Fájl:Nyakvédő perec és nyílhegyek a pilinyi Árpád-kori (11. századi) temetőből, 16. sír.png

Eredeti fájl(892 × 904 képpont, fájlméret: 888 KB, MIME-típus: image/png)

Összefoglaló szerkesztés

Leírás

Nyakvédő perec és nyílhegyek a pilinyi Árpád-kori (11. századi) temetőből, 16. sír

Forrás

Dr. Nyáry Albert br: A PILINYI ÁRPÁDKORI TEMETŐ. Archaeologiai Értesítő 1904. 50-70.[1]

Dátum


Szerző


Engedély


A torques sem ment ki még a divatból. A négy példány mindenike 3—3 huzalból van sodorva, de míg az egyik vékony, s már használás közben eltört helyén összetákolt, addig a másik diszes vastag fonás ú s egy gazdag úrnőé lehetett. Anyaguk bronz, vagy rossz ezüst, csak egy van vasból kovácsolva. Ez egy férfi sírban volt, 6 nyílcsúcs társaságában. Nem huzalokból van fonva, hanem négyszögletűre van kovácsolva s egyik végébe szög van ütve, mely a másik végnek lukába illik bele. Ez a lehető legegyszerűbb zár. Nálunk párja nélküli ez a darab. Kétségtelen, hogy rendeltetése a nyak megvédése volt, nem puszta disze lehetett az elhalt harczosnak.

...

A fegyverek közül ismét csak a gyakran előforduló nyílcsúcsok a sírmellékletek. Ebben azonban nagy a változatosság. Hisz «az egész telet fegyvergyártás, nyílköszörülés és az ifjaknak fegyverbeni gyakorlásával töltik»* [* Katonánál 233.] mondja Luitprand krónikás, a ki lelkéből gyűlöli a magyarokat, s mégis kiemeli azok gyorsaságát és ügyességét a nyilazásban.** [** Anonymu s C. 36.] Anonymus is annak tulajdonítja a nyitrai várőrség megfélemlítését, mert még soha sem láttak olyan fegyvereket, mint a magyarokéi.1 [1 Horváth Párhuzam. 85.] Ezek a fegyverek nem európai szabásuak voltak, — mondja Horváth Mihály, — melyeket kétségen túl saját kovácsaik, kardcsiszárjaik és egyéb fegyvergyártóik készítettek.2 [2 Nyugoti kútfők 297.] Regino szerint ezeknek a nyilaknak csapásait lehetetlen volt kikerülni, annyi ügyességgel irányították.3 [3 Katonánál 61.]

A pilinyi nyílcsúcsok között köpűs nem fordul ezúttal elő, sem kettős szárnyú, a mi annál különösebb, mert hisz épen a dülényes idom honfoglaláskori s a későbbi magyar leletek darabjai szárnyasak. A palócz vidéken talán tovább megmaradt az ősi idom. A nyílcsúcsok nem nagyok. A 7 példány közül három csaknem teljesen azonos alakú. A dülénynek két tompább hegye közel van a csúcshoz, minek folytán alakja karcsú, könnyed s hosszú szárban szúrható szöget kap a nyílcsúcs. Másik 3 darab inkább falevél idomú, könyök csúcsai lejebb esnek s így hosszabb vágásra való élei vannak ezeknek. Középen mindeniknél gerincz fut végig. Egyiknek tövise még bent volt az erősen conservált falakban. Van egy a többitől egészen elütő alak. Hosszú tövisben kezdődik s két oldalra félholdszerűen nyílik szét éle. Mintha egy szárnyas nyilat rendes alakjában megfordítanának. A szárnyak belső oldala van kiélesítve. A 7 nyílcsúcs közül egyik külön sírban feküdt, a halott jobb válla táján, a többi hat pedig a torqueses vitéz sírmelléklete volt. Jellemző, hogy nem voltak csomóba téve, vagy tudatosan a halott mellé rakva, hanem szerte hevertek a rögek között. A magyar sírokban rendesen a szív táján vagy a lábnál fekszenek a holttal egy magasságban a nyilak.

