Az elvarázsolt hegygerinc/A Városban/Új életkezdés, karrier
|
Az elvarázsolt hegygerinc
A Városban/Új életkezdés, karrier
Szeretett volna Dragóval is találkozni és nagyon elkeserítette, amint egyre pontosabban informálódott a fiú további sorsa felől. Szeretett volna még egyszer bocsánatot kérni tőle, mert az ő sorsának alakulásáért is felelősnek érezte magát. Már gyerek korában, amikor megismerte, mivel kislányával korabeli volt, hát nem volt nehéz számára a csaknem anyai szeretet megközelítő gondoskodása. És lehetséges, hogy ez is lehetett egy ok, amiért Domi annyira ragaszkodott hozzá. Mert nagyon is észrevette, hogy egy idő után Domi már nemcsak kimondottan szexuális vonatkozásban ragaszkodott hozzá. És ez akkor fokozódott fel leginkább, amikor egyre többször került sor a Dragó korrigálására. És egy idő után számára Dragó valahol az elvesztett gyermekét pótolta. És akkor megtörtént az a szörnyűség! És Dragó nem tudott megbocsátani neki! Mindig fájó szívvel emlékszik vissza azokra a pillanatokra is, amikor ott a temetőben, a Noémi sírjánál térden csúszva könyörgött annak a fiúnak… És vajon? Annyi idő eltelte után… Csaknem tíz éve annak. És annyi minden történt már azóta…Vajon most hogyan fogadná a bocsánat kérését…? Függetlenül attól, hogy bele temetkezett a megélhetéssel kapcsolatos teendőkbe, az effajta emlékezések, lelket simogató emlékek Jankánál napirenden voltak. Nem járt már kirándulásokra sem összejövetelekre, ismét inkább magába zárkózottan folytatta az életet tovább. Szép volt, nagyon csinos és sokan környékezték, hódítani próbálták, de ő már rég kinőtt abból, hogy a "szőke herceget" várja. Tapasztalatból fel tudta mérni, hogy a megélhetés kettőnek könnyebb, mint egynek. ― Feltéve, ha a másik fél is kiveszi a részét a megélhetéshez szükséges tevékenységekben. ― De ennek ellenére valahogy mégsem érezte elég nyitottnak magát egy újabb kapcsolathoz. A munkahelyével kapcsolatosan már nagyon jól megszokott minden. Teljesen rutinosan végezte napi tevékenységeit. Aránylag jól keresett ― hisz' már nem voltak "befektetések" ― és még próbált valamit megállítani is a keresetéből. Ezt leginkább úgy oldotta meg, hogy próbált megélni a "borravalókból" és a fizetését értékekbe fektette. Aztán két év leforgása alatt sikerült is annyit összegyűjtenie, hogy egy kis két szobás lakrészt vásárolhatott magának, amelyet néhány hónapon belül sikerült egy kimondottan barátságos otthonná varázsolnia. Akkor már úgy érezte magát, mint aki a dolgok nehezén túl tette magát és a gyakorlatias meglátás szempontjából már nem is érezte egyedül magát. Sőt, egy kis önbizalmat kapva, még meg is állapította, hogy egy nőnek egyedül sokkal könnyebb, mit egy kapcsolatban. De viszont ő is tudta, hogy ez csak kimondottan racionális szempontból van így. Lelki értelemben a két év alatt egyre jobban fokozódott benne a társtalanság tudata. Nem csak kimondottan szexuális vonatkozásban, hanem belülről érzett egy olyan vágyat, hogy valamiképp mégis jó lenne, ha valaki néha egy kis gyöngédséget volna képes nyújtani neki. Ő is, mint minden emberi lény, vágyott a közelségre. Valamiképp szeretetre vágyott. Csak nem volt bátorsága kimondani saját maga előtt. Mert ugyanis már nem bízott abban, hogy az életben neki még lehet része egy kimondottan szereteten alapuló párkapcsolatban. De ennek ellenére még nem jelentette, hogy valaki mellett, valaki oldalán, nem érezheti jól magát.
