Fájl:Pozsony-Váraljai ötvösjegyek.png

Összefoglaló szerkesztés

...végül sikerült is megállapítani, hogy az alább közölt jegy-sorozat 5. ábra, melynek 1814., 1820., 1834. és 1845. évi hitelesítőjegyeit Knies Hermannstadt neve alatt közli, a pozsonyváraljai ötvösczéh hitelesítőjegyeit foglalja magában.

Pozsonyban ugyanis a várhegy oldalában levő ghettoszerű városrész (Schlossberg, Schlossgrund) ötvösei nem tartoztak a pozsonyvárosi ötvösczéh kebelébe s már a XVIII. század első feléből is vannak adataink külön állásukról. A XIX. század elején tömörültek nyilván czéhhé, avagy legalább kezdtek használni külön czéhjegyet.** [** A Scblossberg, Schlossgrund mit Pálffy-féle földbirtok megyei terület volt, melyre a város iurisdictioja nem terjedt ki. A várossal való egyesítés (tudtommal) csak 1848-ban következett be. De azért még 1854 decz. 10-én is Weinstabl József, a városi ötvösök czéhmestere arra kéri a városi tanácsot, tiltsa el M. W. Bernauer schlossgrundi izraelita ötvöst, a ki «bis zu Michaeli 1. J ein Geschäftsgewölb in dem auf den Schlossgrunde vor dem Edelhofe freistehenden, blos aus Gewölben bestehenden Gebäude, und zwar auf der Seite gegen den Edelhof, welcher vormals Pállfysch war — innegehabt», hogy az említett épületnek a város felé néző oldalán tartson üzleti helyiséget A városi tanács azonban e kérelmet elutasította. (A beadványt Pozsonyban ifj. Weinstabl Mór úr tulajdonában találtam.)]

A hovatartozás megállapítására az vezetett, hogy Pozsonyban öreg emberek még emlékeztek egy igen ügyes Becker nevű ötvösre a múlt század derekáról, a kinek szerepléséről a pozsonyi czéh iratai mit sem tudnak. Keller győri aranyműves atyjának vándorkönyvecskéjében aztán megtaláltam a kívánt megerősítést feltevésemhez «J. Friedrich Becker Bürg. Silberar better, Scklosgrundbey Presburg* bizonyítja 1845. aug. 24-én, hogy Keller Adolf három hónapon át nála dolgozott, stb. Becker jegyével s egyáltalán a pozsonyváraljai hitelesítöjegygyel csak közönséges evőeszközökön találkoztam, de ha érdemes volt Kniesnek e jegygyei már foglalkoznia, ha érdemes volt az ő téves meghatározását szakirodalmunkba átvenni, akkor azt hiszem, érdemes is volt közönséges kanalakról vett adatokkal a tévedést helyreigazítani. Egyébiránt a jegyet nyilván bécsi mintára készítették, mint a pozsonyvárosiak is 1810—20 táján* [* V. ö. Múz . é s Kónyvt . Ért . 1911. 161. old.] s miként az 1829-iki változatból látjuk, az nem is akarhatott két keresztbe tett kardot ábrázolni.

Licenc szerkesztés

Ez a kép közkincs, szabadon felhasználható: alkotója több mint 70 évvel ezelőtt elhunyt, a védelmi idő lejárt. A Szjt. 31. § alapján: (1) A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (2) A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, szerzőtársak esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. (3) Ha a szerző személye nem állapítható meg, a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított hetven év. Ha azonban ez alatt az idő alatt a szerző jelentkezik, a védelmi időt a (2) bekezdés szerint kell számítani. Figyelem: A szerző személyhez fűződő jogai a törvény alapján nem ruházhatók át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért közkinccsé minősítéskor is mindig körültekintően kell eljárni a szerző személyét illetően! Amennyiben a szerző személye nem állapítható meg, a kép leírásából ki kell derülnie, hogy miért lehetetlen utánajárni, ki készítette; máskülönben a képet törölni fogjuk. Figyelem: A védelmi idő esetenként államonként változhat, a fentiek az EU-harmonizált vonatkozó magyar szabályozást foglalják össze! This file is in the public domain because its copyright expired in Hungary 70 years after the death of the author. Public domain Public domain false false