Csatószegi Péterffy

 MOL.

A nemesség igazolása Mária Terézia által.

Címereslevél Péterffi János részére. (saját tulajdonú fordítás ) No. 1753/413

Mi, Mária Terézia stb . jelen sorok tartalmánál fogva emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy Mi egyrészt jó néhány hívünknek Felségünk elé ez ügyben tett alázatos közbenjárására, másrészt pedig figyelembe véve és megfontolás tárgyává téve a hűséget és hűséges szolgálatok érdemeit, amelyeket Péter János (aki örökös tartományunkból, az Erdélyi Fejedelemségből, annak Alsó-Csík székéből, mégpedig Csatószeg községből származik) Irányunkban és a Császári Házzal szemben is hűségesen tanúsított és végzett az alkalmak és az idő változatossága szerint, ám elsősorban amiatt, hogy vágyott elődünk és nagyapánk, a néhai fenséges és dicsőséges emlékezetű császár és király, Lipót, [HU_MNL_OL_B0018_Erdelyi_Kancellaria_10_kotet_308] a jelen évszázad elején, annak harmadik évében már az ő édesapjának, Imre Péternek már kegyesen kiadott egy címeres avagy nemesítő levelet, és alá is írta; ám a Magyar Királyságunkban akkor történt belső lázongások akadályoztatása miatt nem tudta azt felvenni, ennek következtében pedig a hazai törvények által megkívánt módon ünnepélyesen kihirdetni sem. Mivel azonban Csík és Kászon székek tanúságleveléből jóindulattal értesültünk arról, hogy ugyanezen Péter János az említett Imre Péternek (aki, mint elhangzott, nemesítést érdemelt ki) a fia, illetve hogy apja és nagyapja példájára Csík szék közösségének biztosként ugyanott most is, bár szűkebbre szabott lehetőségei szerint , hű szolgálatokat tesz, továbbá jóindulattal reméljük, hogy ő ezután is hasonló, sőt még nagyobb buzgalommal végez hű szolgálatokat: egyrészt tehát ezek miatt, másrészt pedig királyi-fejedelmi kegyünk teljességéből és bőkezűségünkből ugyanezen Péter Jánost és már megszületett és Isten áldásából a jövőben születendő gyermekeit, valamint azok összes, mindkét nembeli örököseit és utódait királyi hatalmunk teljéből és különös kegyünkből méltónak találjuk a lófői állapotból és jogállásból kegyesen kiemelve említett örökös tartományunk, az Erdélyi Fejedelemség, valamint szintén örökös Magyar Királyságunk, valamint egyéb királyságaink, területeink és tartományaink [HU_MNL_OL_B0018_Erdelyi_Kancellaria_10_kotet_309] valódi és kétségtelen nemeseinek a társaságába és soraihoz hozzászámítani, bevenni és közéjük írni, hozzájárulva ahhoz és biztos tudomásunk valamint megfontolt szándékunk alapján megengedve, hogy ő ettől kezdve a jövőben és minden időkben mindig mindazokkal a kegyekkel, megtiszteltetésekkel, kiváltságokkal és mentességekkel élhessenek, azokat élvezhessék és azoknak örülhessenek, amelyekkel éltek eddig is bármiként a természet, a jog vagy a jogszokás alapján említett örökös tartományunk, az Erdélyi Fejedelemség, valamint szintén örökös Magyar Királyságunk, valamint egyéb királyságaink, területeink és tartományaink többi, igazi, régi és kétségtelen nemesei és élvezték azokat, illetve most is élnek velük és élvezik azokat, ugyanezeket élvezhessék, ezekkel élhessenek, ezeknek örvendhessenek ők maguk és mindkét nembeli összes örököseik és utódaik is ezt tehessék. Ezen felül, hogy még inkább tanúsítsuk jóindulatunkat irányában, az ő alázatos kérelmére, hogy régi „Péter” vezetéknevét megváltoztathassa a már elterjedt „Péterfi”-re, kegyesen úgy határoztunk, hogy megengedjük: ő maga, gyermekei és mindkét nembeli örökösei és utódai ne a korábbi „Péter” vezetéknévre, hanem az új „Péterffi”-re hallgassanak, és ezt az elnevezést használhassák, amint megengedjük neki és előbb írt övéinek, hogy a „Péterffi” vezetéknevet tartsák meg használják, ám épen megőrizve mindazokat a jogokat, átháramlásokat, kiváltságokat és pereket, melyeket az ő és ősei korábbi „Péter” vezetékneve alatt alapoztak meg, [HU_MNL_OL_B0018_Erdelyi_Kancellaria_10_kotet_310] hogy ezek az új „Péterffi” névvel is megmaradva a legcsekélyebb jogcsorbát se szenvedjék, úgy, hogy senki se próbálhasson vagy merészelhessen semmi módon e névváltoztatás miatt a fentiekből bármit csorbítani, megrövidíteni, vitatni vagy kétségbe vonni. Ezen igaz és kétségtelen nemességnek a jeléül és a Mi, irántuk a fenti módon gyakorolt kegyességünknek tanúságára pedig egykor az édesapjának adományozott címerük, avagy nemességi jelvényük: égszínkék álló katonai pajzs, melynek alapját zöld gyep foglalja el, amely fölött egész alakos, mellvértbe öltözött ember áll, jobbjával kivont kardot, bal kezében pedig piros színű zászlót tartva. A pajzs tetejére rostélyos katonai sisakot helyeztek, melyet ékkövekkel és igazgyöngyökkel szépen kirakott királyi korona tetőz be, amelyből egy másik, az alsóhoz mindenben hasonló ember emelkedik ki térdig, és ugyanolyan zászlót és kardot tart. A sisak legtetejéről pedig, avagy csúcsáról csíkok vagy szalagok – innen égszínkék és arany, onnan pedig piros és ezüstszínűek – omlanak le a pajzs szélei felé, nagyszerűen díszítve azt; amint mindezek jelen oklevelünk elején, vagyis első bekezdésénél a festőnek szorgalmából saját és eredeti színeikkel világosabban lefestve egyértelműbben látszanak a rátekintők szemeinek.

