Fájl:Apaffi György síremlékének fedőlapja, 1660.png

Összefoglaló szerkesztés

A síremlék első sorban Apafii György tiszteletére készült, melléje van temetve felesége és négy gyermeke. Apanagyfalvi Apafii György, Miklós és Orbai Margit fia, I. Apaffi Mihály fejedelem atyja, Bethlen Gábor szolgálatában állott, Konstantinápolyban is járt kiküldetésben, majd Brandenburgi Katalin és I. Rákóczi György fejedelem belső titkos tanácsosa, Küküllő vármegye főispánja és a fejedelmi ítélőszék bírája volt. Meghalt 1638 február 18-án 47 éves korában. Feleségén, Petki Borbálán kívül, a ki 1660-ban húnyt el, 62 éves korában, négy gyermeke nyugszik a családi sírboltban: Gergely, a ki I. Rákóczi Györgynek volt kamarása és életének 19. évében, 1637 július 18-án halt meg, továbbá korán elhunyt kis fiai, Ferencz, Miklós és egy csecsemő korában elhalt gyermeke. A családi síremléket már Apaffi Györgyné kezdette meg, de mai alakjában csak jóval később, legkorábban 1661-ben fejezték be I. Apaffi Mihály megbízásából, szülei és testvérei iránt táplált szeretete jeléül.

A síremlék az ú. n. tumbák sorába tartozik. Alaprajza szabadon álló hosszú négyszög, oldalai függélyesek, a fedőlapon az elhunyt képmása nyugszik. 27 cm. magas, tagozott talapzaton emelkedik. A tumba magassága 1'04 méter, a fedőlap hossza 2'44 méter, szélessége 1'35 méter. Anyaga finom szemcséjű, szürkés erdélyi márvány,6 [6 A Nemzeti Társalkodó i. h. szerint a márvány a fogarasi havasokból való.] melyet az évszázadok szép, sárgás patinával vontak be.

A fedőlapon a család fejének, Apaffi Györgynek az életnagyságot meghaladó alakja ravatalon fekszik (1 kép). Hosszúkás keretben derékalj van alatta, a melynek két alsó szöglete egy-egy bojtban végződik. Feje alatt sarkain bojtokkal diszített brocatpárna. A párna mustrája stilizált leveles, bimbós, virágos rózsaágakból áll, a halott feje mögött a családi czimer van beléje szőve — mindez még jó renaissance ízlésben, alighanem a család birtokában őrzött valamely becses, régi darab után van kifaragva. A párnán, a halott feje fölött a szentlélek, dicsfénytől övezett, kiterjesztett szárnyú galamb áll.

A halott kissé féloldalt, jobbra fordulva fekszik, alvó helyzetben. Fejét jobb kezébe hajtja, bal kezével szablyájának markolatját fogja, bal lábát jobb lába fölé fekteti. Sajátságosan hosszú, erős, csontos arczán hosszú körszakállt, vastag bajuszt visel. Sűrű haja török módra kopaszra van nyirva, csak a fejtetőn meghagyott üstöke lóg le homlokába. Az a körülmény, hogy orra megcsonkult, nagyon árt ez épen nem vonzó, de rendkívül egyéni arcz hatásának. Az egyéni benyomás, a szinte kérlelhetlen természethűség arra vall, hogy az arczkép halotti álarcz után készült; ezt megerősíti a mély szemgödrök, a zárt szemek kivitele is. Az egész fej föltűnően hasonlít I. Apaffi Mihály fejedelemnek érmein látható képmásához.

A fekvő alak testét rendkívül gazdag, díszes ruha, fegyverzet födi; a művész a legnagyobb pontossággal faragta ki a legapróbb részleteket is. Jogosult lehet az a föltevésünk, hogy a mint a halott ábrázolása, annak hosszú, csontos termete, sarkos arcza természethű, úgy a fegyverzet egyes részei is az Apaffi tulajdonát képező fölszerelést ábrázolják szigorú szabatossággal, nem valami tetszésszerinti fegyverzetet. Különösen pompás darab, a fegyvermüvesség valóságos remeke a középen gyönge gerinczczel ellátott domború mellvért. Széles gallérjának alsó szegélyén művészi kivitelű, renaissance izlésű indadiszítményes szalag fut körül, olyan motívum, a milyeneket a XVI. és XVII. század fegyverkovácsai szoktak beleedzeni díszes kivitelű készítményeikbe. Hasonló diszítmény szegélyezi a hónalj alatti kivágást, míg a mellet középen csúcsával lefelé irányuló, nagyobb motivumos edzett díszítés borítja, és a mellvért alsó, kihajló szélén, illetőleg a kardkötő öv fölött két díszes sáv fut körül, szögekkel hozzáerősítve a vérthez: indadiszítést vitézkötésekkel egyesítve viselnek magukon. A halott fölső karját rákfarkas lemezek borítják, a melyek a szabadon álló bal vállon oroszlánfej formára vannak kovácsolva, úgyhogy a kar látszólag az oroszlán szájából nyúlik ki. Az alsó kart két sima vaslemez védi; ezek egyik oldalukon hosszant apró lyukakkal vannak ellátva és összefűzve, a másik oldalon két-két szíjjal összecsatolva. Ez egyes részletek alól, illetőleg közöttük itt-ott kilátszik a pánczéling, a melynek textúráját épen olyan ügyesen ábrázolja a művész, mint a fémrészek sima fölületét.

A czombokat szintén rákfarkas vaslemezek takarják, a melyek között fölül középen a sodronying, lejebb pedig a bőr vagy posztónadrág tűnik elő. A térdvas alatti, gyönyörű, vésett, barokk díszítésű lemez vezet át a sima vasszárokhoz, a melyek lemezes vasczipőben végződnek.

A szablya, mely két szíjjal van a kardkötőhöz erősítve, körülbelül felénél eltörött és alsó része hiányzik. A szintén csonka keresztvas alatt a hüvelyt gazdag diszítés borítja, a mely drágakövek alkalmazását tűnteti föl. A fegyverzet minden egyes része, a vaslemezek épen úgy, mint a szögecsek, szíjak, csatok, diszítmények, a lehető legszabatosabb kivitelűek.

A nyugvó alak feje mellett balra, a párnát részben eltakarva az Apaffiak czímere látható: díszes barokk pajzson fatörzsön nyugvó koronás csőrsisak, jobbról-balra egyenes karddal átszúrva. A koronából két szőlőinda nő ki, levelekkel s fürtökkel és egymást keresztezve húzódik alá. A czímerpajzs fölött (rongált ) rostélysisak van koronával, a melyből két strucztoll áll ki és ismét két szőlőinda indúl ki, a mely jobbra-balra húzódva körülfut az egész fedőlapon és egyesülve azzal a két, szintén fürtökkel és levelekkel gazdagon megrakott indával, a mely a halott lábai alatt levő kettős szőlőtőkéből indul ki, a fedőlap keskeny, tagozott szegélyén belül, annak fő kerete gyanánt szolgál. A díszes czímertakaró fölött levő két szőlőlevélre bevésett G és A betűk a halott nevének kezdőbetűi. A fejtől jobbra van a Petki-család czímere: barokk alakítású pajzson, diszítményes alapon korona fölött fészkelő pelikán, mely háro fiókját táplálja (feje letört). A pajzs fölött (rongált) rostélysisak koronával, fölötte ismét pelikán fiókjaival. A gazdag czímertakaró fölött egy-egy szőlőlevélen а В és P betűk olvashatók, Petki Borbála nevének kezdőbetűi.

Mindegyik czímert egy-egy angyal tartja, a baloldali magasra emelt bal, a másik jobb kezével. Karcsú alakok ezek, a testhez simuló hosszú alsó ruhával, a mely az egyik lábszár hosszában nyílt és rövid ujjassal, derékon fölül átkötve, nagy, fölemelt szárnyakkal. Erősen meg vannak rongálva. Mindkettőnek mindkét alsó karja, a jobboldalinak azonfölül feje is hiányzik, a czímert tartó kezök megmaradt. Neuhauser leírásából tudjuk, hogy a két angyal hiányzó kezében egy-egy kialudt fáklyát tartott, a halál jelvényét.* [* Literáriai Csarnok, i. h. 91. l.: «kívül felöl való kezeikkel kialudt szövetneket tartanak.»] Különös jelenség, hogy, bár az angyalok vízszintes helyzetben vannak, talapzat van lábok alatt. A művész szobroknak gondolta őket, de így functiójuk bántó módon ellentétbe jutott helyzetökkel. Igazi barokkori vonás ez, a legnagyobb technikai tudás mellett a művészi lelkiismeret elhomályosulása, párhuzamos jelenség ahhoz, a mikor egykorú síremlékeken a halott alakja félig állva, félig fekve jelenik meg, tulajdonképen függélyes helyzetben, de párnával feje alatt.

