Fájl:Az Iparművészeti Múzeum 16. századi címeres falikárpitja.png

Összefoglaló szerkesztés

[* A szőnyegeket magyar nyelven legelőbb Radisics Jenő ismertette a Magyar Iparművészetben (1908.) a 305. lapon, ábra kíséretében, melyet a szerkesztőség szívességéből itt ismételhetünk.]

Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, tavaly két falszőnyeget vásárolt Párisban, mely gazdag stylusával, pazar ábrázolásával és történelmi vonatkozásaival meglepő hatással van a nézőre.

E fali szőnyegek gobelinek — 1907-ben a brüggei Bruges, Belgium, «aranygyapju-kiállításon» voltak láthatók és különösen az a szempont indokolta megszerzésüket, mert magyar fejedelmi czímerek is vannak rajtuk.

A szőnyegeken virágos mezőben két főágba oszló erősen stylizált családfa áll, középen azaz a főhelyen, herczegi koronával fedett négyszögű úgynevezett ruta-paizszsal, mely csúcsára állítva függőlegesen és vízirányosan van négyelve s így az négy háromszögű mezőt alkot. A czímerpaizs gyümölcságakból és virágokból font s lobogó szalagokkal átkötött keretbe van helyezve.

A két faág gazdag lombozatai oldalt két-két ágba mennek át, melyek jobbról-balra két-két szintén koszorúba foglalt czímerpajzsot öveznek körül. A czímerek jobbról kerekaljúak, balról ruta-formájúak; heraldikusok véleménye szerint előbbiek férfi, az utóbbiak női czímereknél alkalmazott paizsformák voltak.

A családfa alján jobbról lépdelő strucz s pompás tollazatú páva, balról oroszlán és karmaiban tűzkövet tartó griff lépdelnek szemben, azaz a családfa törzse felé tartva.

A családfa ágai felett, melyek a lombjai közt kecses madáralakok repdesnek, napsugarakból kinyúló kéz látszik, alatta lebegő szalaggal, melyről később lesz szó.

Az egész mezőt díszes négyszögű keret foglalja be, melynek alsó széle azonban le van vágva.

A vázolt összkép mind a két szőnyegen ugyanaz.

A czímerek részletes ismertetést igényelnek.

Az első kárpit közepén a ruta-paizs jobb felében Castilia-Leon, azaz Spanyolország czímerét, bal felében az osztrák-burgund-brabanti czímercsoportot látjuk; a másik kárpiton pedig középen szintén rutapaizson jobbról a savoyai keresztet, balról a fenti osztrák-burgundi-brabanti jelvényeket.

A szőnyegek korának s a készíttető személyének meghatározásához a főczímerek útmutatásából kell kiindulnunk. A két középczímer minden kétséget kizárólag arra mutat, hogy az első személyiség Margit németalföldi regensnő (szül. 1480, kormányzási ideje 1506 1530), kinek első férje János, spanyol infáns aszturiai herczeg volt † 1498-ban, második férje pedig II. szép Filibert savoyai herczeg (1497- † 1504).

Úgy látszik, hogy a regensnő e két szőnyeget férjeinek emlékére készíttette, mely szőnyegek állítólag Brouban Aisnes tartomány, Bourgogneban a burgundi herczegek temetkező templomában őriztettek, mint azt Jos. Destrée egy czikkében* olvassuk. [* Exposition d'art ancien Bruxellois: a «L'art flamand et hollandais» 1906 15 fevriér 50—51. ll.]

A nevezett szakíró azt is megjegyzi, hogy a falszőnyegek sem flamand, sem brabanti műhelyben nem készültek, de van valami bennök, a mi Spanyolországra emlékeztet.

...A középczímerek Margit regensnő s két férjének egyesített czímerei; a czímerek körül olvasható jelmondat is: FORTVNE • INFORTVNE • FORT • VNE • is Margitnak tulajdoníttatik, melyet J. Dielitz: Die Wahl- und Denksprüche etc. Frankfurt a M. 1884 114. l. így szövegez: Fortune, infortune, font une.

E két czímeren kívül, nyolcz mellékczímer van a két szőnyegen elosztva. Az egyiken, melyen Margit és második férje savoyai Filibert czímerei vannak egyesítve: Merész Károly (1), burgundi herczeg (1467-1477), neje Bourbon Izabella (2), († 14654), I. Miksa császár (3) (1459-1519) és neje Burgundi Mária (4) (1477-1482) czímerei foglalnak helyet. Ezek mind a négyen Margit egyenes elődei.

A másikon, melyen Margit és első férje János spanyol infáns czímere egyesítvék, látjuk Margit oldalrokonságának czímereit, e sorrendben: I. Ferdinánd császár (5) és király (1527 —1564), neje Jagelló Anna (6) II. Ulászló leánya, II. Lajos magyar király (7) (1516—1526) és neje Mária († 1558).** [** A férfi czímereket az aranygyapjas rend nagy jelvénye ékesíti.]

