Fájl:Garai Ilona sírköve (†1439 u.) Szentgotthárdról.png

Összefoglaló szerkesztés

10. kép. Garai Ilona [Széchy Miklósné] vörösmárvány sírköve [†1439 u.]

Az ásatás során néhány apró vörösmárványból készült sírkőtöredéket találtunk. Az apátság gótikus és reneszánsz sírköveit. Zlinszkyné dolgozta fel,25 [25 Zlinszkyné Sternegg M., Műv. Tört. Ért.] mi csak kiegészítjük egy jelentős sírkő ismertetésével, melyet a szentély északi diadalív pillérének alapja mellett találtunk, felforgatott helyzetben. Vörösmárványból készült, 1 X 1,5 m nagyságú, szépen megmunkált töredék, melynek a szélén egy keretben a következő, hiányosan megmaradt felirat olvasható: HIC JAC(ET) ...... (H)ELENA DE GARA COM ...... RIS ANNO DOM. MCCCCXLI.26 [26 A sírkő feliratának megfejtéséért Entz Gézának és Levárdy Ferencnek mondok köszönetet.] A sírkő közepén levő címer (koronás, a szájában országalmát tartó kígyó) a Garai család címere (11. kép). A sírkő feltehetően az apátsági templom szentélynégyzetében feltárt kettős téglasír egyikét fedte, amelybe Szécsi Miklósné, Garai Ilonát temették. Az „öreg" Garai Miklós nádor leánya 1398-ban ment feleségül Szécsi Miklóshoz, aki testvéreivel együtt 1391-ben kapta Zsigmondtól a szentgotthárdi apátság kegyúri jogát. Az ő fiaik: Tamás, János, Miklós és Dénes örökölték 1439-ben az addig a Szécsi család által közösen bírt szentgotthárdi javadalmat, és így magyarázható, hogy édesanyjukat a kegyuraságuk alatt álló monostortemplomban helyezték örök nyugalomra. Az egyik sírban talált női csontvázat, aki Lengyel Imre vizsgálatai szerint tbc-ben szenvedett, azonosíthatjuk feltételesen Garai Ilonával, akinek hozzátartozói: apja Nagy Lajos idejében macsói bán, 1376-tól az ország nádora, a nápolyi Kis Károly gyilkosa, apósa, Szécsi Miklós szintén nádor volt egy ideig, testvére, a „fiatal " Garai Miklós Zsigmond legőszintébb híveként. 1433-ig volt az ország nádora, fia — Szécsi Dénes esztergomi érsek a XIV—XV. századi Magyarország híres és hírhedt vezéralakjai voltak.27 [27 Nagy I., Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. (Pest 1856) 4. k. 327—331., 10. k. 528—530.; Karácsonyi J., A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. (Bp. 1900) I. 174-178., 414-418.; Fügedi, E., Uram, királyom ... A XV. századi Magyarország hatalmasai. (Bp. 1974) 194—195.]

Valter Ilоna: ELŐZETES BESZÁMOLÓ A SZENTGOTTHÁRDI CISZTERCI MONOSTOR ÁSATÁSÁRÓL. Archaeologiai Értesítő 1975. 88-98. [1]

Licenc szerkesztés

Ez a kép egy ország, város, tartomány, térség, megye vagy település címerét ábrázolja. Ám a kép pontos forrását és/vagy felhasználási feltételeit felküldője még nem adta meg. Lásd: Szerzői jog, Felküldési útmutató, Képek licenceinek megadása. Amennyiben a kép lapján megtalálható a pontos forrás és licenc, kérjük távolítsd el ezt a sablont. For visitors from other countries: This image depicts a seal, an emblem, a coat of arms or a crest. This image may not have information on its source and/or copyright status. címer Ország/város/tartomány/térség/megye/település címere yes