A baloldali angyal alatt van a halott sisakja, orrvédővel, tollas forgóval, vele szemben a másik oldalon két vaskeztyüje.

A fedőlap alsó részén a szőlőtőn kívül olyan ábrázolások vannak, a melyek a halálra, mulandóságra vonatkoznak. Jobbra a renaissance korának egy kedvencz allegóriája, koponya fölött ülő gyermek.* [* Hasonló ábrázolás például Boldú velenczei medailleirr érmén és utána a paviai Certosa homlokzatán (két gyermekalakkal). Koponyára támaszkodó, fekvő gyermekalak van Wajda János tartományi polgármester sírtábláján Nagy-Szebenben.] A hoszszú ingecskébe bujtatott gyermekalaknak különösen feje igazán csinos, életteljes kivitelű. Kezei letörtek. Vele szemben a jobb sarokban, a szőlőinda alól, illetőleg a virágokkal, füvekkel ékes földből bújik ki a Halál csontvázalakja derékig. Ez a borzalmas motívum, Bernini korszakalkotó találmánya, a melylyel a funeralis szobrászatot gazdagította, számlálhatatlanszor fordul elő a XVII. század síremlékein. Mint rendesen, úgy itt is homokórát és kaszát, intő és fenyegető jeleket, tart kezeiben. A bámulatos ügyességgel kifaragott csontváz nagyon meg van rongálva. Jobb karja majdnem teljesen hiányzik, úgyszintén alsó állkapcsa is, bordái pedig csonkák és a kasza pengéjének legnagyobb része letört. A gyermek és a csontváz alakja fölött egy-egy csinos kivitelű kancsó emelkedik — vízszintesen elhelyezve! — a melyből gyöngyvirág - és rózsacsokrok nyúlnak ki.

A fedőlap alsó felének keretében, a szőlőindán, az alakokon és a nyugágy szélén látható német renaissance ízlésű fölhajlásokon át domború irásos szalagok futnak keresztül-kasúl. Ezek egy része elpusztult, úgy hogy csak Bod és Neuhauser leírásai révén közölhetjük a föliratokat teljesen. Valamennyi a halálra, mulandóságra vonatkozó idézet, verses mondás. A gyermekalak körül: Hiob. 14. Homo natus de muliere brevi vivens tempore repletur multis miseriis, qui quasi flos aegreditur, et conteritur, et fugit velut umbra. A csontváz körül: Quod tu es, ego fui. Quid ego sum, tu eris. — Omnis enim caro sicut foenum veterasc: Perpetuum hoc foedus est quod morier. Syr: 1. Ezekhez járul a halott lábai alatt levő szőlőtő fölirata: Hodi e mihi, eras tibi.

A fedőlap oldalai kettős tagozású kiugró párkánynyal mennek át a hosszú és keskeny oldalakba. A halott fej felőli keskeny oldalán domború betűkkel e fölirat áll: D(eo) O(ptimo) M(aximo) S(upremo). Alatta, a kettős párkány bal sarkában kezdődik az Apaffi Györgyre vonatkozó és a tumba négy oldalán végigvonuló domború betűs kétsoros fölirat:

Magnificus Dominus, Dominus Georgius Apaffi | De Apanagyfalva, Celsissimo Transylvaniae Principi Ab Intimis Consiliis, Idemque Comes | Comilatus De Küköllö Meritissimus, Et Assess | Or Tabulae Iudiciariae Laudatissimus : Postquam Invicta Christiani Pectoris Patientia | Pertinacem Capitis Dolorem Tolerasset ; Animam | Suam Pie Juxta Et Hilariter Deo Creatori Ac Redemtori Suo Reddidit, Anno Christi MDCXXXV. | Aetalis Suae XLVII. A. D. Februarii XVIII. | Inter Tertiam Et Quartam Ноrаm Malutinam : Mortalitate Sua Non Longe Post Hic Deposita.