Az egyik alkalommal egy olyan ünnepi rendezvény volt megszervezve, hogy külön le volt foglalva az egész vendéglő. Valamilyen vén diák találkozó volt, amelyen elég sok résztvevő volt. Az ünneplő csoport körülbelül 30 - 35 év körüli férfiakból és nőkből tevődött össze. Egy feltűnően hangoskodó és jópofáskodó, kimondottan jóvágású férfi titokban felkeltette a Janka figyelmét, aki aztán már a buli vége felé kissé mértéktelenül kezdett szórakozni. Táncolva, énekelve, kiabálva sok olyan dolgot is megengedett magának, ami már nem is állott jól neki. Az ilyen alkalmakkor a felszolgálás és az egész program teljesen másképp szokott alakulni mint máskor. A pincéreknek a tevékenységüket illetően ilyenkor bizonyos periódusaik vannak, amikor vagy túl intenzív, vagy egész lezser. Attól függően, hogy miként zajlik a múltság. Épp egy meglehetősen lezser pillanatban történt, amikor az a nagy lendületben mulató férfi hirtelen mozdulattal elkapta Jankának a derekát és "táncra invitálta". Janka előre nagyon meglepődött, de hamar regenerálódva határozottan visszautasított mindenféle közeledést. Eltaszítva magától a férfit, diplomatikusan mentegetőzött, majd otthagyta. Később a férfi megszólította, de már nem táncolni akart, hanem arról próbált magyarázkodni Jankának, hogy őt a nők nem nagyon szokták visszautasítani. ― Én pedig visszautasítottam! ― mondta Janka határozottan ― És közöltem azt is, hogy miért. ― És csak azért, mert szolgálatos vagy! ― kérdezte kétértelműen és elmosolyogta magát ― Ez maradjon az én titkom! Jó? ― mondta Janka és újból otthagyta a férfit. Az est folyamán a férfi még néhányszor próbálkozott szóba elegyedni Jankával, de sikertelenül, mert a nő már kellőképpen kitapasztalta a módját annak, hogy miként lépjen odébb, amikor a férfi már-már kiszemelte volna. A mulatást követő első szolgálati napján Janka épp az ő asztalánál ülve, épp azt a rámenős férfit pillantotta meg. Természetesen, szokás szerint odament, köszönt és megkérdezte a vendéget, hogy "mit kér?" Mire a "vendég" kissé viccesen felelt. ― Olyasmit, ami nem kerül pénzbe! ― mosolygott a nő szemébe. ― Sajnos "olyasmi" nem kapható. ― mondta Janka kitérően a viccelődés elől. A férfi barátságosan fürkészte az arcát. ― Még bocsánatot sem ?? . ― kérdezte sajnálkozó hangon. Majd ajánlkozóan hozzátette: ― Ha csak pénzért lehet, akkor pénzért kérek! De: Kérek! Őszintén bocsánatot szeretnék kérni a múltkori viselkedésemért! ― Beleszámítódik majd a rendelésbe. ― mosolyodott el Janka és a férfi is nevetett. És, ahogy Janka mondta, bele is számítódott, mert végén a férfi tekintélyes borravalót hagyott az asztalnál, amit Janka nem akart elfogadni, de mivel a férfi meglehetősen gyorsan távozott, nyilvánosság előtt nem nagyon lehetett erőszakoskodni. Így hát csak fizetség ellenében történt a megbocsátás. Viszont amikor az elmaradt bemutatkozásra került sor, az már ingyenes volt. A következő találkozásukkor, amikor Janka az asztalhoz ment, nem a rendelés felvételéhez való megszokott szöveggel szólította meg a férfit. ― Nem szeretném megsérteni, de a borravalóval kapcsolatosan a múltkor kissé túllépte a határt. ― Én sem akartam ezzel megsérteni. Valahogy jobban éreztem magamat, hogy "kifizethettem", amiért megbocsátott. ― Nem szokásom a pénzért való megbocsátás. ― jelentette ki komolyan Janka és mélyen a férfi szemébe nézett. Az is nézte egy darabig a nőt, majd elnevette magát és úgy szólt ― Akkor "pénz nélkül" szeretném megkérni valamire! Janka, tekintetében a kérdéssel mély fürkésző szemekkel nézett rá ― Engedje meg, hogy bemutatkozzak. "Ingyen!" ― és amint lassan fel akart állni az asztal mellől, Janka kissé előrehajolva óvatosan a tenyerével egy megállító mozdulatot téve, szinte könyörgően mondta ― Nem érne rá később ? Munkahelyen vagyok! ― kérdezte szemével jobbra-balra nézve. ― Kérem-szépen! ― szólt kissé hivatalos hangnemben a férfi és