Annamanna Orsós:Búcsú anyukámtól
Annamanna Orsós versei 2008-2017
Búcsú anyukámtól
- (Szeretettel Sebőné Kolozsvári Zsuzsának, édesanyja elvesztésére ajánlva)
- Születünk, élünk, és végül meghalunk
- Elég gyakran betegek vagyunk
- Előfordul, hogy gyógyszert is beszedünk
- Ha nagyon súlyos ágyba kerülünk
- Egyre több betegség megkínozhat
- Nem tudni melyik, amely halált okozhat
- Szívünk, ha gyenge bármikor leállhat
- Az élő hirtelen halottá is válhat
- Most, amikor váratlanul itt hagyott
- Egy fájdalmas sóhajra nyílt ajka
- Mennyország kapujához szállt lelke
- Közben sírva mondod ki a szót: - Anyukám
- Mikor a fájdalom a szívedet
- Emészti fel, ej de nagyon fáj!
- Akkor tudod meg te is igazán
- Mennyire hiányzik az anyukád
- Kemény sziklából sóhajtva porrá törsz
- Így hal meg a szíved egy darabja
- Lelke a van és nincs határán
- A végső átkelésre várakozik
- Libegő csónakjából emlékeid
- Egyszerre mind a nyakadba zúdultak
- Elkapta sors, a sírjáig hurcolta
- Akár egy kővel teli zsákot úgy vonszolta
- Ó Jaj, ez a tompa dübörgés
- Megbéklyózott a szörnyű iszony
- A van és a nincs rettenete
- Rengő koporsó… Földmorajlás…
- Azután, mint a nyári hóesés
- Virághullásban… könnyhullás
- „ Kerestek* majd engem, és nem találtok meg
- és ahol én vagyok, ti nem jöhettek oda”
- Vigyázzatok e mulandó rövid életre
- Ti szeressétek egymást, hagyta örökül
- Zsoltárok bús hangján, amikor végezetül
- A Mindenható az oltárhoz hívta
- Anyukád, hiánya nagyon fáj nagyon
- Hiszed, együtt lesztek egy napon
- NÁLA, ahol nem lesz több könny
- Hova nem ér el fertő és szenny
- Betegség és kínzó fájdalom
- Tovatűnik minden sírhalom
- Ő sosem hagyott egyedül
- Mert mindig nagyon szeretett
- Imáidban meg köszönöd, de
- Meghálálni sosem tudod
- Mit adott, el nem feleded
- Anyukád! Szívedben örökké él!
- A halál talán nem is más
- Mint rabnak a szabadulás
- Talán az oda át utazót
- Oly hatalmas csoda várja
- Mint amikor bűnös felé
- A szabadság szellője száll
. 2009. március 7. Véménd A- Dél 12 óra 52' János evangéliuma 7. 34. rész
* * *