A fej felől való keskeny oldal szélein rézsútosan hajlik befelé, úgy hogy két oldalt és fölül ferde sík keletkezik, rajta a következő kétsoros domború majusculás fölirattal: Ezechiel XXXVII. v. 12. Ecce ego aperiam tumulos vestros, et educam vos de sepulchris vestris popule meus, et inducam vos in terram Israel: v. 13. et scietis, quia ego | dominus cum aperuero sepulchra vestra, et duxего vos de tumulis vestris popule meus, et dedero spiritum meum in vobis, et vixeritis, et requiescere vos faciam super humum vestram. A középső, négyszögű mezőbe vésett sírvers:

A baloldali hosszú oldal Apaffi György 19 éves korában elhunyt fiának, Gergelynek van szentelve (2. kép). A fedőlap kettős párkánya alatt, rézsút bevágódó, kétsoros fölirattal ellátott kereten belül díszes keretbe foglalt parallelogramm idomú Írásos táblát látunk. A középső helyet elfoglaló tábla fölött ismétlődik az Apaffiak czímere: koronás, karddal átszúrt sisak. A koronából itt is jobbra-balra szőlőinda indul ki, a mely fölül a keretet és két oldalt a sarkophagnak az irásos tábla melletti mezőit teljesen befutja. A tulajdonképeni keretet fölül, az indák hajlása alatt két oldalt egy-egy szárnyas angyalfő és egy-egy rosettás gomb díszíti; az angyalfők ismétlődnek a keskeny oldalokon is. A keret baloldali fölső sarkán égő hasábokon ülő phoenix van kifaragva (rongált), a jobb sarkon kiterjesztett szárnyú madár, nyilván sas, a melynek feje letört. — A két rosettás gomb alul is ismétlődik a kereten, a mely gazdag díszítő tagozásával, különösen fölhajló és volutaszerüen sodrott motívumaival teljesen a késő német renaissance ízlésére vall. Jellemző e tekintetben az egyes fölhajló, tulajdonképen növényi elemeknek, leveleknek torzképe s álarczszerű alakítása. Rendkívül gazdag, a fedőlap pazar ornamentikájára emlékeztet a két oldalsó mező diszítése. Balra az indák hajlásai, a szőlőlevelek és fürtök között két keresztbe tett, szíjjal ellátott szablya, mögötte mellvért és egy pár vaskeztyü, fölötte a fedőlapon levőhöz teljesen hasonló sisak tűnik elő. E harczias jelvényeknek a jobb oldalon alul mezei ágyú modellje, két lovasdob, keresztbe tett és a kereszteződésnél összekötött két zászló, fölötte pedig tollas, hasított süveg felel meg. A külső rézsútos kereten, illetőleg a sarkophagon, a melybe a tábla be van illesztve, kétsoros domború betűs fölirat húzódik:

Generostis Dominus Gregorius Apaffi De Apanagyfalva, Illustrissimi Transylvaniae Principis Cubicularius - - - - Cerae, Placidissime | Obiit Albae Juliae Anno Christiane MDCXXXVII, Aetatis XIX. A. D. Julii XVIII. Corpore Huc Ad Optimi Parentis Citieres honorificentissime Translato. Fölötte а С(um) S(uis) betűk.

Az irásos táblába bevésett sírvers:

Az átelleni hosszú oldal Petki Borbálának, a szerető hitvesnek és anyának emlékét örökíti meg. A sírtábla hasonló elrendezésű és keretű, mint a másik, de egyszerűbb, a mennyiben a szőlőindák hiányzanak róla és belsejét egészen irás foglalja el. Az előbbivel teljesen azonos keret fölső bal sarkán a Petki czímer állatja, a pelikán koronán fészkel és három fiókját táplálja. Jobbra madár, (erősen megrongálva), nyilván galamb, röpül fölfelé, fölül középen két nyíllal átlőtt szív van kifaragva. A tábla körül húzódó kétsoros fölirat:

Generosa Dan Barbara Petki, Magnifi Dni D : Johannis Petki Consiliarii Cancellarii Ac Sedis Siculicalis Udvarheli Capitanei, Nec Non Comiti Cotat. Dobocensis Quondam Transilvaniae Consultissimi Filia Marito Eheu Desideratissimo, Filioque Svavissimo Superstes ; Hoc Monumentu Honoris, Et Amoris Ergo Fieri Fecit ; Affectu Sun Conjugalem Et Maternum Serio Testata Hoc Disticho :

Fölötte a Q(uod) F(elix) F(austum) Q(ue) S(it) betűk.

A táblán a külső kereten belül még egy belső, antikizáló leveles keretben két hasábban két sírvers olvasható:

Alul apró betűkkel: Denata Anno Dni 1660 aetatis suae 62.

A láb felőli keskeny oldalon Apaffi György kis korában elhunyt három gyermekének a képe van kifaragva: az egész emléknek talán legvonzóbb része (3. kép). Kis ravatalon fekszik a csecsemő korában meghalt gyermek. Feje alatt bojtos párna van, testének alsó részét paplan takarja el, mellét hajtásokba szedett ingecske födi. Jobb kezében virágcsokrot tart. Ágya mellett imára kulcsolt kézzel térdel a két nagyobbik, fejénél az ifjabb, lábánál az idősb. A kor kedves ruhája, ujjnélküli vállba vágott mente van rajtok, elől gombokkal és zsinórzattal ellátva: fejők, úgy mint atyjoké, a homlokba lógó üstökön kívül kopaszra van nyirva. Keresetlen, természetes, kissé száraz módon állítja elénk ezt a genreszerű jelenetet a művész. Nem fejez ki valami mély érzéseket: a gyermekek gömbölyű, egészséges arcza merev, legföljebb a fekvő gyermek arczán ismerhetjük föl a halál vagy álom nyugalmát. Itt sem kapunk többet, mint egyebütt: a legkisebb részletig hű, pontos ábrázolást, minden művészi lendület nélkül.

Három sírvers tartozik a kis fiúk csoportjához.
Fölül:

Balra, alulról fölfelé:

Jobbra, fölülről lefelé:

A keskeny oldal közepének felső részére a fedőlapról látszólag kettős zsinegen díszes, késő német renaissance ízlésű keretben tábla lóg le, a melyen a síremlék mesterének nevét olvashatjuk:

A síremlék négy sarkát művészi szempontból sikerült módon fejezi be és annak egyúttal magasabb jelentőséget, némikép eszmei tartalmat ad négy női alak, a három fő erény, a Hit, Remény, Szeretet és az egyik sarkalatos erény, az Igazság személyesítői, olyan alakok, a melyeket különben is gyakran találunk mind középkori, mind újabbkori síremlékeken.* [* Domborművű képeikkel ékes Sükösd György, a nagy-teremi református templomban álló sarkophagjának egyik hosszú oldala is, a melyet a fölirat szerint a kolozsvári Diószegi Péter készitett 1632-ben, tehát csak néhány évvel az Apaffiak síremléke előtt.]

A sarkophag négy sarka félig be van metszve, úgy hogy fölül íves hajlású, fülkeszerü mélyedések keletkeznek, míg lejebb, a sarok épen hagyott rész e ülőhelyűl szolgál a négy alaknak, a melynek így, ülő helyzetben is tekintélyes a magassága (75—77 cm.). Ültökben testök fölső része a kiugró fedőlap árnyékában van, míg alsó részök valamivel előre nyúlik. Itt, a sarkokon, nagyon ki voltak téve a véletlen vagy erőszakos csonkitásnak és azért egyikük sem maradt fönn teljesen ép állapotban. A legjobban megrongálódott a Hit alakja, a melynek feje hiányzik.** [** «Ezen statuának a' feje, és a' széknek, melyben űl, felsőrésze le van törve, elveszett. Az a' hír róla, hogy egy kurutz lőtte volna le.» Nemzeti Társalkodó, i. h. 109. l.] Egyenesen, mereven ülő női alak, ölében vízszintesen nagy, kapcsos könyvet tart. Erre támasztja jobb kezét, a melylyel a jobb vállának támasztott (csonka) kereszt alsó, hosszú szárát fogja. Bal kezével a könyven álló kehely szárát fogja körül. Figyelemre méltó a kehely alakítása, csúcsíves jellegű, gerinczes talpával, drágakövekkel ékített nodusával, nyilván valami régi, becses darab másolata. Fölötte szent ostya látszik. A Hit bal vállára köpeny van vetve, onnan jobb karja alatt lehúzódik, a test alsó részét és a lábszárakat eltakarja, csak a mezítelen lábujjak látszanak ki alóla. Törzsét könyökig érő, föltürt ujjú ruha takarja, a mely a deréknál át van kötve. Jobb karban van a Remény. Lényegét az imára összetett (hiányzó) kezek és a fölfelé tekintő szemek fejezik ki. Hosszú köpeny van vállára vetve, a bal hónalj alatt húzódik, míg a jobb, mezítelen kar hajtásaiból bújik elő. Elől nagy, egyszerű, meglepően szép hajtásokat mutat. Az alak hosszú, kibontott haja hátát takarja, jobbra-balra pedig két-két dús fürt hull vállaira. Erőteljes, matronai megjelenésű a harmadik alak, a Szeretet (4 . kép). A schematikus köpeny daczára sem épen eszményi alak a többi; sokkal durvábbak,

