Fájl:CORVIN JÁNOS SÍREMLÉKE.jpg

Összegzés szerkesztés

CORVIN JÁNOS SÍREMLÉKE a szlavóniai a lepoglavai Remete-Szent-Pál kolostorának templomában

Corvin János síremlékéről, mely a lepoglavai templomban őriztetik, Cserna Károly készített rajzot.

SCHÖNHERR GYULA: HUNYADI CORVIN JÁNOS 1473-1504. MAGYAR TÖRTÉNETI ÉLETRAJZOK. BUDAPEST, 1894

[1]

[2]

Irodalom: Lővei Pál: A középkori magyar királyság pálos kolostoraiból ismert sírmelékek. In: Építészettörténeti írások Guzsik Tamás emlékére. Összeállította Katona Vilmos. Budapest, 2019. 121-147. [3]

Lepoglava (Horvátország)

Corvin János liptói és opavai herceg, horvát-szlavón bán (†1504) sírlapja

A homokkőből faragott sírlap eredetileg a pálos templom szentélyének középtengelyében, a főoltár előtt elhelyezett sír fedlapja volt. 1824-ben gróf Eszterházy Janos falaztatta be a szentély északi falába;56 [56 Az eredeti sírt ma fedő, egyszerű kőlap a rajta lévő évszám szerint 1899-ben készült] két feliratos táblát is helyeztek ekkor föléje. Keretén egykori feliratnak ma nyomai sincsenek (de a egész sirkőfelület a rajta való járkálástól oly mértékben kopott, hogy egy finoman vésett felirat minden nyom nélkül elenyészhetett a kereten). A kerettől mélyülő belső mezőben pancélba öltözött, fején rostélysisakot viselő férfi dombormúvű, sok helyen csak körvonalaiban érzékelhető alakja látható. A figura jobbjában kissé döntött helyzetű, lándzsahegyben végződő zászlórudat tart, a jobb váll körül bonyolultan tekeredő zászlóval. A bal kéz a hosszú kard elé helyezett, csúcsos talpú tárcsapajzsot tart, melyen eredetileg a Hunyadi-cimer kaphatott helyet. (Johannes Kristolovecz lepoglavai perjel XVIII. századi leírásában még csőrében gyűrűt tartó hollót említ; a kőlap XIX. századi — már mai helyére történt befalazását követően készült — rajzán a pajzsra felvitt sugaras kör csupán a rongált felületbe beleképzelt ábra lehet, hiszen a befalazás óta tovabb mar nem koptatott sírkövön ma semmi ilyesminek nincs nyoma.) Az 1824-ben a sirkő fölé helyezett két tábla szövege korábbi előzményekre vezethető vissza: a XVII. század közepén még két, "régies betűkkel” írott tábláról ismertek említések. Ezek nyomán született az az angyalok által tartott, fekete betűs, festett emléktabla, amely a szentély 1742-es — a tiroli Johann Ranger pálos szerzetes-festő kezétől származó — kifestésében az északi falon, egy koronás Hunyadi-címeres baldachin alatt kapott helyet, alatta Szűz Maria és a gyermek Jézus képével. Ez a festett felirat (néhol már romlott szövegével) szolgált végül alapul az 1824-ben faragott táblákhoz, amikor a festmény helyére a síkövet és az új táblákat befalazták.

A körirat számára túl hosszúnak vélt, szűkebben vett és leírásokból ismert sírfelirat, a két régi, feliratos tábla, valamint a sírfeliratban szereplő tumba és egy korai leírasban olvasható tumulus kifejezések alapján Schönherr Gyula az eredeti síremléket szarkofágnak gondolta, amelyet 1650-ben, a templom helyreallításakor bontottak volna szét, fedlapját a padlóba, más részeit pedig a falba helyezve. Ez nem elképzelhetetlen, de a sírfelirat hossza nem feltétlenül tímasztja alá, mert kisebb méretű betűkkel (amilyenre példát mutat többek között Horváth Márk közel egykorú nagyvázsonyi síremléke, 32-34. kép) a négysoros sírvers és a halálozás adatai a sírlap keretén is elférhettek. A latin szövegekben, különösen a versláb követelményeinek alávetett versekben használt kifejezésekből síremléktípusokra amugy még óvatosan sem igen lehet következtetni.

A szűkebben vett, valoszínűleg a sirkő keretén futott egykori felirat bizonytalan olvasatú, többek által javított, illetve javítasra javasolt szövege:

Haec tenet arcta Ducem tumba Joannem
Mathiae, qui stirps inclyta Regis erat.
Strenuus hic armis, partaque partaque mundo triumpha
Plurima post victor diem clausit extremum.
Anno Christi ter quingentesimo quarto
Die Octobris 12. Joannes de Gÿula fieri fecit.58

[58 A felirat fordítása (TRINGLI 2009, 32. oldal):
E mély sír rejti Mátyás fiát, János herceget,
ki hires királyi nemzetségből származott,
s ki a világnak szerzett sok diadal utan, mint
győzelmes katona fejezte be utolso napjat a
Krisztus utáni 1504. esztendő október havaának 12-én.]

A sírfelirat utolsó sorában foglaltak szerint a síremléket Gyulai Janos (1495-1496-ban Corvin szlavóniai vicebanja) állíttatta. Kukuljevićnél a szöveg közlése után még egy 1505-ös évszém is szerepel, amennyiben ez a szöveghez eredetileg is hozzátartozott, így ebben az évben készült a sírkő.

A sírlap felett befalazott két tábla feliratában szerepel Corvin János 1505-ben, gyermekkorban elhunyt fia, Kristóf, akit apja mellett temettek el. Az első tábla utolsó négy sora kibővitve, de a nevek, címek kicserélésétél eltekintve szóról szóra felhasznalta IV. Béla magyar kiralynak a Képes Kronikában megőrzott sírversét:

Aspice rem charam, bini hinc inde cingunt gloriosae Virginis aram:
Dux Joannes, et filius eius Christophorus, quibus assint gaudia trina.
Et sequitur, dum licuit, tua dum viguit regia o Joannes potestas
Fraus latuit, pax in Regno isto tui tempore firma fuit, regnavitque honestas.

Corvin János Mátyás király természetes fia volt, liptói és opavai herceg, 1490-ben pozsonyi ispán, 1495 és 1504 között dalmát-horvát-szlavón bán.

Licenc szerkesztés

Ez a kép egy ország, város, tartomány, térség, megye vagy település címerét ábrázolja. Ám a kép pontos forrását és/vagy felhasználási feltételeit felküldője még nem adta meg. Lásd: Szerzői jog, Felküldési útmutató, Képek licenceinek megadása. Amennyiben a kép lapján megtalálható a pontos forrás és licenc, kérjük távolítsd el ezt a sablont. For visitors from other countries: This image depicts a seal, an emblem, a coat of arms or a crest. This image may not have information on its source and/or copyright status. címer Ország/város/tartomány/térség/megye/település címere yes