Fájl:Kálmán király talizmángyűrűje.png

Összefoglaló szerkesztés

Ide s tova két esztendeje lesz annak, hogy Kálmán királyunknak — ezen alkalommal bemutatandó — arany pecsétgyűrűje ismét napvilágot látott; talán egy esztendeje csak, hogy tulajdonosa tudatában van annak, hogy a bérese által neki átadott lelet voltaképen gyűrű; és pedig a mi Kálmán királyunké. Hogy éppen én lehetek abban a szerencsés helyzetben, hogy a pecsétgyűrűt megismertethessem, azt egy egészen véletlen esetnek köszönhetem.

Mivel — sajnos — az értékes gyűrűnek tulajdonosát ma még nem ismerjük, azok a körülmények pedig, a melyek közepette a gyűrű felszínre került, úgy annak hitelessége, valamint lelhelyére nézve fontosak, jónak látom, hogy mindazt, a mit azokról eddig tudok, röviden elmondjam.

Tavaly augusztus havában Möller István műépítész egy bizonyos czímer ügyében keresett fel hivatalomban. Itt több királyi pecsétlenyomatot látva, a Kálmán király pecsétjeit is óhajtotta megtekinteni. Mikor az egyetlen hiteles 1109. évin kivül a többi hamisítványt is megmutattam neki, kijelentette, hogy a melyről ő tud, az egészen más! Erre a kijelentésére azután megjegyeztem, hogy az a bizonyos előttem ismeretlen Kálmán-féle királyi pecsét nem lehet valódi, az csakis hamisított lehet! Egynehány nap múlva azután felhozta hivatalomba az arany pecsétgyűrűt.

A gyűrű felszínre kerülésének körülményeit így adta elő: A gyűrű egy jó barátjának tulajdona, a ki sopronmegyei földbirtokos és a ki személyét egyelőre titokban óhajtja tartani. A gyűrűt ezen ismeretlen földbirtokosnak Balf—Sopron—Ágfalva—Nádasd—Nagymarton—Kismarton—Ruszt városok és helységeknek egyenes vonalakkal való összekötése és a Fertő-tó nyugati partja által határolt területen fekvő birtokán találta szerencsés kezű, szintén ismeretlen bérese. A béres a leletet mint egy régi csészét mutatta be urának, mert a gyűrű az összetömörült földrétegből csak félig — mintegy csészének a füle — állott ki. Tulajdonosa egyelőre ezen állapotban biztos zár alá helyezte; hónapokkal később elővette és lassankint meggyőződött arról, hogy itt tulajdonképpen gyűrű került a birtokába. Rendkivül ügyes kézzel kifejtette, megtisztította. Valószínűleg lenyomatot vett róla, és így a COL | ОМА | NNI szót elolvashatta; a REGIS szót pedig nem volt nehéz megállapítani.

Igy azután annak tudatára ébredt, hogy Kálmán királyunk arany pecsétgyűrűjének szerencsés tulajdonosává lett.

Eddig Möller úr előadása. — Fides penes auctores.

A mikor Möller úr a valóban érdekes gyűrűt megmutatta és a fentieket elmondotta, azok alapján a gyűrűt valódinak tartottam és tartom most is. De rögtön figyelmeztettem arra, hogy a gyűrű ilyen körülmények között becses régiség, nemzeti kincs! Azt rejtve tartani nem szabad.

Kérésemre sikerült tulajdonosánál legalább annyit kieszközölnie, hogy a gyűrű történetének rövid elmondását és külsejének kellő közzétételét megengedte.

Ezeknek előrebocsátásával lássuk tehát magát a gyűrűt.

A gyűrű tiszta aranyból való, éppen azért meglehetősen lágy. Súlya 16 gr. és 40 ctgr.* [* Egy budapesti ékszerésznek adatai.] Nem tökéletesen szabályos. Belvilágának átmérői: ⊕ 18 mm [/] 17 mm.

Vagyis elég kicsiny, úgy hogy csak egy középtermetű férfinak a kis ujjára fér fel.

A gyűrű felső része — síklapja — felé erősen szélesbülő és külső peremének közepén éle van, olyanformán, a mint az a M. N. Múzeum régiségtárának több XII—XIII. századbeli gyűrűjén is látható. Jobbról és balról egy-egy mandula-alakú duzzadéka, erősbülése van. A síklapjától jobbra eső duzzadékon, alulról fölfelé olvasva ANVLVS áll.

Síklapján, a mely a teljes körtől alig eltérő ellipszis, a
COL
OMA
NNI. szó olvasható, fordított sorrendben, külön körvonallal határolva.

A gyűrű síklapjától jobbra és balra — a két oldalt lévő erősbüléssel ellenkező irányban — egy-egy fordított szívalaku (Δ) kis szemölcse bertője van. A COL о betűje fölötti bertő bal oldalától kezdve COLOM a másik bertő jobb oldalán folytatva pedig ANNI• olvasható.