vissza ereszkedett a székre. Látszott rajta, hogy váratlanul érte a kis "figyelmeztető". Janka csendben várt mellette. Gépiesen maga elé nézett és nem akart szólni, de Janka kérdezett. ― Egy kávét! ― lökte oda kurtán és nem is nézett a nőre. ― Ennyit? ― Ennyit! ― Ness-et? ― Ness-et! ― Nagyot? ― Nagyot! ― Tejszínnel? ― Tejszínnel! Janka még nem indult el azonnal, hanem lopva a férfi arcát leste és amint tekintetük találkozott, félrenézve alig észrevehetően elmosolyodott és csak aztán indult a rendelés után. A férfi azonban bármennyire is durcás volt, kénytelen volt megállapítania, hogy az előbbi épp egy olyan fajta mosoly volt, amellyel egy nő képes (teljesen) megbolondítani egy férfit… Jankának tetszett a férfi, csak nem szerette, amikor fölényesen akarnak bánni vele. Nem értett egyet azzal a felfogással, hogy pénzért mindent (mindenkit) meg lehet vásárolni. Nagy összeget hagyott a múltkor és hazudna, ha azt mondaná, hogy nincs szüksége rá. Mert függetlenül, hogy aránylag jól keres, azért be kell osztani azt a pénzt és nem olyan könnyű, mert kiadások mindig vannak. De azért ne gondolja senki ― bár mekkora nagymenőnek érzi magát ― hogy őt csakúgy meg lehet vásárolni, mint egy plüss macit az üzletből! Viszont elégé szimpatikus a férfi és lehet, hogy kissé megsértődött…(?)… De, ha igazából be akar mutatkozni neki, akkor bizonyára majd kap rá módot! A férfi leginkább ahhoz volt szokva, hogy mindig ő irányítja a nőket és ezzel az "enyhe lebőgéssel" kissé csorbítva érezte a tekintélyét. Viszont amint Janka felszolgálta a kávét és lopva az arcára pillantott, úgy tűnt, mintha egy újabb bujkáló mosolyt fedezett volna fel a hamiskás ajkakon. Ez az élmény kissé enyhített sértődöttségén és egy olyan hajtóerőt érzett belülről ami arra ösztönözte, hogy valamiképp találkoznia kell még ezzel a nővel. Ettől eltekintve azért, amikor fizetett, pontos összeget nyújtott át a nőnek. ― Többé nem akarom megsérteni "borravalóval"! ― fejezte ki magát kissé túlzott előzékenységgel és indult is a kijárat felé. Kettőt léphetett, amikor Janka halkan utána szólt. ― Én sem akartam, hogy sértve érezze magát! ― Szeme különösen csillant, de amint kimondta már fordult is és be kanyarodott a konyha felé.
― Már azt hittem, hogy veled csak "munkahelyen" lehet beszélgetni! ― mondta türelmetlenséget színlelve. (És meglehet, hogy nem is kellett nagyon megerőltetnie magát.) Janka kissé meglepődött ettől a kimondottan oldott hangnem változtatástól, majd hirtelen felmérve, hogy a férfi mennyit kellett várjon rá, egy sajnálkozásba burkolt mosolyt villantott feléje. ― Már elnézést kérek a tegeződésért, de olyan hülye helyzet… Hisz' nem vagyunk már az ókorban! ― Az ókorban tegeződve beszéltek. ― jegyezte meg a nő csendesen, de egyébként nevetett a kijelentésen. ― Hogy el ne felejtsem megkérdezni: Most alkalmas bemutatkoznom? Janka lehunyt szemekkel mosolyodott el és amikor rápillantott a férfire, aki enyhén beleszédült a kapott gyönyörűségbe, amely feléje sugárzódott és csaknem szóhoz sem jutott, amint a nő kissé várakozóan félrehajtott fejjel ismét rá villantotta bűvös mosolyát. Aztán kóválygó fejjel igyekezett minél előbb túltenni magát a formaságon. ― Alexander Kőnig vagyok. Közgazdász. ― kissé hivatalosnak tűnt a második mondat és ez be is igazolódott, amikor Janka is bemutatkozott ― Csónakos Janka vagyok. Pincérnő. Kőnig valójában a "Janka" és a "pincérnő" felől már tájékozott volt és mivel a hanglejtés kissé utánzónak tűnt, olyasmi jutott az eszébe, hogy az a "közgazdász" még elmaradhatott volna a későbbiekre. Helyette jobban passzolt volna például, hogy "röviden: Alex", de már késő volt, hát enyhe zavarral nézett körül és mosolyt erőltetve az arcára kissé bután hangzóan kérdezett ― És… tovább…? ― arra célozva, hogy mi is legyen, hisz' a rég várt bemutatkozás megtörtént. ― Ezt nem neked kellene eldöntened? ― kérdezte kételkedést