek szemlencséje kevesebb ultraibolya fényt nyel el, az ő szemükben ez a sugárzás eljut a retináig, és tartós károsodást okozva rontja a színlátást.

Olyan sötét szűrőt kell a Nap figyeléséhez használni, amely igazoltan kiszűri a fény ultraibolya-tartalmának túlnyomó részét. Az 1999. augusztus 11-i magyarországi napfogyatkozás idején sokfelé árusítottak ilyen fóliát, szemüvegszerű keretbe foglalva. Az amatőrcsillagász klubokban érdemes érdeklődni a hitelesített szűrőfóliák lehetséges beszerzési helyeiről, de ők maguk ilyet árusítani nem szoktak. Sajnos a régi fóliák, például amiket még az 1999-es napfogyatkozás idején lehetett kapni, ma már nem biztonságosak, ugyanis ennyi idő alatt tönkremegy a rajtuk levő UV-szűrő réteg.

Megjegyzendő, hogy bármilyen szűrőt is használunk, azok kombinálása, egymásra helyezése esetén a szűrési arányuk összeszorzódik, vagyis úgyszólván "hatványozódik" az így kapott védelem.

A hegesztőüvegek szintén szűrik az ultraibolya sugarakat, a 12-es vagy nagyobb faktorszámú szűrők a napfogyatkozás megfigyelésére is biztonságosan használhatók.

A fényképezésben is használatosak az objektívre illeszthető UV-szűrők, amelyeket valamilyen közönséges fényszűrővel együtt használva elméletileg biztonságossá tehetnénk a jelenség megfigyelését. Sajnos a fotószűrők hatásfoka nem éri el a szükséges szintet, ezért a használatuk nem nyújt elég biztonságot.

Egyszerű és biztonságos módszer az, ha egy merevebb papírlapra gombostűvel egy lyukat fúrunk, és azon keresztül kivetítjük a Nap képét egy másik papírra, amit 30-40 centiméterre mögé tartunk. A kép átmérője így csak kb. 3 mm lesz, de ez a két lap közötti távolsággal arányosan nő (egy kis távcsővel is megtöbbszörözhető, lásd lejjebb). Ez a camera obscura egy egyszerűsített változata, amelynél a Nap fényereje még így, doboz nélkül is elég nagy egy jó minőségű kép kivetítéséhez. A lyuk nagyságától csak a kép fényereje függ, a mérete nem. Érdekesség, hogy a kép minden olyan tárgy mögött megjelenik, amelyen kis lyukak vannak, tésztaszűrőn, redőnyön, vagy akár fa lombján át is, és minden lyukhoz egy-egy kis fogyatkozó napkorong tartozik. Figyelem! Ezeken a lyukakon át sem szabad hosszabban a Napba nézni, mert a fény így sem sokkal kevesebb, mint puszta szemmel nézve.

A távcső sokkal látványosabbá teszi számunkra a jelenséget, ugyanakkor fokozott veszélyt jelent a szemünkre, mivel a távcső összegyűjti a Napból érkező fényt. Ide tartoznak a fényképezőgépek teleobjektívjei is, amelyekkel elsősorban a gép megy tönkre, de ha a fény a szemünkbe jut, bennünk is kárt tehet.

Aki szűrés nélküli távcsővel a Napba néz, az másodpercek alatt megvakulhat.

A szűrőt nem szabad sem a távcső mögé, sem a távcső belsejébe tenni, mert az összegyűjtött hőtől megolvad, esetleg meggyullad.

Az említett, hitelesítetten elegendő UV-szűrőképességű sötét szűrő felszerelhető a távcső elejére. Vigyázat! A távcső összegyűjti a fényt, ezért erősebb sötétítő és UV-szűrő hatású előtétet kell használnunk, mint szabad szemes megfigyeléskor! Megfelelő lehet több szűrő egymásra helyezésével csökkenteni a távcsőbe jutó fénymennyiséget. Gondoskodni kell arról, hogy a szűrő véletlenül ne eshessen le a távcsőről.

A távcsőbe jutó fény mennyiségét úgy is csökkenthetjük, ha szűkítő nyílást (fényrekesz, blende) illesztünk elé. Ehhez egy teljesen átlátszatlan anyagon (például alufóliával letakart kartonpapír) egy kis lyukat vágunk – sem az alakja, sem a pontos helye nem fontos –, ami a távcső nyílásához mért területarányban csökkenti mind a látható fényt, mind az ultraibolya sugárzást. Megfelelő szűrővel kombinálva ez adja a legjobb megfigyelési és fényképezési lehetőséget.

Bármilyen hatékony szűrési módszert is használunk, minden percnyi megfigyelés után érdemes legalább öt percnyi pihenőt hagyni a szemünknek.

Webkamera használatával biztosak lehetünk abban, hogy a szemünkbe semmiképpen nem juthat túl erős fény, sem a látható, sem az ultraibolya tartományban, de a Nap koncentrált fénye gyorsan károsíthatja a kamera fényérzékelő áramkörét. Viszont ha a kamerát sötét szűrővel védjük a túl erős fény ellen, akkor kiegészítésül egy kisebb hatásfokú UV-szűrő is megfelelhet, legrosszabb esetben a kamerát kockáztatva a szemünk helyett.

Egy hagyományos, csekély eszközigényű megfigyelési módszer a távcső képének kivetítése. Ez annyit jelent, hogy az állványra szerelt távcsövet a Napra irányítjuk, és 40-50 centiméterrel az okulár (nézőke) mögé tett fehér papíron meg fog jelenni a nap korongja, nagyobb méretben, mint amekkorának szabad szemmel látjuk. Érdemes a távcső köré egy árnyékvető lapot felszerelni, és így a papírlapon felfogott kontrasztosabb képen még a napfoltok is láthatók lehetnek. A módszer teljesen biztonságos, a gyerekek számára is élvezhető, egyszerre több ember is nézheti. Mivel a Nap mozog az égen, a távcsövet utána kell mozgatni.

Vigyázat! Ha a távcső akromatikus okulárja ragasztott lencsét tartalmaz, akkor az felmelegedve elpattanhat, a műanyag lencse pedig megolvadhat. Minden távcsövet ajánlott letakarni, amikor nincs használatban. A károsodás esélye sokat csökken, ha a távcső elé egy szűkítőt vagy bármilyen sötét szűrőt teszünk.

Amikor csak egy-két perc választ el bennünket a teljes fogyatkozási fázis bekövetkezésétől, onnantól már szűrő nélkül is nyugodtan nézhetjük a Napot. Szűrőn át nem is lenne látható a jelenség régen várt csúcspontja. A Hold korongja mellett hozzánk eljutó kevés fény ez alatt a néhány perc alatt már nem jelent veszélyt a szemünkre, annak ellenére, hogy az ultraibolya sugárzást viszonylag nagy arányban kibocsátó kromoszféra ilyenkor nincs takarásban. Amikor a teljes fedés befejeződik, és a Hold elkezdi elhagyni a napkorongot, vissza kell térni a biztonságos megfigyelési módszerekhez.