...

16. sir. (ábrákkal). Férfi. 170 cm. magas teste kissé keletre fordulva, feje egészen keletre dőlve. Bal karja a test mellé téve, jobb a hasán nyugszik. Sírmelléklet: I vastorques (1. sz.) 18 cm. átmérővel, négy oldalura kovácsolva, vastagabb oldala, a külső 1 cm. széles, a keskenyebb 9 mm. Egyik vége ellapul, s egy vasszeg van beléerősítve a másik vég szintén szélesre kovácsolt, közepén lyukkal. A rugalmas nyakperecz ha összenyomódik, két vége úgy lapúl egymásra, hogy a szög beillik a lukba. Ilyen a zárókészüléke. A test két oldalán nyílcsúcsok feküdtek. Az egyik (2. sz.) 57 mm. hosszú tövissel van ellátva, mely felső végén kis karikával van körülvéve. Innét indúl ki a kis fegyver teste. Idoma hasonlít egy fordított szárnyas nyílcsúcshoz, de némi kis hajlással. 2 cm. vastag teste 45 mm. hosszú két ágba oszlik, melyek végén hegyesek. A fegyver külső széle vastag, belül élesre van fenve. A 3-ik számú nyílcsúcs dülény idomú, de a rhombus 2 tomp hegye a nyílvessző végéhez van közelebb mint a felső csúcshoz, a húsba hatoló rész pedig kifelé finoman ívelt, 33 mm. hosszú, míg a könyöktől megfordítva homorú alakot vesz fel, s átolvad hirtelen a tövisbe. Az egész nyílcsúcs hossza 75 mm. A 4-ik számú nyílcsúcs 2 mm. átmérőjű szélességben. Szép karcsú, szabályos dülény idoma van 22 mm. hosszú egészen egyenes vágó hegygyei. Közepén gerincz fut végig. 67 mm. teljes hosszúsága a tövisnyulványnyal együtt. Teljesen hasonló hozzá a 5-ik számú, azzal a némi kis különbséggel, hogy a húsba hatoló rész kifelé finoman ívelt. A 6-ik számú 79 mm. hosszú keskeny, 32 mm. széles nyílcsúcs, 29 mm. egyenes szélű vékonyra fent vágó részszel, melynek egyik sarka kissé letörött. A tompa hegyek tehát arányosan a felső csúcsnál vannak, miáltal nagyon hosszú, a nyílvesszőbe szúrandó tövist kapott, A 7. számú nyílhegy a 2-höz hasonlít inkább, 73 mm. hosszú, legszélesebb részén pedig 25 mm. vastag. 33 m. hosszú ívelt felső része a dülénynek az egész hosszúságnak nagy részét foglalja el, közepén gerincz fut lefelé. Hogy hat nyíl fekszik a hulla mellett, az a leggyakoribb jelenség.

Licenc szerkesztés

Fájltörténet

Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd.

Dátum/időBélyegképFelbontásFeltöltőMegjegyzés
aktuális2018. április 18., 12:22Bélyegkép a 2018. április 18., 12:22-kori változatról892 × 904 (888 KB)Szegedi László (vitalap | szerkesztései){{Összegzés | Leírás = Nyakvédő perec és nyílhegyek a pilinyi Árpád-kori (11. századi) temetőből, 16. sír | Forrás = Dr. Nyáry Albert br: A PILINYI ÁRPÁDKORI TEMETŐ. Archaeologiai Értesítő 1904. 50-70.[http://real-j.mtak.hu/331/1/ARCHERT_1904_uf_024.pdf] | Dátum = | Helyszín = | Szerző = | Feltöltötte = | Engedély = | Változatok = }} A torques sem ment ki még a divatból. A négy példány mindenike 3—3 huzalból van sodorva, de míg az egyik vékony, s már használás …

Az alábbi lap használja ezt a fájlt:

Metaadatok