Fájl:Gútkeled István bán styriai denárja.png

Gútkeled_István_bán_styriai_denárja.png(356 × 225 képpont, fájlméret: 115 KB, MIME-típus: image/png)

Összefoglaló szerkesztés

Gútkeled István bán styriai denárja (1255)

Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 334.

Nyolczadik fejezet: Az utolsó Árpádok és utódaik pénzverése. 1235–1308.

[1]

[2]

A magyar királyi pénz érvénye az egész ország, tehát Szlavónia (a mai kapelláninneni Horvátország) területére is kiterjedt. Horvátország (a kapellántúli és tengermelléki megyék) és Dalmáczia azonban pénzverés és pénzforgalom tekintetében az Anjouk koráig teljesen függetlenek voltak az anyaországtól. Dalmáczia kereskedelmi forgalma a magyar uralom idején is inkább délkelet és nyugat, mint északkelet felé irányult. Horvát- és Dalmátországban a XI–XIII. században a régi horvát uralkodók és a velenczei uralom idején meghonosodott byzánczi arany[3] és velenczei ezüstpénz – denár és garas[4] – voltak az állandó fizetési eszközök.[5] (...)

Szlavóniában csakúgy, mint Magyarország egyéb részein, a XII. század végéig a magyar királyi pénz volt a törvényes fizetési eszköz. Forrásaink – oklevelek és leletek – bizonyítják, hogy Szlavónia e tekintetben semmi autonómiával sem rendelkezett.

A XIII. század első felében találkozunk azokkal a jelenségekkel, a melyek a particularis szlavóniai pénzverés első nyomaiul tekinthetők. A század első évtizedeiben – a mikor a magyar oklevelek a pénzösszegeket rendszerint veretlen ezüstben (marca, marca argenti) fejezik ki és a pensa csak elvétve kerül elő[7] a forrásokban – a szlavóniai oklevelekben általános a pensa használata.[8] Világos bizonyítéka ez annak, hogy míg a szorosan vett Magyarország területén az ezüstrúdvaluta kiszorította az ezüstpénzvalutát, addig Szlavóniában a vert pénz forgalma fennmaradt.

A XIII. század első felében Szlavóniában a friesachi denárok forgalma általános volt,[9] sőt annak is nyoma van, hogy a friesachiak magyarországi forgalma és a friesachi typusú magyar pénzek verése is innét indult ki.

Említettük, hogy a friesachiak elterjedését nem kis részben segítette elő Andrásnak meráni Gertruddal kötött házassága. András pedig Imre király korában – a friesachi pénz hazájával, Karinthiával, szomszédos – Szlavónia és Horvátország herczege volt (1196–1205-ig). A legújabb kutatások kiderítették, hogy ő első friesachi typusú denárait – a C. N. H. 197., 198. és 203. sz. alatt is valószínűleg más érmeket is – még e minőségében verette. Ezek az Andreas D[ux], Andreas D[ux] Cr[oatie] feliratú érmek voltak az első szlavóniai veretű magyar pénzek.[10]

A friesachiak forgalmával és a herczegi denárokkal függ össze a zágrábi püspökségnek II. Andrástól adományozott kiváltsága. E szerint a püspökség területére a király pénzváltóinak pénzváltás gyakorlása végett belépniök – szigorú büntetés terhe mellett – nem szabad. Még akkor sem, ha – a mi eddig sohasem történt – a király utódai a herczegség vagy bánság területén királyi pénzt veretnének. Ezt a pénzt a püspök népei nem kötelesek elfogadni.[11]

Ez a kiváltság a zárgábi püspök népeit a királyi pénz beváltásának és használatának kényszere alól menti fel, tehát engedélyt ad más pénzek – nyilván friesachiak és szlavón herczegi pénzek – használatára. Teljesen azonos értelmű kiváltságot kapott Pozsony városa 1323-ban I. Károlytól, a ki felmentette a pozsonyiakat a királyi pénz kényszerbeváltásának terhe alól és megengedte, hogy bárminő pénzt (persze a bécsi denárokat értik alatta) szabadon használhassanak.[12] Mindkét kiváltság czélja egy nagy – s a XII–XIII. századi magyar pénzviszonyok mellett gyakran igazságtalanul súlyos – adóteher alól való mentesség adása volt. Szlavónia államjogi különállására következtetni ez oklevélből éppúgy nem szabad, a mint senkinek sem jutna eszébe Károly oklevele alapján Pozsony városának államjogi különállásáról elmélkedni.[13]

Vajjon II. András herczegi pénzverésének volt-e folytatása az ő király korában, ma még teljes bizonyossággal megállapítani nem tudjuk. A zágrábi püspökség fenti 1217. évi oklevele arra látszik mutatni, hogy volt és egyes András korabeli pénzeken a szlavón pénzeket jellemző éremképek, csillag és félhold stb. jelentkezése (C. N. H. 190., 201–202., 203., 309. sz. érmek) szintén ezt látszanak bizonyítani. Szlavónia fő forgalmi pénze azonban IV. Béla koráig a friesachi denár volt.

