Fájl:A csanádi káptalan pecsétje a XIII. század első feléből.png
A_csanádi_káptalan_pecsétje_a_XIII._század_első_feléből.png (404 × 552 képpont, fájlméret: 347 KB, MIME-típus: image/png)
Összefoglaló szerkesztés
Leírás |
A csanádi káptalan pecsétje a XIII. század első feléből. 143. l. |
---|---|
Forrás |
Balogh Jolán: A MAGYARORSZÁGI SZENT GYÖRGY-ÁBRÁZOLÁSOK FORRÁSAI. Archaeologiai Értesítő. 1929. 134-155.[1] |
Dátum |
|
Szerző |
|
Engedély |
|
A festészettel párhuzamosan, sőt azt meg is előzve, a szobrászat is állandóan foglalkozott a Szent György-témával, amely mint lovaskoncepció plasztikai alakításra kiváltképpen alkalmas. A legrégibb emlék, a Szent Györgynek szentelt esanádi káptalan pecsétje 1 [1 Borovszkg S. : Csanád vármegye története. II. 1897. 93. l. Ikonográfiai typusára vonatkozólag v. ö. a S. Maria ad Cryptas freskójával Fossában, a datálására nézve pedig Opój bán pecsétjével (1239).] (44. kép) a XIII. század első feléből még kezdetleges munka, mely híven követi a bizánci sémát. Egy századdal később készült utóda, a Szent György vitézek pecsétje (1326) viszont már teljesen kiforrott, erőteljes plasztikai alkotás (51. kép). Az ügyes kompozíció, mely ötletes elrendezésben tölti ki a címerpajzs alakú teret, és az erőtől duzzadó plasztikus modellálás egyaránt kiváló helyet biztosítanak számára a magyarországi szobrászat történetében. E pecséten a lovas beállítása a klasszikus antik-olasz tradíciót követi, Szent György hátravetett jobbkarból támad ellenfelére, az olasz kompozíciókhoz és a jáki freskóhoz hasonlóan. Csakhogy míg az általános típus szerint a lovas jobbrafordul, úgy, hogy a lándzsa a homloksíkban diagonálisan vágja át a kompozíciót, addig itt a lovas balrafordulva, hátsó nézetben van megmintázva és így a lándzsa csak részben látható. Ennek a típusnak az őse is megtalálható az antik szobrászatban (Alexander-szarkofág), az olasz művészetben is többször előfordul. Mint pecsétünkhöz közelálló emléket, a vatikáni Codice di San Giorgio 2 (Archivio Capitolare di San Pietro) egyik miniature-jét (fol. 85) említem, [2 Marie, R. van: The development of the Italian Schools of painting. II. 1924. p. 278.] melynek kompozíciója nagyjában megegyezik vele, mindössze a lándzsát tartó kar beállítása kissé eltérő. Viszont annál nagyobb a hasonlatosság a lótípusban. A Szent György-pecsét pompás harciménjének zömök formái oly közel állanak a vatikáni miniature-höz (45. kép), hogy valószínűnek kell tartanunk, hogy hasonló olasz emlékek 3 hatása alatt jött létre.[3 A pecséten látható madártestű sárkány előfordul úgy az olasz, mint az északi művészetben.]
...
Ilyen [mint a Kolozsvári testvérek prágai Szt. György szobra] zömök testű, karcsú lábú lótípust 4 [4 Nagyon valószínű, hogy e lótípus kialakulására az olasz szobrászat volt hatással, melyben a zömök renaissance-szerű típus részben antik hatás alatt, részben közvetlen megfigyelés alapján többször előfordul. (V. ö. a firenzei Porta S. Giorgiót, sienai dóm szószékének reliefjét, és a sienai S. Galgano reliquiarium reliefjét az orvietói dóm egyik façade-reliefjét [baloldali II. pilaster VII. zóna], a perugiai kút egyik reliefjét (Maggio) és különösen a Codice di S. Giorgio egyik miniatűrjét [Róma Arch, capitolare di S. Pietro. Fol. 851]).] találunk Magyarországon már a XIV. század első felében a Szent György-vitézek előbb ismertetett pecsétjén (1326) és István hercegnek (Nagy Lajos öccse) még ennél is fejlettebb, kiválóbb lovaspecsétjén (1351), melyek egyszersmind kísérletet tesznek a ló ágaskodásának organikus 5 ábrázolására is. [5 Ily irányú törekvés már a XIII. századból (!) való István ifj. király pompás lovaspecsétjén is észrevehető.] (50. és 51. kép.) Ezek az elvi jelentőségű, protorenaissance jellegű momentumok azok, melyek e lovaspecséteket a német-osztrák pecsétek dekoratív pompájú, absztrakt felfogású, antinaturalisztikus-expresszív lendülettel tovavágtató lovasalakjaitól elválasztják. Amint az utóbbiak olyanfajta lovasszobrokkal állanak felfogásbeli kapcsolatban, mint a baseli Szent György, éppúgy a magyar pecsétek a prágai Szent György lovának formai előkészítését képezik. Sőt még a pecséteken látható, hatalmas paripákon ülő, karcsú vitézek is közeli rokonságban állanak a prágai szobor törékeny lovasával. E lovasalakokkal nem kell egyebet tenni, mint beilleszteni a malines-i miniature kompozíciójába, hogy megkapjuk a prágai szobrot. Az ötvösség körébe tartozó pecsétreliefek ilyen fejlődése alig képzelhető el virágzó monumentális plasztika nélkül,2 [2 Lehetséges, bár erre vonatkozólag közvetlen adatunk nincs, hogy a bronzöntési technika fejlődésére is hatást gyakoroltak az olaszok. Ugyanis ebben az időben az összes magyarországi rézbányák olasz, firenzei kézben (Giov. Portinari és társai) voltak. (Dipl. Eml. az Anjou-korból III. 1876, p. 572-576.).] mely a Szent György-szobor (1373) szükségképpeni előzménye volt. Ugyanaz a plasztikai kultúra, mely előkészítette a talajt a prágai szobor számára, hozta létre a pécsi reliefet is, mely a zömök ló és a karcsú vitéz kontrasztjában és az organikus lóábrázolásra való törekvésében mutat rokonvonásokat a Kolozsvári-testvérek alkotásával. Ezek az emlékek, melyek a lovasalak problémájával állandóan foglalkozó, magas szobrászi kultúráról tesznek tanúságot határozott és félre nem érthető módon, áttörik a prágai szobor rejtélyes és társtalan magányát és belekapcsolják az Anjouk korának fejlett művészetébe.[2]
Licenc szerkesztés
Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján:
Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. |
Fájltörténet
Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.
Dátum/idő | Bélyegkép | Felbontás | Feltöltő | Megjegyzés | |
---|---|---|---|---|---|
aktuális | 2018. február 27., 16:00 | 404 × 552 (347 KB) | Szegedi László (vitalap | szerkesztései) | {{Összegzés | Leírás =A csanádi káptalan pecsétje a XIII. század első feléből. 143. l. | Forrás =Balogh Jolán: A MAGYARORSZÁGI SZENT GYÖRGY-ÁBRÁZOLÁSOK FORRÁSAI. Archaeologiai Értesítő. 1929. 134-155.[http://real-j.mtak.hu/346/1/ARCHERT_1929_uf_043.pdf] | Dátum = | Helyszín = | Szerző = | Feltöltötte = | Engedély = | Változatok = }} A festészettel párhuzamosan, sőt azt meg is előzve, a szobrászat is állandóan foglalkozott a Szent György-témával, amely mint lovaskoncepció plasztikai alakításra kiváltképpen alkalmas. A legrégibb emlék, a Szent Györgynek szentelt esanádi káptalan pecsétje 1 [1 Borovszkg S. : Csanád vármegye története. II. 1897. 93. l. Ikonográfiai typusára vonatkozólag v. ö. a S. Maria ad Cryptas freskójával Fossában, a datálására nézve pedig Opój bán pecsétjével (1239).] (44. kép) a XIII. század első feléből még kezdetleges munka, mely híven követi a bizánci sémát. Egy századdal később készült utóda, a Szent György vitézek pecsétje (1… |
Ezt a fájlt nem lehet felülírni.
Fájlhasználat
Az alábbi lap használja ezt a fájlt: