Címerhatározó/Tolhoff címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Tolhoff, Tollhopf család címerével foglalkozik.
Tolhoff János 1480. október 20. , Zágráb Mátyás címer megj.: 1618. július 22-én kelt, hitelesített, németre fordított, formahű másolat
DL 108.112
+++++++++
Kevéssé ismert csillagászati corvina a Johannes Tolhopff által írt Stellarium. Erről már a 17. században megemlékezett Julius Pflugk. ... A Stellarium tartalmát még nem vizsgálta alaposabban senki. Ernst Zinner német csillagász és tudománytörténész Regiomontanusról írt műveiben futólag megemlíti a kódexet: „Tolhopff egyik írását, a «Stellariumot» a királynak ajánlotta s ebben a műben ismertette, hogy miként kell kiszámítani a táblázatok segélyével a Budára és az 1463. évre vonatkozólag a bolygók mozgását.” ... a Tolhopff-corvina ... Őrzési hely, jelzet: Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek, Cod. Guelf. 84.1 Aug. [1] ... Johannes Tolhopff (ca. 1445–1503), az ingolstadti (1472–1479) és párhuzamosan a lipcsei egyetem tanára feltehetőleg 1480 első felében érkezett a budai királyi udvarba. 23 Hunyadi Mátyás 1480. október 20-án nemességet adományozott neki (vö: Csapodiné 1984, 334–335.). A csillagász a királynak ajánlott, Stellarium c. művét közvetlenül érkezése után alkothatta meg, ugyanis a benne szereplő példa dátuma 1480. május 6. (f. 14ar), valamint a kódex illuminációja is a budai műhely 1480 körüli stílusát tükrözi. Tolhopff rövid tartózkodás után, valamikor 1481. február 24-ét követően elhagyta Budát.
A Stellarium a bolygók mozgásának egyszerűsített bemutatása, egyben leírás a stellarium nevű csillagászati műszer használatához. A benne szereplő táblázatok Krisztus születéséhez és az 1463-as radixhoz (valójában 1464 kezdetéhez) és a budai meridiánhoz igazítva adják meg a bolygók pozícióit. ... A Mátyásnak ajánlott kódexben Tolhopff a renovatiót választotta kulcsfogalomként, tudatosan követve a Budát korábban szintén megjárt Regiomontanust, aki a csillagászat humanista módszerekkel való renovatióját tűzte ki célul. ...
Illumináció. Díszes címlap (f. 1r): laparany pálcákkal szegélyezett, a címlap mind a négy oldalán körbefutó keretdísz, a sarkokon és az oldalak közepén összesen 8 db babérkoszorúval szegélyezett medaillonnal, bennük figurális jelenetek. Ezek interpretációja Csapodiné 1984 alapján: (bal felső sarok) sziklán ülő, mezítelen Janus isten, jobbjában kulcsot, baljában csillagokkal díszített vizesvödröt tart, a háttérben hajó látszik;30 [30 Az ábrázolás megegyezik Tolhopff 1480-ban kapott nemesi címerével, amelyet a kísérőlevél részletesen interpretál. A címereslevél 1618-ban, Neustadt a. d. Waldnaabe közjegyzője által hitelesített, német nyelvű másolatát Horváthné Krisztinkovich Mária találta meg Vancouverben, a British Council Library anyagában, az 1980-as évek elején. Charles W. Berry 1946-ban vásárolta meg Berlinben, egy bélyeggyűjteménnyel együtt (Csapodiné 1984, 334). Csapodiné 1984, 335 így összegzi a nemeslevél tartalmát: „A nemeslevél felsorolja Tolhopff érdemeit és főleg csillagászati tudását emeli ki, mellyel ő a királyt jó tanácsaival támogatta a török, a keresztény vallás gonosz ellenségével szemben vívott harcaiban. Címerkép gyanánt Janust, a kétarcú pogány istent és a Vízöntő képét adományozza neki, mivel e két csillagkép találkozása befolyást gyakorolt az országra. Janus álljon két fejjel, vagyis arccal – rendelkezik a nemeslevél – egy sötétzöld sziklán, balkezében egy kulcsot tartson az ég felé, amellyel az ég csillagait kutassa és megfejtse; jobb kezében egy vizesvödröt tartson, mely csillagokkal legyen díszítve s amelyből az öreg Inachus (vízi istenség) vize kiömlött; a háttérben legyen hajó, melyen a Jupiter által elűzött Saturnus a tengeren hajózni látszik. Ugyanez legyen a sisakdíszen, arany koronával és a kétarcú Janusszal. Ezt a címert nemcsak Tolhopff, hanem legtávolabbi vérrokonai is viselhetik a szokásos alkalmakkor.” A címereslevél másolata jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában van, jelzete: DL 108112. (Mikó Árpád szíves szóbeli közlése, akinek az információt ezen a helyen is köszönjük (l. a következő jegyzetet). 31: Csapodiné 1984, 338 szerint Iuppiter és Saturnus harca. Mikó Árpád felvetette a Hercules és Anteusepizóddal való azonosítás lehetőségét. Erről bővebben l. Mikó Árpád előkészületben lévő tanulmányát az országos Széchényi Könyvtár Die Corvinen von Herzog August c., a wolfenbütteli corvinákat bemutató tanulmánykötetében.] ... A kódex az 1480 körül fölállított (vagy újjászerveződő), alapvetően lombard stílust képviselő budai könyvkészítő műhely egyik munkája, a műhely működésének első, 1480 körüli fázisából, az ún. „első lombard hullám” jegyében.42 A stíluscsoporthoz tartozó, további corvinák: Bp. OSzk, Cod. Lat. 281., EL Escorial G. III.3., München, BSB, Clm 627, Bécs, ÖNB, Cod. 24). ... A kötést minden bizonnyal a budai műhelyben készítették, a felhasznált bársonyt Itáliából, valószínűleg Firenzéből importálták, ám mégis északi típusú csatokat társítottak hozzá. A metszést pedig, bár aranyozták, nem díszítették sem poncolással, sem pedig festéssel. Ez utóbbi eljárás Budán a bársonykötések jelentős részénél (később, vagy csak egy adott kódexcsoport, így például a még Vitéz környezetében másolt, ill. általa beszerzett, valószínűleg bekötetlenül heverő kódexek esetében?)46 általában szokás volt. ... A kódex a budai műhelyben készült Hunyadi Mátyás számára (vö. f. 1r, Mátyás magyar és cseh királyi címere) 1480-ban, vagy 1481-ben (l. Tolhopff 1480/81-es magyarországi tartózkodását, a műben szereplő 1480. május 6-i példát, f. 6r-n). Mátyás halála után a kódex minden bizonnyal Corvin Jánoshoz (1473–1504) került. Özvegye, Frangepán Beatrix (1480–1510) magával vitte Brandenburgi Györggyel (1484–1543) kötött második házasságába. A kötet Brandenburgi Györgyön keresztül került később az ansbachi könyvtárba. August, Braunschweig-Lüneburg-Wolfenbüttel hercege (1579–1666) saját kezű bejegyzése szerint (l. fönt) a kódexet nagynénje, Sophia von Brandenburg-Ansbach-Kulnbach őrgrófnő (1563–1639) 1618. június 16-án ajándékozta neki. August hercegnek valószínűleg ez volt a legelső corvinája. A tételt a herceg bejegyezte az 1611 és 1625 között vezetett első katalógusába is. A Bücherradkatalogban (p. 1522) a kódex a következőképpen szerepel: Libri Manuscripti in folio / LXXXIV.I. inf. vid. p. 1822. / Stellarium Johannis Tolhopff: ad Serenissimum ac Invictissimum Dominum, Principe(m) Christianissimum: Dominu(m) Mathiam, Hungariae Bohemiaeq(ue) etc. Regem. In Membrana. 1480. A herceg a címlap alsó részére feljegyezte a mű jelzetét, valamint gerincére papírvignettát ragasztott, amelyen szintén a jelzet állt.[2]
+++++++++
1492-tıl 1503-as haláláig regensburgi kanonokként alapvetıen e városban élt és alkotott; a fı forrásaink erre az idıszakra vonatkozóan Celtishez írt levelei.8 Szoros barátság volt közöttük, egy idıben Celtis ott is lakott Tolhopfnál. A levelek tele vannak asztrológiai és mitológiai utalásokkal, a konkrét életrajzi eseményekrıl is gyakran ilyen „rejtjeles” stílusban beszél a szerzı.9 Mint a levelekbıl kiderül, számos költıi mővet, értekezést vagy szövegkiadást tervezett egyedül vagy Celtisszel közösen;10 közülük az egyikrıl, a „költık méltóságáról” szóló mőrıl úgy beszél, mint ami már meg is jelent.11 Mindenesetre ebből az időszakból a két említett epigrammán kívül csak egy fametszet maradt fenn 1496-ból, melynek egyik oldala Hercules Germanicust, vagyis I. Miksa császárt és a VIII. Károly francia király ellen felvonuló seregét ábrázolja, másik oldala pedig Tolhopf címerpajzsát egy sajátos felirattal (1. ábra).12 A címerpajzs és felirat rokonságot mutat a később tárgyalandó 1480-as nemeslevél ábrájával és címerleírásával, így a fametszetnek legalább ezek az elemei minden bizonnyal Tolhopftól származnak, aki a Habsburg birodalmi propagandát13 önreprezentációval kapcsolta össze. Ez utóbbit vesszük szemügyre az alábbiakban: Peter Luh már elemezte, hogyan ötvözi a Janus- és a Vízöntı-ikonográfiát a címerpajzs, az elemzés azonban tovább folytatható azt a kérdést vizsgálva, hogy kinek, minek akarta láttatni magát Tolhopf? A címer értelmezésében segít a superscriptio értelemszerő tagolása; a feliratnak sajátos költıi jelleget ad a sok jelzı, az ablativusok halmozása és az állítmány teljes mellőzése.
– IANI TOLHOPHI GERMANI VATIS HERCVLEI Armorum Insignia („Janus Tolhophus, a német herkulesi látnok-költı címere” vagy „a Német Hercules látnok-költıjének címere”14): a valószínőleg szándékosan többjelentéső értelmezı elsısorban Tolhopfnak I. Miksához való tartozását fejezi ki, a vates számos jelentésének érvényessége pedig a felirat további részébıl fog nyilvánvalóvá válni. A Janus Tolhophus névalak már a szöveg elején jelzi az egyik okot, amiért Tolhopf elsısorban Janus isten révén reprezentálta magát: a Johannest Janus-ként is lehet latinizálni (lásd „Janus Pannonius”).
– Clipeo Bicolori[:] Coelesti Campo et Aureo Parnaso („[melyet] kétszínő pajzson, az égi mezı és az arany Parnassus [színeivel]”): Az „égi mezıt” vagy mennyországot a képen egy felhı jelképezi a Janus-figura bal oldalán, így az ég kékjének15 nyilván a címer bal oldalát kellett volna kitöltenie, míg a „Parnassus aranya” a címer jobb oldalán látható hajóhoz illik, mely Deukalión mítosza szerint (lásd alább) a Parnassuson akadt fenn. A Campus Coelestis egyaránt utalhat az elíziumi mezıkre és a keresztény mennyországra: az antik és keresztény fogalmak összeolvasztása nem volt ritka a korszak humanistáinál. Az „arany” Parnassus Apollónak egyszerre több funkciójára is utalhat - Napisten, a költészet és jóslás istene -, s ez máris jelzi közvetve Tolhopf többféle szerepét.
– Iano Bicipite Mundi Renovatore („a kétfejő Janus, a világ megújítója [díszít16]”): Janus nemcsak a kezdet, az utak és kapuk, a béke istene, hanem kozmikus istenség is; legrészletesebben Ovidius és mások nyomán Macrobius fejti ki a Saturnaliában, hogy ı a káoszból világot teremtı erıt képviseli, ı a világ ıre, az ég és mélyvizek ıre.17 Macrobius a Nappal is azonosítja ıt (is):18 Janusnak ez az aspektusa illik Apollo „arany Parnassusához”. A költészetnek is világot teremtı erıt tulajdonított a firenzei platonikus és nyomában a német vates-ideológia.19 Janusnak Macrobius szerint azért van két feje, mert ismeri a múltat és a jövıt:20 a költı, a humanista ismeri a múltat (a történelmet, antik kultúrát stb.), az asztrológus ismeri a jövıt, és Tolhopf mindkettınek egyszerre akarja láttatni magát.
– Ventre Chaonio („Dodona gyomra”): az antik irodalomban a Chaonius jelzı Dodonára és Zeus / Jupiter ottani szentélyére szokott utalni, ahol a szent liget tölgyfaleveleinek zörgésébıl jósoltak. Másrészt Janus figurája mintha két hegy közül emelkedne ki, és az iker-hegycsúcsok motívuma a Delphoi jósdához tartozott. Úgy tőnik, Tolhopf egyesítette a két jóshelyet, és Janus ennek a szent helynek a földjébıl, „méhébıl” emelkedik ki. Delphoinak és barlangjának khthonikus konnotációja jól ismert (δελφύς = „anyaméh”). Tolhopf Platón Phaidrosából is meríthetett inspirációt, ahol együtt szerepelnek a delphoi Pythia és a dodonai papnık, az isteni furor kontextusában;21 ezt a párhuzamot a római költők is említették.22 Tolhopf ismét a vates isteni képességeire utal, a furor poeticusra, mely egyúttal furor propheticus.
– Pontificali Lituo (…) Clave Coelica Nube Candida („papi bot […] égi kulcs, fehér felhı”): az Ovidiust kiegészítı Macrobius szerint Janus a jobbjában pálcát tart, mint útmutató rector viarum, a baljában pedig kulcsot, mint „minden kapu ıre”.23 Tolhopf az asztrológusi, vatesi szerephez igazítja e motívumokat: a lituus az augurok görbe végő botja volt, akik égi jelekbıl jósoltak, az „égi kulccsal” pedig a menny titkait tárja fel a vates, a csillagok üzenetét is beleértve. (A lituus akár Tolhopf valós papi szerepére is utalhat: ekkor többek között Regensburg kanonokja volt.)
– Urna Stell[is] Celata. Janus a jobbjában egy „csillagokkal televésett urnát” is tart: Tolhopf a Janus-ikonográfiát a Vízöntıével kombinálja.24
– Deucalionis Aquis Saturnia Rate („Deukalión vizei, saturnusi hajó”): az urnából kifolyó víz alkalmat adott a szerzınek két aranykorral kapcsolatos antik mítosz felhasználására. Az Ovidius által újra elmesélt mítosz szerint Deukaliónnak és Pyrrhának, az özönvíz hıseinek hajója a Parnassuson kötött ki, a (szimbolikusan is) legmagasabb hegyen; Hyginus azonosította a Vízöntıvel Deukaliónt.25 A hajó viszont „saturnusi” is: a Fasti szerint a Jupiter által előzött Saturnus Latiumba érkezik, Janus várához, és együtt uralkodnak harmóniában, egy új aranykort teremtve.26 A történet a címer kontextusában bizonyára utal a translatio studii reneszánsz eszméjére és annak német változatára: az antik műveltség felélesztése a kulturális virágzásnak egy új korszakát hozza el Európában s azon belül is Germaniában.27
– Inachi Senis & Ganimedis Iuvenis Faciebus („az öreg Inachos és az ifjú Ganymedes arcai”): Tolhopf Janus külső megjelenését is folyó- illetve Vízöntı-hagyományokhoz igazítja. Inachos ısi király és folyó-isten Ovidius Metamorphosesében,28 a másik arc pedig Ganymedesé, akit Jupiter sas képében rabol el. Manilius, az asztronómiai költészet klasszikusa, Celtis és Tolhopf egyik kedvenc auktora azonosította Ganymedest, az istenek pohárnokát a Vízöntıvel, és ı nevezte meztelennek és ifjúnak, ahogy a képen is látszik.29
– Irrorantis Aquarii Corona Regia („a harmatozó Vízöntı királyi koronája”30): az Irrorantis Aquarii nyilvánvalóvá teszi a maniliusi hátteret (Manil. V,487: rorantis iuvenis), és szintén a megújulás hangulatát hordozza; a Janus-figurán látható korona pedig aranykori uralmára utal.
– et Aquila Desuper. Szintén Manilius azonosította a Vízöntı melletti Aquila csillagképet a Ganymedest elragadó sassal.31 Prózai megközelítésben a Habsburg sast láthatjuk, aki Janus Tolophust megsegíti, egy magasabb nézıpontból viszont Jupiter madara, Isten az, aki a vatest isteni szférákba emeli (a Celtis által tervezett „allegorikus sas” fametszet is a sasnak ezt a két aspektusát emelte ki32); a költıi inspiráció platonikus színezető eszméje érezhetı a jelenet szellemi háttereként.33
A felirat maradék tizenkét szava a pajzs körüli díszítıelemeket írja körül; ezek kevésbé eredetiek és nem kapcsolódnak a címerpajzs motívumaihoz.34 Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy Tolhopf 1496-os címere mitológiai és asztrológiai szimbólumok felhasználásával egy sokoldalú vatest ábrázol, nem csak „jós, asztrológus” értelemben, hanem (implicite) „ihletett költı” értelemben is. İ az istenek, a csillagok és az uralkodó által támogatott vates; ı az egek titkait feltáró asztrológus, jóspap és költı, az új aranykort elısegítı humanista.
Ugorjunk vissza az idıben 1480-ba: Janus-figurák a Mátyás király udvarához és Tolhopf ottani tevékenységéhez köthetı forrásokban is megjelennek.35 Az egyikbıl kiderül, hogy a fenti címer eredeti változatát Mátyás adományozta Tolhopfnak asztrológusi szolgálataiért: egy 1480 októberében Zágrábban kelt nemeslevélrıl van szó. Ennek egy 1618-as másolata maradt fenn:36 a címerkép 17. századi sajátosságokat mutat, a címerleírást is tartalmazó szöveg viszont minden bizonnyal követi az eredetit,37 ezért a kép helyett a német szöveges leírást kell alapul vennünk. A nemeslevél természetesen mind Mátyást, mind Tolhopfot dicséri, és a korra jellemző formulák és toposzok segítségével önti szavakba, miért és hogyan kap nemességet a király ezen alattvalója. Számunkra a legérdekesebb rész a címerleírás.38 Eszerint a címer alsó része sötétzöld szikla, a felsı rész háttere a kék ég, és Janus egy sziklabarlangból emelkedik ki. A szöveg egyértelmővé teszi, hogy a baljában tartott kulccsal asztrológusként az ég csillagzatait, ezek titkait nyitogatja; jobbjában Vízöntıként tartja a csillagokkal díszített urnát, és Saturnus hajójáról, Deukaliónról, Inachosról is szól a szöveg. Az 1496-os változathoz képest csupán néhány olyan motívum hiányzik, mely a költészet isteni mivoltához (is) köthetı: a Parnassus aranya, a „világ megújítása”, a Jupiter-sas. Tolhopf akkor inkább számított asztrológusnak, mint humanista írónak-költınek, legalábbis Mátyás udvarában. Máskülönben lényegét tekintve ugyanolyan az 1480-as és 1496-os címer, ugyanúgy a Janus- és Vízöntı-ikonográfiát ötvözi.
[38 A címerleírás (Mikó átírásában, de az istennevek kiemelése nélkül): „…darnach einen dopelten / Schilt, dessen vndertheil soll sein ein geferbter Stein oder Fels dünckel grün, der Obertheil aber Himmelblau vnd in demselben Obertheil soll stehen der Janus mit seinen Zwyen Köpffen oder gesichtern, mit seinem anderen halben Körper oder leib sollen / gleichsam versteckt vnd verborgen sein in einer Stein Klufft, oder Felssigen Höle, der da für sich vnd hindersich sehen kan, als der fürnemblich beides von vergangenen vnd Zukünfftigen dingen die erfahrung habe vnd dauon sagen Könne. In der linken / Handt soll er einen schlissel haben gen Himmel vfgericht, das Er damit dess Himmels gestirn öffne vnd aufschliesse, welchs sich mit denen, die dess Himmels Lauff vnd gestirn erfahrung haben, wol schicket vnd überein Kombt, welcher Kunsten wir dich war / einem geschickten, Kunstlischen und Hochgelehrten Doctorem vnd Maister erkennen und halten, wie wir dann solches [*bey Alten kirch.] in vnserm Leib selbst erfahren, mit der rechten Handt soll Er sich vnderstützen vnd daran halten den Wassereimer mit sternen ausge- / graben vnd aussgestochen, dess alten Inachi daraus dess Deucalionis wasser geflossen, vnd das Schiff mit welchem der Saturnus vondem Joue vertrieben, in dem Sehe über das Mehr geschifft hat, das solches nit zu gross sey, damit keine / confusion vnd vermischung vnder den andern Kleinoten geschehe. Vber den Schilt aber soll sein ein Helm auf Kräntzlein oder Haubtbendelein, mit einer Himmel: vnd graublauer farb, vnd eine guldene Cron, mit dem bildnus dess Zwiköpffichten / Jani, allerdings wie in dem Schildt gezieret, wie dann solches auf dem Randt durch dess Mahlers Kunst fürgebildet, Klarlicher vnd deutlicher Zue sehen ist…”]
Lényegében ugyanaz a Janus látható a szintén 1480-as Stellarium címlapjának egy medallionján is. A corvina címlapját gazdagon illusztrálják egyedi képek, melyek értelmezése problematikus;39 mindenesetre több miniatúra is kapcsolódik a királyi reprezentációhoz és/vagy Tolhopf önreprezentációjához. A bal felsı medallionon nehezen vehetık ki a részletek, de a két címer segítségével kikövetkeztethetı, hogy Janus itt ugyanúgy papi bottal, kulccsal, urnával és vitorláshajóval látható. Nem kétséges, hogy ez a bal felsı, vagyis úgyszólván „elsı” miniatúra magára Tolhopfra utal.
A medallion-forma kevés lehetıséget hagyott Janus kozmikus aspektusainak ábrázolására, ám a legnagyobb miniatúra, az R-iniciálé éppen kozmogóniai szerepében mutatja az istenséget. Alul a káosz, ahol az elemek még egyben vannak; felül a teremtett világ a szétválasztott elemekkel, legfelül a csillagokkal, az ég tüzeivel. Amint azt Luh megállapította, a jelenet fő forrása a Fasti Janus-szózatán belüli kozmogóniai részlet (I,103–112) lehet:
me Chaos antiqui (nam sum res prisca) vocabant:
aspice quam longi temporis acta canam.
lucidus hic aer et quae tria corpora restant, 105
ignis, aquae, tellus, unus acervus erat.
ut semel haec rerum secessit lite suarum
inque novas abiit massa soluta domos,
flamma petit altum, propior locus aera cepit,
sederunt medio terra fretumque solo. 110
tunc ego, qui fueram globus et sine imagine moles,
in faciem redii dignaque membra deo.
Ősi való vagyok én, Chaos – egykor az én nevem ez volt -,
lásd mi temérdek idő dolgait énekelem!
Még a világos lég, tűz, víz, föld nem különült el,
S négy elem alkot együtt egy zavaros tömeget.
Csakhogy az ősanyagot részekre szakítja a harcnak
szelleme: minden elem más területre szorul.
Feltör az égre a tűz, levegő terjed ki alatta,
S lent a világ közepén ül meg a földdel a víz.
