Fájl:Márton dömösi prépost pecsétjei 1347-ből.jpg

Márton_dömösi_prépost_pecsétjei_1347-ből.jpg(630 × 384 képpont, fájlméret: 86 KB, MIME-típus: image/jpeg)

Összegzés szerkesztés

Márton dömösi pálosrendi prépost pecsétjei 1347-ből

1329 és 1357 között töltötte be a dömösi Szent Margit-prépostság préposti tisztét. Egy 1347-ben kelt oklevélen fennmaradt Márton prépost pecsétje is, amelyen – a káptalanéhoz hasonlóan – Szent Margit alakja látható. Felirata: S(igillum) Martini, prepositi ecclesie Dymisiensis – a dömösi egyház prépostjának, Mártonnak pecsétje.

Irodalom:

L. Kecskés András: Dömös. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest é. n. Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007

[1]

A lakhatatlanná vált dömösi pálos kolostort csakhamar újjáépítik. XXII. János pápa levele szerint 1326-ban már Simon a prépost, aki a székelyek ispánjainak előkelő családjából származik, előkelő pozsonyi família sarjaként Márton követte a préposti stallumban (kinevezett állásban).

Testvére feleségét gyöngéd szálak fűzték az uralkodása teljében levő királyhoz, Róbert Károlyhoz. 1324-ben a dömösi prépostság mellé a pozsonyi kanonoki rangot is elnyerte. Márton mind a két egyházi pozíciójában erőszakos, kapzsi embernek bizonyult. Patolcsi János olvasó kanonok jelentette, hogy őt és társait a szolgákkal együtt többször megfosztotta javadalmaiktól, és jövedelmüket már egy évtizede nem adta ki nekik. A sértettek panaszukkal az érsekhez és a pápai szentszékhez fordultak. Erre Márton püspök az olvasó kanonokot véresre verte, és a többiekkel együtt hosszú időre börtönbe vetette. A Dömösre küldött pápai bíráknak is fittyet hányva folytatta társai sanyargatását, noha a többiek eskü alatt már többször is megbocsátottak neki. (Megegyezésre törekedtek féltve a prépostság jó hírét-nevét, de ez sem használt.) Kiközösítéseit, erőszakosságait ezek után is folytatta, tönkretéve a dömösi prépostság belső lelki harmóniáját és gazdaságát.

1348-ban pozsonyi egyházával is hasonlóan járt el. Volt, aki egy húron pendült vele, s így Mártonnal együtt pozsonyi titkárát is bíróság elé idézték. Vádként felhozták, hogy mindketten gyalázó szavakkal illették a kanonokokat, nincsen előttük semmi tisztelete a méltóságnak, és elvonják a kanonoktársak jövedelmét. Az ellenlépések nem várattak magukra. A pozsonyi plébánosnak megparancsolják az egyházbírák, intse meg Mártont és titkárát, hogy ne szidalmakkal, hanem szeretettel legyenek társaikhoz, és fékezze mérhetetlen kapzsiságát, adja meg kinek-kinek a magáét, mert különben a jog rendje szerint fognak vele eljárni. Az intés most sem használt, és sor került a perre, melyet Jakab esztergomi vikárius folytatott le.

A per eredményeként Márton megígérte az eddig háborgatottaknak, hogy szeretni fogja őket, méltóságukat tiszteletben tartja, visszatartott jövedelmüket pedig a Szent Miklós-kápolna és Szent Gotthárd-oltár birtokából származó jövedelméből kiadja. Békülésüket kézfogással pecsételték meg.

Márton jogi tudását arra használta, hogy a dömösi prépostság javait gyarapítsa, így perelte vissza 1342-ben a Tolna megyei Ravaszdi mellett fekvő csáti birtok felét a veszprémi püspöktől. 1345-ben a pápától megszerezte azt az engedélyt, hogy halála óráján gyóntatójától minden bűnéből gyónás nélkül feloldoztassék. Hatalmi törekvései a földön nem voltak hiábavalók: 1351-ben már bírta a pozsonyi rendházának „nagyprépostja” és a „vicarius generálisa” egyházi címet a hozzátartozó javadalmakkal együtt.

Márton káptalani és címeres prépostsági pecsétjét, melyek egymás mellett találhatók egy okiraton egyazon évből, 1347-ből ismerjük. Mindkettőt vörös viaszba nyomták. A káptalan pecsétjén a következő körirat olvasható:

SCAPITULI ECCLESIE DEMESIEN MAIUS.

A préposti pecsét körirata:

S MARTINI PPOITI ECCE DYMISIEN

[2]

Licenc szerkesztés

Fájltörténet

Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.

Dátum/időBélyegképFelbontásFeltöltőMegjegyzés
aktuális2009. szeptember 30., 18:23Bélyegkép a 2009. szeptember 30., 18:23-kori változatról630 × 384 (86 KB)Szegedi László (vitalap | szerkesztései)Márton dömösi pálosrendi prépost pecsétjei 1347-ből L. Kecskés András: Dömös. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest é. n. Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007 [http://suli

Az alábbi lapok használják ezt a fájlt:

Metaadatok