Címerhatározó/Polyik címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Polyik család címerével foglalkozik.
váradi Polyik szerkesztés
Szálkai:
Egyeki Polyik (Poliik de Egyek) István (I.), fia Gáspár, testvérei Mihály, Tamás, ezek fiai Orbán, István (II.), András címereslevelét Báthory Gábor adományozta. Az armális 1608. május 24-én Gyulafehérváron kelt, amit 1608-ban Váradon Bihar vármegye közgyőlése előtt hirdettek ki,* [* Szálkai Tamás: Armales Transylvanorum. Válogatás az erdélyi fejedelmek címeradományaiból. Máriabesnyő-Gödöllő, 2009. 50–51., MUO 85. Régi jelzet: Bihar m lt. 51/CXVII-1929. 120.] bejegyezték az erdélyi Királyi Könyvekbe is.* [* LR 8. k. 163b.]
A pergamenre íródott nemeslevelet* [* 355x610/83/78x73 mm.] a fejedelem hitelesítette aláírásával. Az oklevélen az adományozó Báthory Gábor fejedelem természetes viaszágyba nyomott vörös függőpecsétjének – vörös-fehér-zöld zsinóron – már csak töredéke maradt meg.
Vékony kék, azon belül arannyal szegélyezett zöld keretben ugyanilyen színű damaszkolt szőnyeg. Az adományozott érdemeiért „háromszögletű égszínkék pajzsot, melyben jobb kar markában kivont hegyestőrt – melyre levágott és vértől csepegő ellenséges törökfő van tűzve – tartani látszik. A pajzs fölé zárt katonai sisak van helyezve, melyen drágakövekkel és gyöngyökkel ékített királyi korona borít, ebből két sasszárny, innen vörös, onnan sötét égszínkék színű látható. A sisak ormáról pedig szalagok és foszlányok hullanak alá, amelyek mindkét oldalát körülveszik és illően díszítik.”* [* „Scutum videlicet triangulare coelestini coloris in cuius campo dextro hominis brachium lorica manus ferrae chiroteca induta pugionem evaginatum sursum porrecta, eoque caput hostile Turciensi recentius interfecti et sangvine adhuc scillantis transfixum tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit corona regia gemmis unionibusque exornata, unde dua alae aquilinae hinc rubei illinc caero coelestini colorum visuntur. Ex cono autem galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utramque scuti partem pulcherrime ambiunt et exornant.”]
Kitűnik az adománylevélből, hogy a címerszerző Polyik István Elek János hajdúgenerális mezei hadnagya. 1608. július 7-én Miskolci Nagy András generális derecskei birtokából szakít ki egy részt Polyiknak „hosszan, egynéhány év óta megh mutatott barátságát, tisztességit, gazdálkodását” jutalmazva ezzel, amit a fejedelem is megerősített.* [* A megerősítő oklevélbe belefoglalták a magyar nyelvű bevallás szövegét is. 1609. március 5. EKK 9. k. 67-69.] Ebből kiderül az is, hogy Polik felesége Szeczi Sára.
1650. január 15-én Segesváron II. Rákóczi György megerősítette nemességét – a szintén derecskei illetőségű – Polik Andrásnak,* [* Polik András felesége Kovács Erzsébet, gyermekeik: András, Katalin és István. Ennek felesége Marosvásárhelyi (Marusvásárheli) Katalin. EKK 27. k. 282b–283.] aki gyermekként már az első armálisban is szerepelt. A címerszerző fia, a váradi vicekapitány Polik Gáspár* [* 1643. október 10. EKK 23. k. 212–212b.] leszármazottai valószínűleg Várad eleste után kerültek Kolozsvárra.* [* Herepei János: A házsongárdi temető régi sírkövei. Adatok Kolozsvár művelődéstörténetéhez. Bp., 1988. 254.] Ma is a Farkas utcai református templomban található az alkapitány fiának, „Nemzetes váradi Polyik János úrnak, Kolozsvár város őfelsége által idehelyezett helyőrsége alkapitányának [halotti] címere. Elhunyt az Úr 1697. esztendejében, december 11-én, élete 65. évében.”* [* „Insig[nia] G[ene]rosi D[omi]ni Johannis Polyik de Várad Civitatis Kolosvar Praesid[iorum] Suae Celsit[udinis] Ibid[em] locator[um] Vice Capitanei, Obiit die 11 Xbris Anno D[omi]ni 1697: Aetatis Suae 65.” Sándor Imre: Kolozsvár czímeres emlékei. Kolozsvár, 1920. 57-58.; Entz Géza–Kovács András: A kolozsvári Farkas utcai templom címerei. Budapest–Kolozsvár, 1996. 75. és X. tábla.] Polyik János (I.) nem csak vicekapitány volt, hanem az egyház főgondnoka is. Bizonyos, hogy 1660-ban még Váradon lakott akkori feleségével, Teleki Mihály levelezéséből tudjuk, hogy „Várodnak mint lett feladása, úgy tudom, Polyik uram megírta Kegyelmednek.”* [* Teleki Mihály levelezése. 1905. I. 558.] A család nemesi peréből tudjuk, hogy Polyik Jánosnak János (II.), István (III.) és Péter nevű fiai közül, az elsőnek János (III.) nevű fia Bagamérban, a második testvérnek Ferenc és István (IV.) nevezetű leszármazottai Vámospércsen laktak nemesi perük lefolyása idején. Az ennek során készített leszármazási tábla nem tudósít a címerszerző oklevélben is szereplő testvéreinek későbbi leszármazottjairól.* [* HBML IV. A. 6/e. 13. cs. 489. 7.] A fentebbi halotti címer egyezik az adománylevélbe foglalttal, csakhogy itt a sasszárnyak már feketének vannak ábrázolva, de Polyik János (I.) korán elhalt gyermekeinek – Krisztina és József – sírkövén más változat található: a sisaktakaró és a sisakdísz a pajzsban, a kar felett lebeg.* [* Herepei: A házsongárdi temető régi sírkövei. 360.][1]
- Irodalom:
Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 54-55. (PhD értekezés) [2]
Külső hivatkozások:
Lásd még: