Fájl:Bosnyák vonatkozású gyűrű Fonyódról, 15. század.png

Összefoglaló szerkesztés

Az idei kora tavaszi mezei munkánál a fonyódi határban Somogy megyében egy ezüst gyűrűt találtak, mely a M. N. Múzeum régiségtárába került. E folyóirat t. szerkesztője lekötelező szivélyességgel fölszólított, hogy e minden látszat szerint bosnyák vonatkozású gyűrűről mondjam el nézetemet.

...a gyűrű anyagbéli leírását t. barátom meghatározásai alapján adom.

A 10 grm. súlyú ezüstgyürü tojásdad idomú fején, a hosszabbik átmérő: 19 cm, a rövidebbik: 1.7 cm; alján a hosszabb tengely: 1.6 cm, a rövidebb 1.4 cm, vastagsága: 4 mm. Adjuk alul a gyűrűről vett ábrákat 1/1 nagyságban. A fejlemez egy kissé kidomborodó, úgy látszik sötét zöld színű antik metszett kő 3 cm széles kereteként szerepel.

A kőbe metszett balra száguldó, tömött szakállú, fején babérkoszorúval övedzett kunkorodott halfarkú tritont (tengeri kentaurt) példáz. A triton jobbjában delphint, baljában evezőlapátot tart.

Az ezüst foglalvány peremén mélyített hornyolásban, a belevésett köriratot szaktársakkal való hosszabb tanácskozás után mi így olvassuk:

· S : D : LADISLAVI · F · D · BBOSINAE +

A karika a fejjel ellentétes ponton 2 mm széles, a fejtája irányában 3 mmnyire szélesbül, külső felülete körszelvény alakjában kihajlik. Két végén — mielőtt a fejbe illeszkedik — egy-egy stilizált állatfej nagyolt alakja tűnik elő, a karika sima fölületét pedig egyenlő közökben két oldalt hatágú (?) vonalas csillag szakítja meg, az egyenes vonalak közé pontok helyezvék. A karika fölületnek a fejjel ellentétes pontján, a kőbe vésett halaknak megfelelő, a használattól elkopott holdad alak látszik.

A karika átmérőit illetőleg megjegyzendő, hogy a fejtől számított átellenes pontig 1.8 cm széles az átmérő, a másik ezt a méretet derékszögben metsző átmérő: 2.2 cm széles.

...

A gyűrükép főalakja a triton, meglehetős híven illeszkedik az antik mintákhoz és kivitele is gondosnak mondható. A munka korát illetőleg a kora renaissancera látszik utalni, a XV. század közepére ha teszem, nem követek el vele nagyobb időrendi vétséget. Igen valószínű, hogy a gemma Olaszországban készült, az pedig föltétlen bizonyossággal állítható, hogy nem véshette balkánfélszigeti művész, mert az nem dolgozta volna ki oly gonddal. Egyébként a balkáni proveniencziájú efajta munkák különben is ritkák.

A mi már most magát a köriratot illeti, föltűnő, hogy annak a jellege megfelel a montecassinoi unciális elemekből alakúit írástípusnak. Domanigg kormánytanácsos feltűnőnek találta e körülményt.

Minthogy az olasz humanisták a XV. században ismét alkalmazták ezt az unciális, illetőleg montecassinoi írástipust s a gyűrű körirata ezzel körülbelől megegyezik, nem utasítja el azt a föltevést, hogy ez a munka a XV. század derekán, tán valamely firenzei műhelyben készült. Megengedi azt, hogy a hamisítás eshetősége is fennforoghat, bár nem tartja valószínűnek.

Előrebocsátám e nézetet, melynek jogosultságát nem tagadom, azonban a gyűrűköriratból bizonyos tekintetben eltérő nézetre jutottam.

Ha jól olvastuk a feliratot: Sigillum domini Ladislavi filii domini bani Bosinae,* [* Dalmácziában előfordúl a Bosina, Bossna, Bosna alak] akkor ez a gyűrűpecsét csak Kotromán István bánnak, a bosnyák dinasztia alapítója második fiának Vladiszlávnak (felesége Drebiri György leánya Ilona) Kotrománics István bán († 1353) öccsének a tulajdona lehetett. E Vladiszlávtól származott azután I. Tvartko, a ki 1377-ben lett bosnyák királlyá. A gyűrűlegenda tehát, feltéve, hogy az a Kotromán fia Vladiszlávé volt, a XIV. század első feléből (1314—50) ered. Ennek a feltevésnek az írás tipusa nem mond ellent. Vannak ily unciális jellegű köriratok XIII. század végebeli pecséteken is, s nincs alapos okunk, hogy hamisítványnak tartsuk. Ha nem is teljesen azonos, de hasonló jellegű a körirat Kotromanovics István bán lovaspecsétjén, s I. Tvarsko 1357. báni pecsétjén.** [** V. ö. Bosnyák és szerb élet s nemzedékrendi tanúlmányok 1909. 311. s 312. ll.] A v s az n betűk egyeznek. A Balkánfélsziget ezen éjszaknyugati országaiban divatozó szokásnak is megfelel ez az ezüstgyűrű, melyet a bán fia esetleg még az atyja életében kapott vagy csináltatott.

Arra az ellenvetésre, hogy a gyűrű kövének készítési kora ellentmond a legendának, a mennyiben a XV. század közepe táján készült, holott a körirat a XIV. századból való, egy — nézetünk szerint — elfogadható föltevéssel felelünk.

A gyűrűpecsétre eredetileg a czímer lehetett bevésve: a Kotrománok harántgerendája, de azután gazdát cserélvén, az a czímert elsimíttatta s a pecsétbe beleillesztette a gemmát. Igy aztán megállhat a körirat is, meg a gyűrűbe illesztett vésett kő későbbi proveniencziája is magyarázatot nyer. Erre az álláspontra helyezkedve, bizvást állíthatjuk, hogy a gyűrű s a körirat dalmát ötvös munkái. Egykorú adatokból tudjuk, hogy Zaraban, Sebenicoban, Spalatoban s Ragusában a XIII.—XV. században több ötvös dolgozott a bosnyák bánok és királyok megrendelésére.* [* Zárai Arch. notarile és Jirčcek K. szives közlése.] A gemma lehet olasz munka, melynek a középkorban nagy kelete volt mindenfelé. S mert éppen javában fűzögetjük a feltevéseket, a gyűrű kövén ábrázolt tritont tekintve, még azt is állíthatnók, hogy a gyűrűnek az a tulajdonosa, a ki a követ beléillesztette, valamelyes vonatkozásban állhatott a tengerrel, esetleg egyik dalmát városban lakott. Megengedjük azonban, hogy bízvást játszhatott a véletlen is szerepet, mikor ez a kő utolsó gazdájához került.

Arra a felmerülhető kérdésre, hogy mikép került e gyűrű a Lellétől d. ny. eső Fonyódra,** [** Fonold néven előfordúl a pápai tizedlajstromban. V. ö. Csánki D.: Mo. T. F. II. б0б. lap.] természetesen nem adhatunk választ. E téren teljesen a véletlen uralja a kutatót, a ki minden áron nyomába akar jutni, hogy mikor s kinek a révén került épen a fonyódi határba ez érdekes darab.

Ennyi a mondandóm e gyűrűről, újból is hangsúlyozva, hogy ha valódi tárgygyal van dolgunk, a mi ellen kevesebb bizonyíték hozható fel, mint a hamisítás mellett.

Licenc szerkesztés

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false