Mielőtt a fent említett kitüntetés folyamatának és ünnepélyének leírását elkezdem, meg kell okolnom – ahogyan ezt orgonaépítő őseim esetében is tettem -, hogy miért teszem. Az indok ismét nagyon egyszerű: Steiner Ferenc apai nagyapám volt. (1879.november 7. – 1952. október 7.) Másodlagos indokom: szeretném láttatni, hogy egy kitüntetés véghezvitele, végrehajtásának folyamata nem mondható egyszerű ügymenetnek. E tény látható az itt olvasható másolatokból, pedig meggyőződésem, hogy ennyinél jóval több okmánynak kellett ez ügyben futnia.
Úgy érzem, arról is illik számot adnom, hogyan lehettem Steiner nevű nagyapám után Kövecs nevű unoka. Legelső ismert adatunk a családról, hogy Conradus Steiner, aki Kiskozár községben lakott, feleségül vette Elisabeth Ponin-t. Az első ismert Steiner 1794-ben halt meg. Mindebből következik, hogy ez a sváb származású Steiner család a 18. században már Magyarországon élt. A családfa továbbvezetése e dolgozatnak nem tárgya, de feltétlenül meg kell említeni, hogy a Ferenc nevű utód ennek az iparos (kovács, lakatos) családnak szülötte. Annyit talán még érdemes hozzáfűzni, hogy ő volt közöttük az első, aki tanítóképzői végzettsége nyomán értelmiségivé vált. Miután a tanítóképzőt elvégezte, feleségül vette a horvát nemzetiségű Bunyevácz Katalint. Két gyermekük született: György /apám/ és Margit. Nagyanyánk 1918-ban – 30 éves – meghalt. Nagyapánk később újra megnősült - felesége Pelczlbauer Mária -, e házasságából születtek Ferenc és Béla nevű fiaik. Ezt nem hagyhattam ki családleírásomból, mert dr. Kövecs Ferenc /jogi doktor/ nagybátyámnak köszönhetem, hogy a fentebb leírtakat tudom. Ő, aki már betöltötte 90. életévét és Pécs városában lakik, még ma is szorgalmasan jár városuk levéltáraiba, amelyekben nem kevés eredménnyel „olvasgat”.
Fontos még megemlíteni, hogy ez a német-horvát összetételű család mélyen magyar érzelmű volt. (Erről nagyapám történetében még szó lesz.) Annyira, hogy 1938-ban a nagycsaládnak ez az ága - nagyapánk kezdeményezésére – nevét Kövecs-re magyarosította. (Zárójelben említem meg, hogy van a családnak olyan ága is, mely megtartotta eredeti német nevét, ami mellett a rokonsági jó kapcsolatot tovább ápoljuk.)
A - „hogyan lehettem Steiner nevű nagyapám után Kövecs nevű unoka?” – kérdésre a válasz: én is Steinernek születtem, 1939-ben lett a nevem Kövecs.
Mielőtt írásom lényegét, a kitüntetés ünnepélyét leírom, feltüntetem a rendelkezésünkre álló okmányokat, leveleket, melyek végeredménye lett a nevezetes esemény.
Legmélyebb tisztelettel jelentem Méltóságodnak, hogy a szőkédi iskolaszék tanítót választott. Csak egy pályázó volt: Steiner Ferenc sz. borbási kezdő tanító. Habár nem volt nagy választék, a község mégis nagyon jól járt, midőn Steiner Ferencet megválasztotta. Igen tisztességes családból származik. Kifogástalan magatartású. Mint működési bizonyítványa mutatja, sikerrel tanít, s mint magam is hallottam, elég jól énekel és orgonál. Nagy szükség is van Szőkéden egy buzgó tanítóra, ki évek mulasztásait helyre üsse. Most, midőn a választási jegyzőkönyvet 7 melléklettel beterjesztem Méltóságodnak, egyszersmind a legmélyebb tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy a választást jóváhagyni és Püspök Úr Ő Méltóságánál a kinevezést kieszközölni kegyeskedjék.
Az érdem annál is inkább méltó a kitüntetéshez, mert vannak, akik érdem nélkül is elnyerik azt. Egy valóban érdemes igazgató-tanítót: Steiner Ferencet, ki Szőkéden működik s már 32 évet töltött el e pályán, vagyok bátor Nagyságod magas figyelmébe és jóindulatába ajánlani, kérve, hogy őt a pápai Pro Eclesia et Pontifice kitüntetésre felterjeszteni kegyesen méltóztassék.
Steiner Ferenc gyakorlati katolikus, ki nemcsak tanít, de katolikus módra nevel is, példás családi életet él s a háromnyelvű községben okos támasza a magyar nemzeti szellem és érzésnek, iskoláját úgy az egyházi, mint a világi tanfelügyelőségek elsőrangúnak találták, hisz már rég lett az igazgatói címmel is méltatva. A közbecsülést mutatja az is, hogy a mai tülekedésben is törvényhatósági bizottsági tagnak is van jelölve, bizonyosan meg is lesz választva. Kitüntetése nagyon jó hatást keltene minden téren, s a többi tanítónak is ösztönzésül szolgálna. Régi faiskola-felügyelő, leventeoktató, és ami nekem talán még jól esik, az, hogy nem lehet oly zord idő, hogy ő a vasárnapi szentmisét elmulasztaná, pedig 2,5 kilométert kell megtennie és ugyanannyit vissza is. Milyen szép ez a példa a nép előtt is.
Újólag ismételve kérésemet, maradok mély tisztelettel Nagyságodnak
Egerág, 929. október 20.
Újvári Géza
plébános
Kedves Főtisztelendő Uram!
Steiner igazgató úr kitüntetése érdekében írt baráti levelét azonnal személyesen vittem be Ő Méltóságához, aki mosolygó jóindulattal fogadta és heteken keresztül magánál tartotta, azután szó nélkül visszaküldte az iroda. Amikor pedig új referációim alkalmával megkérdeztem Ő Méltóságát, mi a határozata, ismét halogató választ kaptam. Tehát meg sem tagadta, de meg sem ígérte a fölterjesztést. Az az érzésem, ha Főtisztelendő Uram nagy súlyt helyez rá, s talán személyesen is szól, idővel nem fog kitérni előle. Én Steiner igazgató urat ismerem, becsülöm. Ha valaha megkapja a kitüntetést, örülni fogok.
Szeretettel vagyok szolgálatára
Pécs, 1929. december 28.
(Aláírás nem látható)
Ez a fotó apai nagyapánk első házasságának családjáról készült. Felesége Bunyevác Katalin, gyermekeik: György /apám/ és Margit.
Steiner Ferenc nagyapánk levele az egerági plébánoshoz, midőn tudomást szerzett arról, hogy kitüntetésre felterjesztették.
Főtisztelendő Plébános Úr!
Tanítói működésem legelejétől mindig a jó Isten, a rk. egyház s a haza szeretete vezetett kötelesség-teljesítésemben. Soha nem a kitüntetés vágya sarkalt – mégis jól eső érzés támadt szívemben, midőn fölöttes hatóságaimnak engem kitüntetni akaró szándékáról értesültem.
De csakhamar aggodalom szállt meg azon gondolatra, hogy a kitüntetéssel járó díjat – 350 P-t - 5 tagú családomtól vonjam meg, a mai, éppen nem kedvező viszonyok között, amikor hazánk szerencsétlensége miatt az „egységek”-ből folyóan kb. évi 400 Pt a haza oltárára kell tennem – a családomtól megvonva.
Úgy érzem, önzésből eredő könnyelműséget követnék el 5 – 9 éves gyermekeimmel szemben.
Mivel ezt lelki megnyugvással tenni nem tudom, a legmélyebb alázattal köszönöm meg Hatóságomnak e-beli jó szándékát, s kérem, fogadja ígéretemet, hogy a kitüntetés elmaradása esetében sem fogok – Isten segítségével – munkámban csüggedni.
Magamat Plébános Úr további jóindulatába ajánlva vagyok hazafias tisztelettel
Szőkéd, 1930.május 24-én
Steiner Ferenc
rk. ig. tanító
Ez a fotó második házasságának családját ábrázolja. Felesége Pelzlbauer Mária, a baloldali diák kisebbik fia, Kövecs Béla - nyugdíjas pedagógus, a jobboldali pedig dr. Kövecs Ferenc - nyugdíjas főkönyvelő.
Adatszolgáltató nagybátyámtól tudom, hogy miután Steiner Ferenc nagyapa e levelét megírta, ami tulajdonképpen elutasító jellegű, a befizetni szükséges 350 P összeget az egyházkerület fizette be helyette.
Személyes kérdésem, egyben véleményem is, hogyan jöhet szóba, hogy bármilyen kitüntetés esetén a kitüntetés várományosának fizetnie kell?
E fényképfelvételen - mely később, a 30-as években készült - látható, hogy nagyapánk két kitüntetést visel. A pápai kitüntetésen kívül tulajdonában volt a "Signum laudis" is. Ezt a kitüntetést 1932-ben kapta, mint ezt az alábbi irat tanúsítja. Jelen írásomban csak a családi képhez kapcsolódik. Magam soha nem hallottam tőle, hogy kitüntetéseit szóba hozta volna.
"Signum laudis" adományozását igazoló irat
Baranya vármegye KATHOLIKUS ISKOLA lapjának 1930. november 1. számában az alábbi tudósítás jelent meg:
Október 6! Ólomszínű felhők, szitáló eső, sár, borongós ősz. Szőkéd népe mégis ünneplőbe öltözött. Az egyébként csendes faluban nagy sürgés-forgás. Papok, tanítók érkeznek. Ki gyalog, ki döcögő kocsikon. Ünnepi gyűlést tart a németbólyi esperesi kerület.
Csodálatos találkozás! Az aradi gyásznap évfordulóján egy község népe, tanítók sokasága ünnepli tanítóját, kartársát. Hát nem kegyeletsértés ez, a gyászban ünnepelni? Óh, nem. Amazok – a Tizenhárom, - a kard, a nemzeti akarás, a meg nem alkudás hősei; emez – Steiner Ferenc ig. tanító, - a lélek, a kitartó, türelmes munka, az önfeláldozás hőse. És ezt Steiner Ferenc Tőlük tanulta. Ők életüket adták eszméikért, ő ideget, agyvelőt, munkát, - tehát szintén életet áldoz a magyar kultúra oltárán. És a hősnek, aki életét adja egy szent célért, nem gyász, hanem dicsőség jár. A Tizenháromnak is, - Steiner Ferencnek is. Egy az ő ünnepük: a hősök ünnepe!
Az ünnepi közgyűlésre Bok József, ker. tanf., egyh. elnök és Ujvári Géza esp. plébános vezetésével, megjelent a kerület csaknem minden tanítója. A szomszéd német /!/ esp. kerület Gasparics György dr., esp. pleb. és Ebrics István ig. tanító; az ehm. főtanfelügyelői hivatalt pedig vitéz Széky Pál , tanítóképző-intézeti tanár képviselték.
A tanítói kör tagjai 9 órakor szent misét hallgattak. Utána Bok József, esp. ker. tanf. egyházi elnök, a község népének jelenlétében üdvözli Steiner Ferenc szőkédi ig. ktan. világi elnököt azon alkalomból, hogy a pápa Őszentsége érdemeiért a Pro Ecclesia et Pontifice érdemkereszttel tüntette ki.
Lélekbemarkolóan vázolta az igazi néptanítót és munkáját. Igazi elhivatottsága tanítani, nevelni a gyermekeket bölcsességre. Minél több a gyerek, annál nagyobb a felelőssége. Látja, amint a község faiskolájában a kis csemetéket gondozza, ápolja – a vadhajtásokat nyesegeti, levágja, - mint karó pedig odaáll a kis embercsemeték mellé és védi, támogatja őket, hogy a szélben-viharban össze ne törjenek. Sorra vázolja, hogy a szülők, család, társadalom, szentek és Isten mit várnak tőle. A néptanító a gyermekek őrzőangyala, tanítója azon gyermekeknek, akik Isten gyermekei és a mennyország örökösei. Imádkozni tanítja őket, vezeti őket az életben. Azon gyermekek lelke van rábízva, akikért Jézus 33 évig élt és szenvedett. Saját képmását bízta Isten a néptanítóra. A néptanító a Szentlélek templomának – a gyermeki léleknek – díszítője, hogy szép legyen, - őrzője, hogy bele ne férkőzzék semmi, ami hátrányára lenne. Piszkos kézzel nem nyúlhat hozzá. A néptanító a gyermekek és ifjak kalauza, oktatója, őrzőangyala, a szülők helyettese, a gyermeki lélek gondozója, a Szentlélek templomának tisztán-tartója. Vezetője kicsinek, nagynak – ifjúnak és öregnek egyaránt. Mennyi gond és fáradság kell mindennek megvalósításához?
Ilyen igazi néptanító Steiner Ferenc szeretett világi elnökünk, a néptanító valódi értelmét valósította meg. A magas kegy ezért érdemeiért ebben a magas kitüntetésben részesítette.
Újvári Géza, egerági esperes-plébános felolvassa az adománylevelet, Bok József, esp. ker.tanf. pedig az ünnepelt mellére tűzi az érdemkeresztet és kéri, hogy továbbra is legyen atyja, vezetője ennek a községnek – a község népét pedig kéri, hogy szeressék, tiszteljék továbbra is úgy, mint eddig, és imádkozzanak érte.
Steiner Ferenc érdemérmeSteiner Ferenc pápai kitüntetése
„ A kitüntetettre különösen azért büszke, mert az övé, az ő plébániájához tartozik. Orleans püspöke azt mondta, hogy nem azok a nagyok, akik előtt milliók reszketnek, hanem azok, akiket haláluk után is sokáig tisztelnek, - emlegetnek. Igaz, hogy a világ egészen a fordítottját állítja ennek, mert a szerencsét érdemnek tekinti.
Mi magasztos eszméért dolgozunk, lelkesülünk. Nagyoknak példát adni, kicsinyeket oktatni – ez az igazi nagyság.
A tanítói pálya nehéz pálya. A mindennapi kenyere munka és fáradozás. A munkájáért köszönet, hála, elismerés – az nincs. Ellenben legtöbbször hálátlansággal fizetnek azok, akiket oktatott. A tanítói pálya mindig a legnagyobb képzettséget igényli, mégis megmarad tanítónak.
Abból az alkalomból, hogy a Szentséges Atyának magas rendjelét tűzték az ünnepelt Istenért, hazáért, népéért dobogó szívére – kívánja, hogy a jó Isten sokáig éltesse.”
Nagyapa, XI. Pius pápai kitüntetésének okmánya
A tanítványai közül két fiú és egy leány verssel üdvözlik az ünnepeltet és virágcsokrot nyújtanak neki át. Volt tanítványai nevében egy férfi a következőkben üdvözölte volt tanítóját:
”Mélyen tisztelt Igazgató Úr! Ma többen köszöntötték Önt. Mi is eljöttünk – volt tanítványai -, hogy örömében részt vehessünk és hálánkat kifejezzük nemes munkálkodásáért. Mint tanítványait istenfélelemre, hazaszeretetre és egymás kölcsönös támogatására oktatott bennünket.
Mi felmondjuk a leckét, amit felkaptunk. Hogy hasznos az az ember, aki egy üres helyet nemes gyümölcsfával beültet; hogy hasznos volt az az ember, aki társait megtanította arra, hogy házaikat úgy építsék, hogy a napsugár bejuthasson; és értékes az az ember, aki egy fenyőfából iskolapadot csinál.
Én, mint Igazgató Úrnak volt tanítványa, még valamivel szeretném megtoldani ezen tanítását: Hogy ezek az emberek mind hasznosak, úgy a leghasznosabb az az ember, aki a gyermekeket ezen elvekre – a munka becsülésére és az egymás kölcsönös támogatására – megtanítja, és megérteti velük az ember életének célját. Erre tanított bennünket Igazgató Úr, s ezt szívből köszönjük.
Kérjük Igazgató Urat, fogadja hálánk jeléül szeretetünket. E szeretettel és mély tisztelettel köszöntjük e kedves napon Igazgató Urat. Isten éltesse!”
Üdvözölték még a kitüntetettet a szőkédi lányok, leventék, a közgyűlésen belül pedig Kämmerer János, németbólyi ig.tan. üdvözölte.
„A múltban is, ma is és a jövőben is" – mondotta, - "példaképül állsz előttünk. Ha ezen nehéz pályán, - amely pedig mindig több szomorúságot és tövist terem, mint örömöt annak, aki azon munkálkodik – netalán elfogna a csüggedés, eljövünk hozzád, mint erőt adó forráshoz, hogy a további munkához, küzdéshez kitartást szerezzünk. Engedd meg, hogy az itt megjelent tanítóság nevében üdvözöljelek és mélyen meghajtsam munkás életed előtt az elismerés zászlaját. Mindnyájunk nevében kívánom, hogy a jó Isten tartson meg és adjon erőt, hogy még sokáig nevelhessed Szőkéd község apróságait szent dacra, nagy, kipusztíthatatlan kitartásra és akaraterőre az ellenség által oly könyörtelenül megcsonkított hazánk régi határainak visszaszerzéséhez. Ehhez a munkához kívánok további kitartást és további örömteljes sikert! A jó Isten éltessen!”
Steiner Ferenc könnyekig meghatva mondott köszönetet az üdvözlésekért. Meghatotta az a körülmény, hogy a magas kitüntetés jelvényét a szíve fölé tűzték.
„Ez a kereszt nem csak engem szólít – mondotta, - de szól mindenkinek – gyermeknek, tanítványnak, leventéknek, szülőknek és kartársaknak egyaránt -, akik igaz hittel és önfeláldozással töltik be pályájukat.”
Az ünneplés után a hivatalos közgyűlés következett. A közgyűlést közebéd követte, melyen számos felköszöntő hangzott el.
Meg kell itt említenem, hogy az 1930. október 6-án kapott kitüntetéssel kapcsolatban nagyatyánk úgy rendelkezett, hogy halála esetén elsőszülött fia őrizze, és ez később is mindig ugyanígy szálljon tovább az utódokra. Jelenleg – édesapám halála óta – ennek értelmében a XIII. Leo pápa által alapított és w:XI. Pius pápa által adományozott érmet én őrizhetem.