A magyar királyi pénzverésnek a XIII. század második tizedében megindult decentralisatiója több pénzverőkamara felállítását eredményezte. 1255 előtti időkből való oklevelekből értesülünk egy csanádegyházmegyei, a szerémi és a budai pénzverőkamarák működéséről a régi esztergomi kamara mellett.[14] E decentralizálás következménye volt a szlavóniai báni kamara felállítása is.

IV. Béla királynak 1256. évi oklevele említi először az István bán fenhatósága alá tartozó pekreczi kamarát, azzal kapcsolatban, hogy az ottani pénzverés jövedelmének tizedjogát az esztergomi érsek részére biztosítja.[15] A szlavóniai kamara alapítója Gútkeled-nembeli István bán volt, a kinek pénzeit még hetven évvel később is, mint a régi jó báni denárok mintaképét emlegetik.[16] István bán, aki 1248–1259-ig volt bán s 1254–1258-ig egyúttal Styria kapitánya, ez utóbbi minőségében Styria részére is veretett a magyar czímerrel és saját czímerével ellátott ezüstdenárokat.[17]

Pénzverésének kezdetét 1255-re tehetjük. Ez évben említik okleveleink először a drávántúli „lucrum camerae”-t. E mellett István pénzverése – mint látni fogjuk – stájer hatásra mutat,[18] már pedig ő csak 1254-ben lett Styria kapitánya.

István utóda a szlavón kamara székhelyét Zágrábba helyezte át.[19] 1260-ban említik először okleveleink a zágrábi denárokat.[20] A kamarát ezóta zágrábi kamara és drávántúli kamara néven említik.[21] A szlavón pénzt 1272 óta – a zágrábi denár elnevezés mellett, majd később azt teljesen kiszorítva – báni denároknak (denarii banales) nevezték.[22]

A báni kamara eredetében királyi kamara volt s a bán mint a király megbizottja gyakorolta a pénzverés jogát. A pénzverési jövedelem is a királyt illette meg s csak később szállt adomány útján a bánra.[23]

[3] Truhelka id. m. 328. l. „Solidus romanatus.” 1119: Smič. II. 31. l. – „Romanatus auri.” 1209: U. o. III. 96., 1212: U. o. III. 112. l. – „Romanatus.” 1206: U. o. III. 59., 1224: U. o. III. 237., 1229: W. XI. 213., 1250: W. VII. 317., 1251: Smič. IV. 461., 1271. U. o. V. 586., 1276: U. o. VI. 159. l. – „Bizancius.” 1215: Smič. III. 131. l. – „Perperi (yperperi) aurei.1207: Smič. III. 68., 1209: U. o. III. 83., 1216: U. o. III. 143., 1232: W. XI. 255. l. – „Perperi (yperperi).” 1208 és 1296 közt: Smič. III. 80., 133., 144., 236., 308., 413., IV. 8., 39., 99., 290., 417., 555., V. 136., 194., 457., VI. 465., 700., VII. 54., 145., 244. l. stb.

[4] „Libra denariorum [Venetorum] parvorum.” 1229–1300 közt: W. XI. 213., Smič. III. 356., 404., IV. 31., 159., 273., 340., 450., 509., V. 90., 140., 339., 502., VI. 48., 172., 337., 464., 629., VII. 132., 259., 387. l. stb. – „Libra (solidus) denariorum grossorum.” 1246–1299: Smič. IV. 301., V. 3., 238., 524., VI. 33., 297., 443., 521., 700., VII. 137., 228., 328. l. stb.

[5] Luschin (Der Fund von Žažvič. N. Zschr. XXXIII. 1902. 165–188. l.) – a Rupp. V. tábla: 128–130. sz. érmekkel (a melyeket egyébként Réthy már nem vett fel a magyar érmek sorába) és nehány, „Spalatino” feliratú pénzzel foglalkozva – felteszi, hogy azok őstypusát Imre király korában Spalatóban verték volna. Brunšmid (id. m. 2. l.) ezzel szemben – igen helyesen – arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezeket a XIII. sz. második felében verték Spalatóban. Ez idő előtt Horvát- és Dalmátországban pénzverésről nem tudunk. A velenczei pénz nemcsak ott, hanem az egész Balkán-félszigeten általánosan használt pénz volt. Az első bolgár és szerb pénzek is – II. Asên Mihály (1246–1257), illetve II. Uros István (1282–1321) idején – a velenczei matapánok mintájára verettek. (V. ö. Kállay Béni: A szerbek története. I. Budapest,, 1877. 156–159. l. – Brunšmid id. m. 1. l. és Jireček, Constantin: Staat u. Gesellschaft im mittelalterlichen Serbien. Denkschriften d. Kais. Akad. d. Wissensch. LVI. Wien, 1912. 63–64. l.) A magyar királyok közül I. Károly Róbert és Nagy Lajos verettek Dalmáczia és Szerbia részére külön pénzeket (C. N. H. II. 61., 102. A–D., 103., 104., 105. sz. érmek).

[7] 1211: Ph. X. 506. l.

[8] 1211: Tk. Ep. I. 26., 1213: Tk. Ep. I. 28., 1220 k: H. o. VIII. 17., 1221: Smič. III. 206., 1232: Smič. III. 368., 1242: W. XI. 324., 1249: Blagay. 12., 1252: Smič. IV. 516., 1253: Smič. IV. 543., 1255: F. IV/2. 344. l. stb.

[9] 1211: Smič. III. 104., 1213: Smič. III. 116., Tk. Ep. I. 28., 1224: Zmič. III. 241. 1239 (Zala m.): Smič. IV. 97. l. stb. A 3500 darabból álló ostrovói lelet túlnyomó részben friesachiakból állt (N. K. 1906. 154. l.), Verőcze megyében 600 friesachiból álló lelet került elő. (Arch. Ért. V. 1871. 45–46. l.)

[10] Brunšmid id. m. 3–5. l. – Korábban a h–R-jegyű báni denárokat – a siglát h[emericus] R[ex]-re magyarázva – Imre pénzeinek s az első szlavón vereteknek tartották. Nuber (id. m.) és Truhelka (id. m.) kutatásai azonban kiderítették, hogy a báni denárok verésének kezdete IV. Béla korára esik és a h–R-jegyű pénzek is e korból valók.

[11] 1217: „Istud specialius adiciendo statuimus, quod licet nunquam moneta regalis in regno banatus sive ducatus facta fuerit ab aliquo rege, tamen a successoribus nostris si fieri contingeret, quod non credimus, populus ecclesie tam episcopi, quam capituli, mercimonia sua vendendo vel emendo, dare non compellantur pro eadem, nec eciam monetarii ad aliquod forum episcopi, causa exercende monete, accedere aliquomodo presumant. Et si inventi fuerint, per quadraginta dies capti ab officialibus episcopi in carcere detineantur, omnes res, quas tunc erga se habent, amittentes.” Smič. III. 148. l.

[12] „Licet in prescriptis Posoniensibus libertatibus expresse continebatur, ut monetarios nostros, simul et monetam nostram, quoties in regno nostro fuisset renovata, in medio ipsorum acceptare debuissent, tamen nos de largiflua pietate nostra concessimus eisdem, ut monetam nostram in medium ipsorum suscipere et acceptare contra eorum voluntatem non teneantur, sed quolibet denariorum genere, quocunque voluerint, liberam habeant perfruendi fucultatem.” F. VIII/2. 9. l.

[13] Brunšmid (N. K. 1905. 2–3. l.) – egyes horvát tudósokat annyira jellemző chauvinizmussal – messzemenő következtetéseket fűz ez oklevélhez. Még azt is kétségbevonja, hogy a magyar királynak joga lett volna (!!) Szlavóniában (mint ő mondja: Horvátországban) pénzt veretni. Eltekintve attól, hogy Brunšmid a zágrábi püspökség népeire vonatkozó kiváltságokat egész Szlavónia lakosságára, a zágrábi püspök birtokainak immunitását a pénzváltók megjelenése alól egész Szlavóniára ki akarja terjeszteni, következtetései alapjukban tévesek. A herczegek és később a bánok Szlavóniában nem mint önálló fejedelmek, hanem a magyar király nevében, annak megbízásából gyakorolták a pénzverés jogát, mint ezt a horvát Truhelka (id. m. 330–332. l.) is helyesen megállapítja. Az ő tárgyilagos és az igazságnak megfelelő előadása kellő értékére szállítja Brunšmid tendentiózusan naiv érvelését.

[14] V. ö. erről a 12. és 13. fejezetben mondottakat. A szerémi kamara – mint Truhelka is helyesen megállapította (id. m. 355. l.) – nem tartozott a bán fenhatósága alá, hanem mint a szorosan vett Magyarország területén levő kamara, mindig királyi, később eladományozás folytán királynői kamara volt. Az Anjoukorban a király a pécsi kamarával együtt adta bérbe. V. ö. Szekfű: T. T. 1911. 24. l.

[15] Kn. M. 438. l.: „in camera de Pucruch”. – A Kn. M. I. 439. l.-on közölt hasonló tartalmú, de bővített szövegű oklevél, a mely „camera de Ultra Drawa”-t említ, 1272-ben egy pör alkalmával készített hamisítvány. V. ö. Hóman Bálint: Egy 1256. évi esztergomi oklevélpár (Turul, 1916.).

[16] 1323: „ad pondus denariorum banalium antiquorum, quos Stephanus quondam banus, tempore domini Bele regis…cudi fecerat.” Anjou. II. 60. l.

[17] V. ö. Luschin: Beiträge zur Münzgeschichte der Steiermark im Mittelalter. (N. Zeitschr. XI. 1879. 256. l. és VIII. tábla 5. rajz.) Réthy: C. N. H. 356. sz. érem leirása.

[18] Erről a 12. fejezet végén bővebben szólunk.

[19] A szlavón kamara első székhelye a pozsegamegyei Pakrácz, vagy mint régebben nevezték Pekrecz (Pökröcz), a középkorban Kőrös megyéhez tartozott (Csánki Dezső: Kőrösmegye a XV. században. Budapest, 1893. 36–42., 59., 77., 104. l.). Ez magyarázza meg, miért tette épp ezt a várost pénzverője székhelyévé Gútkeled István, a ki úgylátszik szívesen tartózkodott Kőrös megyében. Kőrösmegyei birtoka – a Garich várhoz tartozó – Berstyanovc nem esett messze Pakrácztól (Csánki id. m. 28. l. és Karácsonyi János: Magyar nemzetségek. III. 66–67. l.) s magát Kőrös városát is ő alapította. (F. IV/2. 164–166. l.)

[20] 1260: „15 pensis denariorum Zagrabiensium.” Smič. V. 183. l. – 1261: „denariorum Zagrabiensium” Smič. V. 193. l. stb.

[21] 1270: „Prencholo comiti camere Zagrabiensis.” W. VII. 327. l. – 1294: „cameram nostram de Zagrab.” Truhelka id. m. 460. l. – 1272: „camere ultra Drawam.” Kn. M. I. 595. és 596–597. l. V. ö. Truhelka: id. m. 334. l.

[22] Először: 1272: Tk. Civ. I. 46. l. – 1273: Blagay. 23., Smič. VI. 30. l. stb. – A W. XI. 156. l. közölt (? 1219. évi) oklevél – mint Karácsonyi (Hamis okl. Pótl. 46. l.) a benne említett személyekről megállapította – 1300 tájáról való.

[23] A pénzverési jövedelem 1272-ben történt eladományozásáról Kn. M. I. 595. l. (v. ö. a 12. fejezetet). III. András 1294-ben is „cameram nostram de Zagrabia”-ról szól. Truhelka. 460. l. V. ö. még Truhelka helyes megjegyzéseit erről (ld. m. 330–332. l.) Legeclatánsabb bizonyítéka azonban ennek a báni denárok „moneta regis pro Slavonia” felirata.

(Hóman 329-336.)

Licenc szerkesztés

Fájltörténet

Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.

Dátum/időBélyegképFelbontásFeltöltőMegjegyzés
aktuális2014. július 6., 17:13Bélyegkép a 2014. július 6., 17:13-kori változatról356 × 225 (115 KB)Szegedi László (vitalap | szerkesztései)Gútkeled István bán styriai denárja (1255) Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, 1000-1325. Budapest, 1916. 334. Nyolczadik fejezet: Az utolsó Árpádok és utódaik pénzverése. 1235–1308. [http://vmek.oszk.hu/07100/07139/html/0004/index.…

Az alábbi lapok használják ezt a fájlt:

Metaadatok