Ekkoron én, aki gömbszerü és képnélküli voltam,
Nyertem ez új alakot s isteni tagjaimat.40
40A halványan látható, kiterjesztett karú, szakállas alak tehát valóban a késıbb alakot nyerő Janus lehet, és ennek nem mond ellent Wehli Tünde megfigyelése, miszerint a figura ábrázolása rokonságot mutat több korabeli Mikrokozmosz-ábrázolással.41 Ám a Fasti-részlet nem ad magyarázatot a kígyótestre, mely a káosz gömbjét veszi körül. Csapodiné Gárdonyi Klára sejtése szerint a több kozmogóniai mítoszban is szereplı Ophiónról lehet szó.42 Konkrét magyarázat is lehetséges azonban: a Janusról szóló és Ovidius Fastiját is magyarázó Saturnalia-részletben Macrobius részletesen kifejti Janus kozmológiai aspektusait, miszerint ı az ég, világ, teremtıerı védıistene, és megjegyzi, hogy a föníciaiak az ünnepeiken sárkánykígyóként ábrázolták ıt, aki kört formálva a saját farkába harap, azt jelképezve, hogy a világ saját magát táplálja és magában forog.43 A miniatúrán nem egyértelmő, hogy mi látható a kígyó két végén: az egymással szembenézı villás végzıdések sem a kígyó fejével, sem a farkával nem azonosak, a kettı között vannak valahol, így a kép valóban Macrobius körkörös kígyójára emlékeztet. Az R-bető szárai két halat formálnak, és Csapodiné joggal vetette fel azt a lehetıséget, hogy itt Mátyás születésének Nap-jegyérıl, a Halakról lehet szó.44 Ezt megerősíti a Mátyásról szóló szövegkezdet, és a Napra emlékeztetı fényes korong a sötétkék háttér elıtt, a két hal találkozásánál. Mindennek Janus istenhez kapcsolása akár a király világot megújító erejére is utalhat;45 ezenkívül az R-iniciálé jelenete akár Tolhopf kreatív erıire is célozhat, ha figyelembe vesszük Janus isten és Janus Tolophus kvázi azonosítását a három fentebb tárgyalt forrásban. Tekintetbe véve Tolhopf Fasti iránti érdeklődését a Celtis-levelezésben, illetve az 1496-os címer ovidiusi-macrobiusi elemeit, Tolhopfnak nagy szerepe lehetett az R-iniciálé megtervezésében.
Janus és a Vízöntı kombinációja egyfelıl hagyományon alapul: Janus adta a nevét a Januárnak, és e hónapban lép be a Nap a Vízöntıbe; ezért a középkori művészetben együtt is ábrázolták a két figurát.46 Másfelıl Tolhopf címerein kívül nem ismerek más példát a Janus- és Vízöntı-motívumok alaposan kidolgozott egyesítésére. Látszik, hogy mind Janus, mind a Vízöntı fontos volt Tolhopf számára, együttes ábrázolásuk az ő esetében nem magyarázható egyszerően a hagyománnyal. A „Johannes” keresztnév és a Janus-mitológiában rejlı kozmológiai konnotációs lehetıségek érthetıvé teszik, miért tetszett neki a Janus-figura. De miért ragaszkodott a Vízöntıhöz? Mivel önreprezentációról van szó, ráadásul egy asztrológuséról, felmerül a kérdés, van-e individuális asztrológiához47 köthetı oka az olyan szimbólumok alkalmazásának, mint a Vízöntı urnája vagy Ganymedes. A születési horoszkópban egy bizonyos zodiákus-jegy legalább háromféle módon játszhat kiemelkedı szerepet: ha az aszcendens, a medium coeli, vagy a Nap esik abba a jegybe; mindhárom fontos volt a reneszánsz asztrológiában.48 Csapodiné javaslata, miszerint Tolhopf esetleg januárban született49 (Nap a Vízöntıben), csak az egyik lehetıség a sok közül. E témában egy érdekes adat található a nemeslevélben, abban a részben, amely Tolhopf asztrológusi képességeit dicséri:
Wie nemblichen in deiner geburt Ianus der alte heidnische
Gott das mittel dess himmels anschaue, mit dem
Wassermann den die Poeten den Ganimedem nennen…
Mivel pedig a születésedkor Janus, a régi pogány
isten tekintett az ég közepére, a Vízöntővel, akit a
költők Ganymedesnek neveznek…
Mindezért a király érdemesnek ítélte ıt a következı címerre:50 és ezután következik a címerleírás. Vagyis Janusnak és Vízöntı-Ganymedesnek címerbeli feltüntetése Tolhopf születési körülményein (is) alapul. A „Mittel dess Himmels”, ég közepe, latinul medium coeli (MC) asztrológiai szakkifejezés, az ekliptikának azt a pontját jelöli, amely megfelel az égitestek látszólagos napi mozgása legmagasabb pontjának; asztrológiailag az MC a 10. ház csúcsa, mely hagyományosan az egyik legfontosabb ház, a jellemet, karriert, társadalmi helyzetet mutatja. Az MC fontosságára a kortárs horoszkópértelmezésekben számos példát idézhetnénk; például Celtis Amoresének Maniliust is nagyban felhasználó horoszkópelégiája (I,1) szerint a szerzı számára fontosabb volt születési horoszkópjának MC-je, mint az aszcendense.51 A fent idézett résznek nem látom más értelmezési lehetıségét, mint a következı: Tolhopf szerint52 a születési horoszkópjának az MC-je a Vízöntıben volt, s ezt ı fontosnak tartotta; a hagyományos Janus-Vízöntı asszociáció alkalmat adott számára az arra való utalásra (a szöveg bizonyára Tolhopf javaslata alapján készült53), hogy „a Vízöntıvel” Janus is az MC-ben volt, az égbıl támogatva ıt. Úgy tőnik, ez az égi szituáció volt a „valóságos”, individuális asztrológiai alapja a Janus- és Vízöntő-motívumok alkalmazásának. Ráadásul a Saturnusról is lehetett azt állítani, hogy összekapcsolja a két motívumkört: Saturnus egyrészt Janus társuralkodója az aranykor-mítoszban, másrészt a Vízöntı ura az asztrológiában.
Összegzésképpen elmondható, hogy költészetnek és költészetelméletnek, a humanista vates-ideológiának nagyobb szerepe van Tolhopf életmővében, mint amennyire azt eddig hangsúlyozták. Markáns önreprezentáció révén - mely több ponton érintkezik az uralkodói reprezentációval - sokoldalú vatesként ábrázolja magát (mint asztrológus / jós és mint tudós költı). A mitológia és asztrológia szimbólumnyelvét Tolhopf együttesen alkalmazta, és e tekintetben is hasonló az önreprezentációs stratégiája Celtiséhez. Luh már kifejtette, milyen sok a közös pont kettejük életmővében, és hogy inkább az idısebb Tolhopf Celtisre tett hatását láthatjuk ebben, mint fordítva.54 Hozzátehetjük, hogy az asztrológia és a költészet, irodalom szféráinak szoros összefonódása szempontjából is egymásra emlékeztet a két szerzı. Konkrét hasonlóságok is elıfordulnak: nem csak egyes elıszeretettel olvasott, csillagászathoz és költészethez egyaránt köthetı auktorok felhasználása (Ovidius, Manilius stb.), hanem például a születési asztrológia alkalmazása a költıi énformálásban. Tolhopf (is) konkrét asztrológiai szimbólumokkal, a korban valósnak hitt csillaghatásokkal támasztotta alá kivételes képességeit, vates mivoltát.[3]
- Irodalom:
Zsoldos Endre – Zsupán Edina: Stellarium – egy csillagászati kódex Mátyás könyvtárában. Orpheus Noster V. évf. 2013/4. 62-85.[4]
Orbán Áron: Johannes Tolhopf mitológiai-asztrológiai önreprezentációja”, in Scientiarum miscellanea: Latin nyelvű tudományos irodalom Magyarországon a 15-18. században. szerk. Kasza Péter, Kiss Farkas Gábor, Molnár Dávid. Szeged, Lazi Könyvkiadó, 2017. 75-84. In: III. Neolatin Konferencia, 2015 nov., Szeged.[5]
Külső hivatkozások:
Lásd még: