Fájl:Hunyadi Mátyás halotti pajzsa, 1490, Székesfehérvár.jpg

Hunyadi Mátyás halotti pajzsa, 1490

Szent István király Múzeum, Székesfehérvár [1]

Irodalom: BAJÁK LÁSZLÓ: CÍMEREK A GYÁSZSZERTARTÁSOKON, HALOTTI CÍMEREK A 19. SZÁZADBÓL. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. 1997. 166-168.

"Mátyás király temetésén valószínűleg több címeres halotti pajzs is szerepelt. Az egyik, amelyet a szertartás celebrálója, Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépost és Ernuszt Zsigmond pécsi püspök készíttetett, Párizsban napjainkig fennmaradt (3. kép). Ennek a pajzsnak, amelyen Mátyás címerét Halics, Morvaország, valamint Kálmáncsehi Domonkos és Ernuszt Zsigmond címerei fogják körül, nem ismerjük az eredeti funkcióját, de lehet, hogy - feltételezhető társaival együtt - a ravatal köré állították, esetleg a temetési menetben is felvonultatták. Az előbbire lehet analógia, hogy III. Frigyes 1493. évi bécsi ravatalát, majd síremlékét is a Habsburg-ház uralma alatt álló területek címeres pajzsai díszítették. Az utóbbi lehetőséghez pedig megemlíthető Philippe Pot burgundi lovag (fl493) temetésének a citeaux-i apátságból származó és a párizsi Louvre-ban látható szoborábrázolása, ahol a halottat a vállukon vivő csuklyás alakok az elhunyt és a gyászolók címereit hordozzák (4. kép). Hasonló képet mutat Hans Burgmayr királyi temetést ábrázoló, 1515 körül készült fametszete a Miksa császár számára készült Weiskunig c. munkában, ahol a királyi ravatalt kísérő csuklyás alakok hosszú fáklyáin címerpajzsok függnek (5. kép). A csuklyások részben az elhunytat sirató klérust, részben az elhunyt familiárisait jelenítik meg.6 A szokás minden bizonnyal felfogható azon újkori gyakorlat előzményeként is, amelynél az elhunyt címereit kiosztották a gyászmenet tagjai között.

Bonfini leírása szerint Mátyás koporsója előtt, amelyben az jelvényeivel felékesítve feküdt, tizenkét bíborba öltözött páncélos lovas a király kardját és győzelmi jelvényeit vitte. Az utóbbiakat később a vitézek a székesfehérvári bazilika oltára elé vetették, jelezve a világi dicsőség múlandóságát „insignia cuncta... humi deiectarunt"7 Az insignia fogalma alatt zászlót és címert egyaránt érthetünk. Talán e trófeumok utódait látjuk majd viszont a 17. századi epitáfiumcímerek díszítményein, illetve Kisfaludy Károly 1830-as, később ismertetendő halotti címerén is. Nem tudjuk, hogy a temetés után hová kerültek Mátyás címeres pajzsai, de az valószínű, hogy a középkorban, a német területekhez hasonlóan, Magyarországon is ismert lehetett az a szokás, amely szerint az elhunytnak feliratos címeres pajzsát néha a templom falára függesztették.

[6 Az erdélyi fejedelmek ravatalát szintén csuklyába öltözött fáklyás udvari emberek, illetve szerzetesek állták körül. Bíró V. i. m. 2. jegyz. 1929. Széchenyinek 1860. IV. 30-án a pesti belvárosi templomban tartott gyászünnepélyén a ravatalt az Akadémia és különböző egyesületek tagjai állták körül, fáklyákat tartva stb. Vasárnapi Újság, 1860. 257. A szokás, díszőrség formájában napjainkig él. Balogh Jolán: Mátyás király és a művészet I-n. Bp. 1966. I. köt. 458. ]
[7 A fennmaradt pajzs a felirata miatt „Alma dei genitríx Maria interpello pro rege Mattlüa" aligha tartozott a földre vetett jelvények közé.]" [2]