A zene története/A magyar zene története/Dohnányi Ernő
Dohnányi Ernő
Dohnányi Ernő szerkesztés
Dohnányi Ernő (1877. Pozsony-1960. New York) zongoraművész, karmester, zeneszerző. Zongorázni Thomán István tanítja, aki Liszt Ferenc tanítványa volt. A 20. század első felének legnagyobb Beethoven-játékosa. Zenei tanulmányai kezdetén megmutatkoznak zeneszerzői hajlamai. Zeneszerzést Koessler Jánosnál tanul. 19 éves korában zongora-kvartettjével Bösendorfer-díjat nyer. Mint komponista inkább a német utóromantikába kapcsolódik, és Brahms vonalát folytatja. A népzenét is felhasználja bizonyos mértékig.
Legismertebb műve a Ruralia hungarica, melyben magyar népdaltémákat alkalmaz. 7 tételes Zongoraszvitjét később 5 tételben meghangszereli. Egyik zenekari műve a Szimfonikus percek, Fisz-moll szvitje nemes veretű. D-moll szimfóniája zeneszerzői pályájának tetőpontját jelenti, egyedülálló a világirodalomban, minőségben Mozart Jupiter szimfóniájához hasonlítható. Expozíció után a zenekar egyik része ismétli az expozíciót, a többiek a kidolgozást intonálják. Kánon, rákkánon, és hasonló bonyolult zenei szerkezetek alkalmazása ellenére nem hat mesterkéltnek.
1923-ban Budapest főváros egyesítésének 50. évfordulóját ünnepelték. Dohnányit is felkérték - Bartók és Kodály mellett - erre az alkalomra illő zenemű komponálására. Ekkor írta Ünnepi nyitány c. művét.
Egyéb művei: Szegedi mise (solemnis), A tenor, Simona néni, A vajda tornya - székely tárgyú - (operák). Pierett fátyola (táncjáték), Változatok egy gyermekdalra - zongora-zenekar, Desz-dúr vonósnégyes, Brácsaverseny. Rengeteg zongoradarab, dalok, népdalfeldolgozások.