színlelően Janka. Meglepő jóérzéssel hatott rá ez a kérdés és erőt kapva belőle már csaknem zavartalanul adta meg az ötletet. ―Bizonyára el vagy fáradva, hát felajánlanám, hogy autóval tegyünk egy sétát. Természetesen most én várok a te "rendelésedre". Aztán az autóval a folyópartra mentek le és ott egy kispadon üldögélve beszélgettek sokáig. Már virradni kezdett, amikor búcsúzáskor Janka megkérdezte Alextől. ― Aztán ez nem megy a "szakmád" rovására? ― célozva arra, hogy csaknem átvirrasztották az éjszakát. ― Hát azért annyira nem élem bele magamat! Hagyok időt a pihenésnek is. És a szórakozásnak is. Ugyanis szeretnék még találkozni veled! … Aztán az elkövetkezendő napoktól kezdődően lassan-lassan Janka közelebbről is megismerkedhetett olyan személyekkel is, akik ha nem épp törzsvendégekként is, de néha látogatók voltak a vendéglőbe, ahol dolgozott. Finom úriemberek voltak általában és voltak köztük befolyásos emberek is. Ezek mind Alex barátai voltak, akik néha össze szoktak ülni és elcsevegni erről arról, politikáról, az életről, szerelemről, hatalomról… és titokban ― maguk közt ― Alexet szerencsés fickónak tartották, hogy ― eltekintve attól, hogy csak egy pincérnő ― milyen csodálatosan csinos és szép nőre "tett szert." Még a női ismerősei is feltűnően tettek megjegyzéseket a Janka kimondott csinos külsőjére vonatkozóan. ― Csak aztán, ami belül van, ― mutatott a homloka felé az egyik nő ― nem-e épp a külső ellentéte?? Időközben aztán ez a kimondottan fontos kérdés is válaszra talált. Nem csak azért, mert Alex "bizonyítani akart", hanem azért is mert egy idő után egy recepciós poszt üresedett a szállodánál és mivel volt lehetősége, Jankát beszerelte oda. Aztán a továbbiakban Janka bizonyított. Így aztán senkinek nem merültek fel hasonló kérdései. Sőt, még sokan azon csodálkoztak, hogy mennyire ellentmond annak a közmegállapításnak, hogy: "A csinos nők nem lehetnek egyben okosak is!" Janka recepciósként nagyon jól intézte tennivalóit és általában meg is volt elégedve mindennel. Lelki egyensúlya is helyre billent. Jó volt rágondolni, hogy valakihez ő is tartozik, egy olyan valakihez, aki társadalmi szinten is megállja a helyét. Annak ellenére, hogy Alex sokat szeretett beszélni, meglehetősen finom emberként viszonyult hozzá és ezért meg is bízott benne. A napi tevékenységekkel kapcsolatos területeken sok mindenben voltak közös döntéseik és a jövő sorsát is aránylag elég megfelelőképp tudták együtt intézni. Alex a város egyik legcsendesebb és egybe legelőkelőbb negyedében lakott egy kimondottan összkomfortos kertes házban amelyet még a szüleitől örökölt. Jó pár éve annak, hogy "háziasszonyként" még egy másik nő is járta meg magát abban a házban, de az egy idő után már nem felelt meg az Alex igényeinek, mivel nem volt elég nyitott és kimondottan az elvont dolgok iránt mutatott érdeklődést. Alex mindent megtett, hogy Janka számára minél otthonosabbá tegye az egész lakást, de eleinte a nő nagyon vonakodott, hogy teljesen oda költözzön. Valamiképp nehezére esett csakúgy megválni a csinosan berendezett kis otthonától. De aztán minden szép rendjén elintéződött, megoldódott az ezzel kapcsolatos probléma is. Ugyanis nem adta el a lakást, de Alexhoz költözött, hisz' ott minden olyan pompásan és előkelően tükrözte a fejlődésben lévő világ színvonalát. Alexnek eredetileg tanári végzettsége volt, de miután új lehetőségeket keresve elvégezte a közgazdaságit, lassan-lassan a politikai élet forgatagába vetette bele magát. Még-pediglen befolyásosságai és egyes barátai támogatása során bele került a városi tanácsba is. Így aztán még nagyobb hatalommal rendelkezett, amivel nem próbált visszaélni, de időnként azért az kihasználta a felkínálkozó lehetőségeket. Ezzel párhuzamosan Janka is fentebb került, egy kimondottan előkelő szállodához Astoriához, ahol szintén recepciósként már főnöki állást töltött be.
|