Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Pausz család címerével foglalkozik.


ohaba-lungai Pausz szerkesztés

 
A hosszúszabad Pausz-címer a Királyi könyvekből

 

Németföldön a 16. századig nem volt általános szokás a családnevek használata, annak ellenére, hogy azok már a 12. században megjelentek. A német Pausz családnév eredetére vonatkozóan világossá vált, hogy a Pausch vezetéknév egyik változata. A Pausz név az ónémet nyelvben használt „paus” jelentése: olyan valaki (főleg egyházi személy) aki meglehetősen komoly, biztos(hatású) ember. A középkori német nyelvhasználatban a „p” és a „b” betűk gyakran felcserélődtek, így alakult ki a Paus és a Bausch név is. A névvel kapcsolatban idáig talált legkorábbi referencia a Bausch családnevet őrzi, amelyet 1447-ben a Duna–közeli Erolzheim melletti Biberach városában jegyeztek fel.

A következő dokumentum Christian Hans Pausch fiának Christian Pausch keresztelője 1510. november 10-én a Zwickau melletti Schwarzbergben. Az ezutáni írásos nyom 1566. november 11-i, amikor Magdalena Ursula Pausch és Johann Friedrich Bohne házasságot kötött a Zwickau melletti Grünhainban. Az 1600-as évek végén a mai Burgenlandban, Felsőőr (Oberwart) vidékén tűnnek fel Pausz-ok és ettől kezdve a magyar területeken Pausz, Paus, Pauz néven anyakönyvezik őket. Máriafalva (Mariasdorf)–Őribánya (Bergwerk) kiindulással legyezőszerűen jutnak el Magyarország belső részeire egészen az Erdély székelyföldi Csíkszeredáig.

1690. október 8-án Győr város jegyzőkönyvében már az szerepel, hogy „Pausz Mihál városi Ember lett”, tehát elnyerte a polgárjogot. Győrsövényházán a rk. anyakönyvezést 1722-ben kezdték el. Innét egyenes a leszármazásom napjainkig. [1]

1810.aug.10-én Pausz József újvidéki bíró Bécsben kelt királyi adományt vett a Krassó megyei Ohaba-Lunga (Hosszúszabadi) helységre, melyről szóló adománylevelet Krassó vármegyében azon évi október 25-én kihirdetteti. Az adománylevélben Pausz Józsefen kívül említettek: neje Radoicsics Zsuzsanna, gyermekei: István, József, Gusztáv-Adolf, Mária. Az adományszerzőnek fia István (Győrben tanult a Jogakadémián) Krassó vármegye főbírája lett. Az ő fiai: János, Kálmán is jogászok.[2]

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[3]

Lásd még: