Fájl:Ghillanj György László címere, 1697.jpg

Összefoglaló szerkesztés

A nagyszombati és kassai egyetem fiatalabb diákjai a tanulmányaikat sikeresen befejező baccalareusok és mesterek tiszteletére a vizsgáik letételét követően ún. promóciós nyomtatványokat adtak ki. A 17. század végéig a két egyetemen több ilyen nyomtatvány ismert, melyekben tájékoztatták a művelt közvéleményt az egyetemek oktatói sikereiről és igyekeztek elnyerni annak támogatását és jóindulatát. Ezért az egyetemek vezetősége is nagy fontosságot tulajdonított ezen nyomtatványoknak és igyekezett azokat rendszeresen kiadni. Mivel a nagyszombai egyetem 1635-ös megalapítását követően nem volt nyomda, ezen nyomtatványokat 1648-ig Pozsonyban adták ki. Amikor pedig a kassai egyetem 1660-as megalapítását követően a városban egy ideig megszűnt a nyomda működése, ezen lapokat Bártfán és Lőcsén adták ki. A promóciós lapok kis terjedelmű, legfeljebb 20-30 lapnyi nyomtatványok voltak és viszonylag állandó szerkezettel rendelkeztek. Az első részben az adott egyetem valamelyik tanárának filozófiai vagy teológiai tézisét tartalmazták, vagy egy régebbi írásának új kiadását, néha valamilyen történeti szövegválogatást, költeményt stb. Ezt követte azon professzor neve, aki a végzett baccalaureusokat vagy mestereket levizsgáztatta, majd jött a végzett diákok névsora, majd az, hogy ki ajánlja nekik a promóciós iratot. A 17. században a nagyaszombati és kassai egyetem még kapcsolatban állt az ottani gimnáziumok végzős évfolyamaival, az ún. poétikai és rétorikai osztályok diákjaival. A leggyakrabban éppen ezen osztályok diákjai ajánlották a promóciós iratokat az egyetem végzett diákjainak. A nyomtatványban az ő neveiket is gyakran feltüntették, főként akkor, ha abban a saját latin nyelvű verseiket is közölték. Néha a promóciós iratot maguk a végzett diákok adták ki és azt valamelyik diáktársuknak ajánlották, főként akkor, ha az valamilyen jelentős családból származott (Pálffy, Csáky stb.). Noha akkoriban a nyomtatványok költségeit általában azok fedezték, akiknek azt ajánlották, a promóciós iratokat többnyire az egyetem finanszírozta.

Ezen iratok ünnepélyes jellege miatt a kivitelük rendkívül ízléses volt, gyakran metszetekkel díszítve. Ilyen volt a kassai egyetem 1697-es heraldikai promóciós irata is, melyet Lőcsén nyomtattak ki. A bölcsészkaron végző mesterek promóciójának tiszteletére adták ki. Az első részében a kar jezsuita professzorának, Ivanich Györgynek Pentas quaeslionum curiosarum című értekezését tartalmazza, majd egy hírt arról, hogy a diákokat 1679. augusztus 22-én Pécsi Ferenc, jezsuita professzor, bölcsészdoktor, rendes egyetemi tanár, a bölcsészkar dékánja vizsgáztatta. Ezt követte a végzett diákok névsora és az a megjegyzés, hogy a nyomtatványt nekik a kassai gimnázium rétorikai osztályának diákjai ajánlják (A ... rhelorica Cassoviensis oblala). A teljes promóciós nyomtatvány különféle budapesti könyvtárakban található meg. Ehhez tartozik egy rézmetszet is, mely a sárkányt legyőző Szent Györgyöt ábrázolja. A kassai gimnázium diákjai ezt is az egyetem végzett diákjainak ajánlják. A mérete 384 × 297 mm.

A metszet két, közelebbről nem ismert, valószínűleg lőcsei rézmetsző, Achert János (a rajz készítője; delineavit) és Leiderhofer Fülöp Jakab (rézmetsző, fecit) műve. A lapon a gimnázium több rétorikai diákjának nemesi címere is látható, akik az iratot a végzett egyetemi diákoknak ajánlották. A címerek rajzai ovális medaillonokban találhatók, melyeket a címerviselőre vonatkozó körirattal láttak el.

A rétorika nyolc diákja közül heten nemesek voltak. Csak Matzko Ferenc Antal volt polgári származású, akinek címzése a dominus nobilis formula helyett illustris dominus. Ennek ellenére az iratban őt említik az első helyen. A hét nemes (Sztankai István, Fodor László, Javorszki István, Ghillanj György László, Jósa Mihály, Szegedi János és Posgai Gáspár) címerének köriratában mindnyájukat a magyar nemes (nobilis Ungarus) formulával illetik és közülük ötnél azt is jelzik, hogy a nemesi konviktus (a nemesi diákok számára fenntartott szállás, kollégium) lakói voltak (e Convictu Nobilium Rhetor).

A kevés hely miatt a címerekről hiányoznak a sisakok, a címerpajzsok rajzai azonban pontosak. A metszet tetejének közepén az említett nem nemes, Matzko Antal pajzsba foglalt jelképe, a fiait saját vérével etető pelikán látható, a pajzs tetején koronával [mely így akár polgári címernek is tekinthető].

Licenc szerkesztés

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false