A síklapjától balra eső erősbülésen, felülről lefelé haladva, a REGIS szó olvasható.

A gyűrű külső részén tehát az ANVLVS COLOM ANNI (kétszer) REGIS szöveg kétségtelen.

Ez a vésés igen finom; a betűk jellege nem ellenkezik Kálmán király korával.

Azonkivül a gyűrű belsejében is találunk köriratot. A síklap irányában, a gyűrű belső felületén lévő keresztnél kezdve

⁜ GVT · GVT · GVT · ANI · TAbAL

oklevélirás-szerű, kissé kezdetleges vésés.

Ennek az öt szónak, a mely közül az első három feltétlenül egy és ugyanaz, a megfejtése már nem könnyű dolog. Nem is kisérlem meg annak megfejtését; csak annyit jegyzek meg, hogy az minden valószínűség szerint teljesen egykorú magával a gyűrűvel.1 [1 Azt a véleményt koczkáztatjuk, hogy a föliratban a királyt utjain kisérő titkár vagy jegyző a gyűrű megőrzője «ani» vagy «ani(culi)» «tabal» (larius) rejlik, kinek neve «Gut» lehetett. A név háromszoros ismétlése talán azt jelenti, hogy ez a jegyző a három Gut testvér legidősebb ágában a harmadik lemenő tag volt, a mi reá találna Kálmán király korára. A szerkesztő.]

Ezek után még az a kérdés merül fel, hogyan és miképpen kerülhetett a Kálmán király gyűrűje Sopron vármegye területére?

Igaz ugyan, hogy a lelhelyet egyelőre pontosan, határozottan nem ismerjük, mindamellett talán eléggé elfogadható az a nézet — a mely természetesen minden más jobb, esetleg találóbb megfejtést is megenged — mely szerint a gyűrűt Kálmán király akkor veszíthette el, vagy tulajdonította el tőle valaki, a Sopron körüli vidéken, a mikor Bouillon Gottfried keresztes vitézt nagyszámú kíséretével Sopronnál fogadta,2 [2 Lásd Marczali: Magyarország története az Árpádok korában, a «Magyar Nemzet Története», II. köt. 197—198. ll.] és innen a határig — a hol a keresztes vitéz főserege várakozott — kisérte (1096. szeptember). Azt is tudjuk Kálmán királyról, hogy ő is gyakran fordult meg a megyékben — éppen úgy mint Szent István3 [3 Lásd Pauler, 240. old.] — és így az is lehetséges, hogy egy ilyen alkalommal veszítette el pecsétgyűrűjét. Oly hozzávetések ezek, a melyek különben a gyűrű hitelét sem nem emelik, sem nem rontják.

Úgy vélem, hogy az illetékes szakkörök érdemesnek fogják találni a gyűrűt arra, hogy vele behatóbban foglalkozzanak.

Más irányban való elfoglaltságomnál fogva nem tettem a gyűrűt vizsgálat tárgyává Kirchmann, Casait, Barraud, Garrucci stb. hírneves és illusztrált művei, illetve czikkei alapján és így készítésének esetleges helyéről, jellegzetes külalakjáról sem koczkáztatok semmiféle véleményt. Ezt is a legilletékesebb szakkörökre bizom.

Csak a következőket akarom kiemelni: Kálmán királyunk itt bemutatott arany pecsétgyűrűje feltalálásának három fő körülményét nem ismerjük még. Nem ismerjük tulajdonosát, a pontos lelhelyét, és nem ismerjük találójának a nevét. Pedig az a béres igazán megérdemelné, hogy — méltó jutalmon kivül — a neve ne menjen feledésbe. Már csak azért sem, mert az ő személye a gyűrű hitelességének kérdésével közeli összefüggésben van.

Végül nem mulaszthatom el, hogy Möller István úrnak nyilvánosan is köszönetemet fejezzem ki azon szives fáradozásáért, a melylyel a gyűrűt tulajdonosa és köztem közvetítette és azt lefényképeztette. Főleg azonban, és elsősorban ismeretlen tulajdonosának, a ki azt a nyilvánosság elé bocsátani szives volt.

De ezenfelül úgy vélem, hogy a közérdeknek teszek azzal szolgálatot, ha ismeretlen tulajdonosát bátor vagyok arra kérni, hogy ezt a gyűrűt a külföldre — a hol majdnem több a magyar kincs, mint hazánkban — ki ne bocsássa. Sőt, hacsak lehet, akár örök áron, akár örök letét útján juttassa el arra a helyre, a mely a gyűrűt tulajdonképen leginkább megilleti, és a melynek ilyen természetű gyűjteményében mindenesetre elsőrangú helyet fog elfoglalni, annak díszére válni — a Magyar Nemzeti Múzeumba!

Budapest, 1907 januárius 25.

Licenc szerkesztés

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false