egészségesebbek semhogy azok lehetnének. Itt meg épenséggel a kor viseletének egyes részleteit alkalmazza a művész. A nő haja koszorúba van rakva feje körül, szalagon csillagos ékszer lóg le a homlokába. Mellét ingváll födi, fölötte kilátszik a csinos hajtású ing. Egész megjelenés e keresetlen, talán kissé pórias. Mezítelen gyermeket tart ölében, egy másik, már nagyocska fiúnak, a ki jobbra áll tőle és fölfelé tekint, kezét fogja. — A Charitasénál még gömbölyűbb, egészségesebb az Igazság arcza, szintén modern hajviselettel és a homlokába lógó ékszerrel (5. kép). Lehajtott gallérú ujjast visel, a mely derékon alul át van kötve. Jelvényei, a hatalmas kard és a mérleg nélkül alig gondolnánk arra, hogy elvont fogalom személyesítőjével állunk szemben.

A föliratból ismerjük már a síremlék alkotójának a nevét: Elias Nicolai, nagyszebeni művész. Művészete, a hogy az e síremléken jelentkezik, igen egyszerű, könnyen magyarázható. Föladata az volt, hogy a tumba hagyományos formájában, jó anyagból lehetőleg díszes, fejedelemhez méltó művet alkosson. Technikai tudása bőven meg volt hozzá, ismerte a márvány megmunkálásának minden fortélyát, ügyessége ez irányban csakugyan rendkívüli, sőt mai ízlésünk szerint, ez ügyesség sokszor már túlságos virtuozitásba megy át. A díszítő formák alkalmazásában nagyrészt még a német renaissance álláspontján van: annak motívumait alkalmazza bőségesen, néha igen gazdag kivitelben, de csak itt-ott van jele annak, hogy a barokk kor egyes vonásait is ismeri már. Diszítési módja száraz, kissé nyárspolgárias, nincsen meg benne a barokk művészet lendülete, azért inkább szereti az egyes, apró részek halmozását, czifrázását, mint a nagy, kifejező formákat. Ilyen ábrázolási művészete is. A fedőlapon nyugvó halott alakja számtalan apró, szinte tudományos pontossággal lemásolt részlet összetétele. Azért merev az alak, merevebb mintsem azt a pánczéllal borított tagok és a halál nyugalma tökéletesen igazolnák. A mi mesterünkben is van valami a minden korabeli német művészek aprólékosságából, pepecselő hajlamából. Szemmel láthatólag öröme telik benne, ha a szőlő indájának hajlásait, a fürtöket, leveleket kifaraghatja. A csontváz kivitele valóságos technikai mestermü. A tektonikai részek, a virágcsokros kancsók, a Fides kelyhének ábrázolása épen olyan szabatos, mint Apaffi György fegyverzetének minden darabjáé.

Nem nagy egyéniség a nagyszebeni szobrász, de mégis egyéniség. Müvének vannak egyes részei, a melyek meglepő megfigyelésről, a valószerűség iránti erős érzékéről tesznek tanúságot. Ilyen első sorban a koponyán ülő gyermek alakja és a három gyermek csoportja. Az erények szobrainak is ebben van fő értékök, nem a motivum eredetiségében, szépségében, vagy a kifejezés mélységében. Ezt nem várhatjuk művészünktől, a ki megmarad józan, polgári légkörében akkor is, ha egy főnemes család nagyszerű síremlékének ideális alakjairól van szó.

A mi a síremléket mindenütt borító számtalan föliratot, sírverset illeti, a melyek néhol zavarják a hatást, azt nem a művésznek, hanem a kor ízlésének kell betudnunk, a mely a művészi hatást még be akarta tetézni e többé-kevésbbé sikerült költői termékekkel. Párhuzamos jelenség ez a diszítmények sokaságával, a mit a XVII. század szintén annyira szeretett.* [* Gróf Teleki Domokos, i h. 65. l. így ír erről: «Kár hogy ez a' Monumentum felette sok szükségtelen írásokkal van megterhelve, melyek mind ezért, mind pedig azért, hogy többnyire — nem az illető helyen vagynak bé mettzve, nem tsak fárasztyák, és untattyák az olvasó szemet, hanem a Monumentumot — is rutityák.]

Nicolai személyéről igen keveset tudunk. A síron levő fölirat szerint Nagy-Szebenben élt. Erre nézve van néhány más adatunk is.1 [1 Ezek szíves közléseért Zimmermann Ferencz úrnak, Nagy-Szeben városa levéltárosának tartozom köszönettel.] A nagy-szebeni ágost. hitv. evang. egyházközség házassági anyakönyvének 5. oldalán 1649 június 13-ról ez áll: «Elias Nicolai bildt und steinhawer viduus» nőül veszi Annát «Andreae Hegyesch der gewesen rathgeschworne vnd honnen der königlichen Stadt Cronen hinterlassene eheleibliche tochter.»

U. o., 37. old., 1655 február 7.: «Elias Nicolai Bildt und Steinhawer viduus» nőül veszi «Margaretha rev. domini Georgii Ehrmann pastoris olim Dalyensis relictam viduam.»

Ez a harmadik felesége 1660-ban már meghalt, mert 1660 július 21-én a nagy-szebeni városi fölosztási könyvbe fölvétetik Margaretha Nicolai hagyatéka, melyben két ház is föl van sorolva és a még életben levő öreg Nicolain kívül megemlíttetnek: Elias Nicolai és Katherina Nicolai mint édes gyermekei, továbbá József, az öreg Nicolai mostoha fia.

Nicolai tehát legalább az Apaffi-síremlék készítésének ideje (körülbelül 1635) és legalább 1660 között nagy-szebeni lakos volt. Sajátságos, hogy nemcsak a nép száján mai napig is élő hagyomány, a mely ezen kívül egyéb regényes dolgokat is beszél róla, megvakításáról, megöletéséről, stb., tartja külföldinek, nevezetesen olasznak.2 [2 «Az a' köz hír, hogy ezen monumentumot azon olasz mesterember 7 esztendőkre végezte bé: az is beszéltetik mindeddig Almakeréken: hogy azon nevezetes mesterember a' fizetésén kívül minden napra hat ejtel bort, és négy nagy kappant kivánt titulo intertentionis, és a' majorsághúson kívül más húst meg sem ett; a' bort rendkívül itta és minél többet ivott, a' metszést annál szebben 's nagyobb pontossággal vitte.» Nemzeti Társalkodó, i. h., 127. l. V. ö. Reform, i. h.] Teutsch 3 [3 Geschichte der Siebenbürger Sachsen I. 3. 509. l.] bécsi németnek tartja, nem tudom, mily alapon.4 [4 A Wurzbach-féle Biographisches Lexikon csak egy Niclai vagy Nicolai nevű művészt ismer, Andreas festőt a XVIII. századból.] Teljesen téves W. Wenrich föltevése, 5 [5 Künstlernamen aus siebenbürgisch-sächsischer Vergangenheit. Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge XXII. (1889) 54. l.] a melylyel Nicolait Nicolaes Eliasz hollandi festővel véli azonosíthatni, vagy legalább családi összefüggésbe hozhatni. A hollandi név épen ellenkezője a mi művészünkének: Eliasz fia, Nicolaes. Ezzel szemben lehetséges, hogy magyar származású volt, mint kortársa, Diószegi Péter. Adatunk egyelőre nincsen reá.

