Fájl:A hírnév, Petrarca és Dante műveit tartalmazó Corvina, Firenze, 1476. 39v.png

Eredeti fájl(1 808 × 2 920 képpont, fájlméret: 11,56 MB, MIME-típus: image/png)

Összefoglaló szerkesztés

Leírás

A hírnév allegóriája, Petrarca és Dante műveit tartalmazó Corvina, Firenze, 1476. 39v
Miniátor: Francesco Antonio del CHERICO, Firenze
Másoló: Antonio SINIBALDI

Forrás

Paris, Bibliotheque Nationale, Fond Italien 548 Petrarca: Le rime

Dátum

[1][2][3][4]

Szerző

[5]

Engedély


Kódexünk hét teljes oldalt betöltő miniatúrát őriz tőle, amelyek közül hat a Trionfi-t illusztrálja, a hetedik, illetve sorrend szerint az első a kódex első foliójának verzóján az egész kötet címlapjának tekinthető. Ezt a miniatúrát részletesen leírja MAESAND is, leírását azonban helyesbítenünk kell. Azt helyesen állapította meg MAESAND, hogy a kép középpontjában ábrázolt, tört árbocú, süllyedő bárkából egy babérfa ágaiba kapaszkodó s így menekülő feketeruhás alak nem lehet más, mint maga a költő, PETEARCA, akinek még arcvonásai is bizonyos hasonlóságot mutatnak más, XV. századi PETEAECA-portrékkal. Tévedett azonban abban a feltételezésében, hogy a háttérben látható város Avignon, Laura szülővárosa, és abban is, hogy az előtérben látható víztükör a tenger. A CHERICO által háttérként ábrázolt táj véleményünk szerint kétségtelenül a visegrádi Dunakanyar. Pontosan felismerhető a képen a visegrádi vízibástya, a Salamontorony, az olaszos stílusban épült, lapos tetejű királyi palota, a hegytetőn a fellegvár a kaputoronnyal s a Duna túlsó partján a nagymarosi erődítmény falai és bástyái. A visegrádi várról fennmaradt legkorábbi hiteles ábrázolás — eltekintve a BERKOVITS Ilona által nemrégiben felfedezett, a MÁTYÁs-féle antiphonarium egyik iniciáléjában látható városképtől13 [13 BERKOVITS I.: Una miniatura della Biblioteca Corvina. Acta Hist. Art. Acad. Scient. Hung. T. VII. 1960. Fasc. 1—2.] — egy rézkarc 1595- ből, amely a vár ostromát mutatja be.14 [14 Vö. DERCSÉNYI D.—HÉJJ M.—RÓZSA GY.: Visegrád. Bp. 1958. 399. 1. Klny. Pest megye műemlékei c. kiadványból.] Kódexünk ábrázolása Visegrádot MÁTYÁS alatti fénykorában szemlélteti, és rendkívül élethű, és az előzőnél mintegy 120 évvel korábbi. ... Visegrádnak MÁTYÁS és BEATRIX házasságkötése alkalmából készült kódexben való ábrázolása kétségtelenül szimbolikus jelentőségű, mint ahogyan szimbolikus jelentősége van a címlap többi elemeinek: az élet hajótöréséből a költői dicsőséget jelképező babérfa ágaihoz való menekülésnek is. A szimbólumok megfejtése sok esetben igen nehéz, mert ezek nem mindig egyértelműek.15 [15 Vö. VOLKMANN, L.: Bilderschriften der Renaissance. Leipzig, 1923.] Talán azért nem járunk messze a valóságtól, ha a címkép többi elemeinek az alábbi megfejtéseket adjuk: a kép felső részén baloldalt a szél (Boreas) látszik, amint lehelletével vihart támaszt, amelynek következtében az égen felhők tornyosulnak, s nyilván ez a vihar okozza a kép közepén látható hajótörést is. Lent viszont, a kép előterében négy hal (delfin) látszik. A delfin a menekülés, a halhatatlanság jelképe is,16 [16 Beallexikon für Antike und Christentum. Bd. IV.] az ember barátja, mert előre figyelmezteti a hajósokat a viharra; feltehetően ezért ábrázolta őket itt a művész. ... A címképet körülvevő keret dekoratív motívumai között elhelyezett medallionokban (fönt és lent 3—3) is szimbolikus ábrázolásokat láthatunk. A négy sarok-medallionban egy-egy haránt elhelyezett virágzó babérág nyilvánvaló célzás PETRARCA költői dicsőségére;17 [17 D'ESSLING—MÜNTZ i. m. 82. lapja szerint a babérág itt a MEDICI-család egyik szimbóluma. Ezt azonban nem fogadhatjuk el; oly világos itt a kép egészéből, hogy költői babérokról lehet csak szó. A babér latin, illetve olasz neve (laurus-alloro) Laura nevével is összefüggésben van.] fönt középen egy babérfa, amely alatt fehér folt látszik. Ez az utóbbi kép feltevésünk szerint PETRARCÁnak arra a költeményére lehet célzás, amelyben ezek a sorok olvashatók: „Da bei rami scendea (dolce nela memoria) una pioggia di fior..." és így fejeződik be: „qui régna amore".17a [17a Vö. PETRARCA, F.: Canzoniere, Trionfi Rime varie, H. n. 1958. 170—171. l.] A lap aljának közepén egy az előző ötnél valamivel nagyobb keretben ugyanaz a feketeruhás ifjú ül egy babérfa alatt, aki a kép közepén a süllyedő bárkából menekülni igyekszik. Ez talán azt jelzi, hogy a költőnek sikerült a viharból megmenekülnie, de magára maradt.

A kódex szövegének tartalommutatója után, a 11. fólió verzóján kezdődik a Trionfi szövege. Ezt a lapot dekoratív motívumokkal díszített, medallionokkal megszakított keretdísz övezi. A medallionokban (számszerint nyolc) a Triomfo dell'Amore-ban szereplő híres szerelmespárok, illetve szerelmesek vannak ábrázolva. A szövegkezdő nagy Q iniciáléban ismét maga a költő látható úgy, ahogyan a Trionfi elején leírja, hogy hogyan álmodja meg magányában a jelen költeményt. E lap alján, középen a már ismertetett francia királyi címer látható.

Ezután következnek a szöveg megfelelő helyein az egyes Trionfo-k ábrázolásai. Ezeknek az ábrázolásoknak a képzőművészetben bizonyos hagyományai voltak, amelyek ismeretlen eredetre mennek vissza, de az ábrázolásokban következetesen visszatérnek, s olyan elemeket tartalmaznak, amelyek PETRARCA müvében egyáltalában nem is fordulnak elő.18 [18 Vö. D'ESSLING—MÜNTZ i. m. 121 —122. l., valamint WEISBACH, W: Trionfi. Berlin, 1919. 10—12. és 83—86. 1.] Ezek közül a legfeltűnőbb, hogy míg a Trionfi-ban csak a szerelem diadalánál szerepel a négy fehér ló, amely a diadalszekeret vonja, addig a kódexbeli ábrázolásokon a következő négy diadalmenetnél is különféle állatok szerepelnek, mégpedig ugyanazok az állatok, mint a Trionfi más ábrázolásain. Ezeknek kétségtelenül szimbolikus jelentőségük lehetett; talán hatással voltak rájuk a költemény nyomán rendezett utcai felvonulások, amelyek nem lettek volna megoldhatók a diadalszekeret vontató állatok nélkül. Másrészt kétségtelen, hogy itt is az antik hagyomány és ennek fennmaradt ábrázolásai játszottak szerepet.

A 10. fólió verzóján Amor diadalát láthatjuk. Diadal szekerét négy fehér ló vonja, amelyet híres szerelmesek tömege vesz körül és követ. Az előtérben SÁMSON és DELILA, valamint ARISTOTELES és CAMPASPE látható. A képet körülvevő dekoratív keretben még hét kisebb kép foglal helyet, a költeményben szereplő személyek ábrázolásaival. Lent, középen LAURA látható, amint karjait egy babérfa ágai után nyújtja.

A 24. fólió verzóján az erény diadalát ábrázolta a művész. A diadalszekér tetején az erényt szimbolizáló nőalak ül, székeiét a tisztaság szimbólumaként általában ismert, képzeletbeli állatok: unicornisok vonják. A diadalszekér körül és mögötte hosszú sorban az erény hősnői vonulnak fel.

A 29. fólió verzóján a halál diadalszekerét két fekete bivaly vonja, amelyek csontvázakon és holttetemeken gázolnak keresztül. A keretdísz dekoratív virágmotívumai között is megtaláljuk a halál szimbólumait: az emberi csontváz különböző részeit. Lent, a lap alján, a keretdísz közepén egy medallionban a szárnyas halál elől menekülő emberalakok vehetők ki.

A 39. fólió verzóján levő képen a hírnevet szimbolizáló nőalak egy glóbuszon ül, szekerét két elefánt vontatja, és nagy tömeg veszi körül. A keretdísz aljának közepén egy medallionban a szél allegóriája látható.

A 47. fólió verzóján az időt szimbolizáló szárnyas férfialak diadalszekerét két szarvas — egyébként máshol is az idő szimbóluma — vonja, és nagy tömeg veszi körül.

Az 51. fólió verzóján az istenség diadala van ábrázolva, ennek szekerét angyalok vonják.

A kódex hátralevő, terjedelemben nagyobb részében több ilyen egész lapot betöltő miniatúra nincs, csupán lapszéldíszek és iniciálék.[6]

Licenc szerkesztés

Fájltörténet

Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.

Dátum/időBélyegképFelbontásFeltöltőMegjegyzés
aktuális2018. augusztus 8., 13:22Bélyegkép a 2018. augusztus 8., 13:22-kori változatról1 808 × 2 920 (11,56 MB)Szegedi László (vitalap | szerkesztései){{Összegzés | Leírás = A hírnév allegóriája, Petrarca és Dante műveit tartalmazó Corvina, Firenze, 1476. 39v<br> Miniátor: Francesco Antonio del CHERICO, Firenze<br> Másoló: Antonio SINIBALDI | Forrás = Paris, Bibliotheque Nationale, Fond Italien 548 Petrarca: Le rime | Dátum = [http://www.bnf.fr/en/tools/lr.search_results.html?query=Fond+Italien+548][https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b105325942/f82.item.zoom][https://archivesetmanuscrits.bnf.fr/ark:/12148/cc96719][http:/…

Az alábbi lap használja ezt a fájlt:

Metaadatok