A czímerek alatt cartouchokban így vannak a fejedelmi személyiségek megnevezve:

A betűformák többnyire szabálytalanok, mintha régiességet akarnának színlelni. Egyik feliratban a 3-ik számúban Miksa a császár, Margit atyja egyszerűen Archiducnek van nevezve! Hogy érthető ez?

Ha figyelemmel nézzük ezt a névsort, különösnek fogjuk találni azt, hogy míg a regenső mellékági rokonait unokaöcscsét és nejét, unokahugát és nejét ilyen pontosan feltüntetteti a szőnyegen, azokon nem fordul elő saját bátyja, I. Szép Eülöp (1482—1506) czímere és neve hasonlóképen hiányzik arról a habsburgházi császárok egyik legnagyobbika V. Károly császár és spanyol király czímere és neve.

Látva ezeket a zökkenéseket, valami bizalmatlanság ébred fel bennünk a votiv-emlék komolyságára nézve. Hagyján, hogy Margit regensnő két férjének emléket emel s azokon rokonsága egy részének is ad helyet, de minek tulajdonítsuk azt, hogy Margit a szőnyegeken unokahugának, Mária magyar királynénak a devizét is alkalmaztatja, még pedig a két főczímer felett a lebegő szalagon: «Manus Domini protegat me.» E jelmondat Dielitz fent idézett könyvében Mária királynénak, Margit utódjának tulajdoníttatik (l. 114. l.)

Ezzel egy új kérdés kerekedik felül, az tudniillik, hogy ha a «Manus Domini» Mária jelmondata, vajjon nem e Mária készíttette a szőnyeget, mely Margit korában talán még csak rajzban lehetett meg s utódja készíttette el nagynénje szándéka értelmében annak halála után?

A készíttetés idejét és módját illetőleg e szerint zavarral állunk szemközt, a mi gondolkodóba ejt.

Ha felteszszük, a minthogy fel is kell tennünk, hogy a szőnyegek készíttetésére Máriának is volt befolyása (Margit halála után), nagy kérdés, hogy itt szükségképen meg kell-e állapodnunk s ha az anachronismus kisült, vájjon nem kell-e e szőnyegek keletkezésének idejét még későbbi korba helyezni?

Hajlandó volnék e müveket barokk-koriaknak tartani úgy 1700 körül készülhettek. Annyi azokon a barokk jelleg, hogy a szemeim ebben a roppant túlrakottságban sehogy sem tudnák kiérezni a renaissance nemes felfogását. Csak annyit akarok itt megjegyezni, hogy az a szalag, mely a czímerpaizsok felett Mária királyné jelmondatát tartalmazza I. Lipót érmein s más egykorú érmeken egészen közönséges.

Mint numizmata és heraldikus, tudom, hogy a ruta-paizs németalföldi érmeken a XVI. században nem fordul elő, de V. Károly spanyol érmein, melyek Valenciában verettek 1516—1556 között, az ilyen rutapaizs egészen közönséges lokális forma volt, sőt Barcelonában 1644-ben, még 1810-ben is verettek ilyen érmek, Barcelona érmein pláne másféle alakú czímerek nincsenek is.

Fentebb említve volt, hogy egy szakértő e szőnyegek készítési helyéül hajlandó Spanyolországot gyanítani. Én is azt hiszem, hogy ott készültek (Madrid?)

...

Fent hangsúlyoztam, hogy a szőnyegeken a család több kiváló alakja mellőzve van (Szép Fülöp, V. Károly); ez bizonyára nem feledékenységből történt; ilyet képzelni sem lehet olyan korban, mikor a spanyol etikett uralkodott fél Európában. Hogy maradtak tehát le a szőnyegekről? Egyszerűen úgy, hogy e két szőnyegen kívül lehetett egy harmadik is, mely a Habsburgok spanyol ágának genealógiáját tüntette fel, alkalmasint olyan stylusban, mint a két ismert kárpit s e kárpiton rajta kellett lenniök Szép Fülöp, V. Károly, II. Fülöp és - V. Fülöp anjou herczeg, spanyol király, a nagy spanyol örökösödési háború győztese czimereinek, ki III. Károlylyal, I. Lipót császár fiával szemben, a habsburg-burgundi leszármazás jogán küzdött s megalapította a spanyol Bourbon-dynastiát (Németalföldet bírta 1700—1712 között).

Így megérthetjük a szőnyegek spanyol karakterét, barokk voltát és azt a különösséget, hogy a Margit és Mária-féle devizek együtt dominálják az összképet. Feltevésemet tehát abban foglalom össze, hogy V. Fülöp régi rajzok birtokába jutott s mint Spanyolország-Németalföld ura, a félbehagyott szőnyegeket kiegészíttette. Tudnunk kell még azt is, hogy míg Mária németalföldi regensnő jelmondata az volt: «Manus Domini protegat me», V. Fülöp ezt a jelmondatot használta spanyol érmein: «Dextera Domini exaltavit me». Nincs-e vajjon e két rokon jelmondat között valami diplomácziai vonatkozás?!

Licenc szerkesztés

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false