Ugyanezen Péterffi Jánosnak és gyermekeinek, valamint mindkét nembeli összes örökösüknek és utódaiknak ezt megadni és megújítani kegyesen jónak tartottuk. [HU_MNL_OL_B0018_Erdelyi_Kancellaria_10_kotet_311] Elhatározva és biztos tudomásunk és megfontolt szándékunk szerint megengedve elrendeljük, hogy ő és gyermekei, örököseik és mindkét nembeli leszármazottaik mostantól kezdve a jövőben, minden elkövetkező időben mindig a fent leírt címert avagy nemességi jelvényt említett örökös tartományunk, az Erdélyi Fejedelemség, valamint szintén örökös Magyar Királyságunk, valamint egyéb királyságaink, területeink és örökös tartományaink többi született, valódi és kétségtelen nemeseinek módjára viselhessék, hordhassák és azt mindörökké használhassák és élvezhessék ők és összes, mindkét nembeli örököseik és utódaik is ugyanazon jogok, kiváltságok, megtiszteltetések, engedmények, előjogok, szabadságok és mentességek mellett, amelyekkel amazok vagy a természetnél vagy pedig szokásjognál fogva ezekkel éltek és ezeket élvezték, élnek velük és élvezik ezeket bárhol és minden csatában, harcokban, ütközetekben, lándzsatörésekben, lovagi játékokban, párbajokban és párviadalokban és minden egyéb, bármelyféle katonai és nemesi gyakorlatban, ugyanígy pecsétjeiken, vitorláikon, kárpitjaikon, függönyeiken, udvartartásukban, gyűrűiken, zászlóikon, pajzsaikon, sátraikon, házaikon és síremlékeiken, általában bármilyen dolgaik és válalkozásaik alkalmából a tiszta, valódi, őszinte és kétségtelen nemesség címe alatt; amely címmel kitüntetettnek és ékesítettnek akarjuk és meghagyjuk, hogy őket és mindkét nembeli összes utódaikat mindenki (bármilyen állású, helyzetű, tisztségű, méltóságú és kiválóságú ember legyen is) mondja, nevezze, tartsa és tisztelje, valamint az előbb említett és számára a fenti módon kegyesen engedélyezett „Péterffi” vezetéknéven írja és nevezze nyilvánosan és magánemberként. Sőt megadjuk és adományozzuk ezt a nemesítést jelen, titkos függőpecsétünkkel megerősített levelünk erejénél fogva. [HU_MNL_OL_B0018_Erdelyi_Kancellaria_10_kotet_312] Kelt Ausztriában, Bécs városunkban, november hónap huszonhatodik napján, az Úr ezerhétszázötvenharmadik esztendejében, (római császári) uralmunknak stb.

Mária Terézia.

gróf Rátóti Gyulaffi László szabad báró Benők Mihály.

Az eredeti fogalmazvánnyal összevetettem: Kontz János aljegyző sk. Bécs, 1828 október 12.