Apaffi György síremlékén kívül Nicolainak több műve ismeretes Erdélyben.6 [6 L. W. Wenrich, i. h.] Nevével van jelölve Heltner György, segesvári polgárnak a síremléke (megh. 1640-ben) a segesvári hegyi templomban, Theilesius György superintendensé megh. 1646-ban) és Barth Keresztély superintendensé (megh. 1649-ben) a berethalmi templomban. Neki tulajdonítják Man István segesvári polgármester (megh. 1647-ben) a segesvári hegyi templomban, Frank Bálint királybíróét és szász grófét (megh. 1648-ban) a nagyszebeni evangelikus plébániatemplomban és Sift Tóbiás polgármesterét (megh. 1651-ben) ugyanott. Egy nevével és az 1650 évszámmal ellátott csekélyebb jelentőségű müve maradt fönn még Nagyszebenben: ház falába illesztett ovális diszítményes emléktábla.* [* A Nagy körút 5. számú házának udvarán. Fölirata culturtörténeti értékű: Christiani Hirschere defecit mascula proles,/ Michaelis Weiss mox quoque deficiet./ Illius ergo domus fuero, cui iure perenni/ Me deus et Weissi stirps generose dabit. (Zimmermann Ferencz szíves közlése.)]

Valamennyi szerényebb terjedelmű, kevésbbé díszes kivitelű, mint az almakeréki emlék, a melynek legalább megkezdésénél később keletkeztek. Anyaguk kevésbbé nemes: nem márványból, hanem nagyrészt puha homokkőből készültek. A szabadon álló tumba helyett annak mintegy rövidítései, egyszerű sírtáblák, a melyeken, bár függélyesen illesztették őket a templom falához, az elhunyt nyugvó alakja jelenik meg. Nem főrangú férfiak, hanem érdemes, gazdag polgárok, papok emlékei, a melyek szoros rokonságban állanak egymással és egyformaságukban nem emelkednek fölül a szerény, polgári színvonalon. Egyéb hasonló és körülbelül egykorú emlékekkel együtt, a melyekkel az említett helyeken kívül főleg Brassóban, Disznódon és a szászok lakta terület egyéb városaiban találkozunk, közös az a sajátságuk, hogy be vannak festve, hogy a polychromia segítségére siet a plastikának, hatásosabbá, változatosabbá akarván tenni e müveket.

Elias Nicolai ilynemű alkotásai, bár nagyjából igen hasonlók a többihez, előnyösen válnak ki e csoportból. Van bennök valami, a mi ha nem is nagyobb művészi lendületre, de legalább is a művész nagyobb ügyességére, avatottságára vall. Míg a legtöbbje valóságos tuczatmunka, a melyen az emberi test részeinek kivitele gyarló, az arcz durva, kifejezéstelen és leginkább a korhű viselet ábrázolásával, meg a színesség révén támadó festői hatással kelti föl érdeklődésünket, Nicolai az ő részletes, gondos modorával többet ad. Igazán szobrászi motívumokat az alakok kényelmetlen, félszeg helyzeténél fogva nem kereshetünk bennök, de a fejek kivitele többnyire érdekes, határozottan egyéni. A legapróbb részletig híven kidolgozott képmás a Theilesius superintendensé, a segesvári Mané, főleg azonban Valentin Franké. Az utóbbi különben talán a legtökéletesebb Nicolai ilynemű művei között, hacsak részben azért is, mert nem adja az egész alakot, hanem csak öven fölül ábrázolja és ilyképen a lábak félig álló, félig fekvő, félig lógó helyzetének kellemetlen hatása ezúttal elmarad. Teljes biztonsággal neki tulajdoníthatjuk e sírtáblát. A két angyal, a ki a halott czímerét tartja, egészen az Apaffi síremlék mesterének kezére vall. Karcsúk, finomak, mint amott a fedőlap megfelelő alakjai, arcztypusuk is teljesen azonos, sőt még ruházatuk szabása, elrendezése is. A sírvers szép, gömbölyű betűi is egészen olyanok, mint az almakeréki sarkophagon. Csinos, ízléses a két szárnyas angyalfő alkalmazása is a tábla két fölső sarkán. Pompás kivitelű a Frank feje épen úgy, mint a hosszúszakállú Theilesiusé, a hatalmas bajúszú Mané. Theilesius síremlékén különben fölül egy igazi barokk vonás jelentkezik: felhők ábrázolása, ha kezdetleges, naiv kivitelben is.

A derék szobrásznak az almakeréki síremlék a remeke, a melyhez hasonló föladat többé hazája polgárai körében nem kínálkozott számára.

Licenc szerkesztés

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false