Wikikönyvek

A zene története/A magyar zene története/Kuruc-zene

< A zene története | A magyar zene története
A zene története

Kuruc-zene

Kuruc-zene

szerkesztés

Az 1600-as évek vége felé, 1700-as évek kezdetén alakult ki az un. kuruc zene, a kuruc táborok énekelt és hangszeres zenéje, melynek művelői, szerzői kuruc katonák.

A kuruc zene jellemzői:

  1. Sok a rutén hatás.
  2. A fríg hangnemhez való vonzódás, mely akkor is megjelenik, ha a dallam 1., 2., 3. sora más hangnemben van, csak a 4. sor kap fríg zárlatot.
  3. A hangszeres zenében az un. „kvartszignál” - fanfár -, melyet tárogatón játszottak. A tárogató vagy fából készült hangszer rézfúvókával, vagy teljesen bronzból készült. Abban az időben ezzel adták le a hadi események különböző szignáljait. Neve akkor „török síp” volt.

E kor legkiemelkedőbb emléke a „Rákóczi-nóta”. Ennek kétféle formája volt:

  1. Énekelt alak,
  2. hangszeres alak. Kb. 7-8 énekes, és 2-3 hangszeres változat ismert. (A Rákóczi-induló kb. 100 évvel később keletkezett.)
◄--- Előző lap:Esterházy Pál                             ---► Következő lap:Verbunkos zene

Jegyzetek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=A_zene_története/A_magyar_zene_története/Kuruc-zene&oldid=270984”