Fájl:Szilárdy kastély homlokzata Sajólenkén.jpg

Szilárdy címer a sajólenkei kastély homlokzatán

Zsigray Zsolt: Címer kedvelők köre, Facebook. 2022. 1. 11.[1] [2]

Zsigray Zsolt: Egy heraldikai kuriózum avagy a Mumhart család címere.

1626. március 30-án II. Ferdinánd nemességet és címert adományoz Mumhart János , rozsnyói polgárnak és gyermekeinek. A címer a következő: Vörös pajzsban , zöld dombon álló , természetes színű , ágaskodó orrszarvú ( a latin szövegben: rhynoceros). A koronás nyílt sisak dísze: a pajzsban látható orrszarvú növekvően. Takarók: fekete-arany, vörös-ezüst.

Feltehetően nem kis derültséget okozott az adománylevél szövege a megyei nemesség körében amikor azt három hónappal később felolvasták a Sajógömörben tartott közgyűlésen. Ez egyébként nem az első eset volt , hogy az adományos feltűnést keltett hiszen már a családneve sem volt hétköznapi. Mumhart János eredetileg Gotthard Jánosként született Rozsnyón. Családja nagy haszonnal bíró bányákat működtetett a környéken. Apja, Gotthard János pedig Rozsnyó polgármesteri tisztségét is viselte 1595-ben. Egy helyi legenda szerint a későbbi nemes feltűnően alacsony termetű volt, így üzleti és politikai ellenfelei csak mumhart Gotthardnak nevezték - egy , a német mitológiában szereplő , nem éppen a szépségéről híres kobold után. A mi Jánosunknak úgy tűnik megtetszett a ragadványnév vagy csak egyszerűen így akart dacolni a csúfolódókkal és mivel már volt a vármegyében egy másik Gotthard család is , felvette a Mumhart nevet. Valószínű , hogy a közismerten vastagbőrű orrszarvút sem véletlenül választotta címerképnek. Leszármazottai , akik közül többen is polgármesterként tevékenykedtek már újra a Gotthard nevet viselték. A család egyes ágai a 19. század elején a Szilárdy nevet vették fel.

Az 1626-os címernek csak két ábrázolása ismert. Egyik a rozsnyói főtéren álló volt házukon , a másik Sajólenkén, a hajdani Szilárdy kastély homlokzatán látható. Sajnos egyik domborműről sem azonosítható a címerállat mert készítőik még rajzot sem láthattak annak idején az állatról. A rozsnyói kőfaragvány egyszarvúra, míg a sajólenkei egy irdatlan hosszú orrú kecskére hajaz ami nem csoda mert a két legismertebb ábrázolás is - Burgkmaier és Dürer metszete, az 1515-ben Portugáliába érkező orrszarvúról, jóformán elérhetetlen volt a mesterek számára. Miskolczi Gáspár: Egy jeles vadkertje ugyan megjelent már 1702-ben Lőcsén de erősen kétlem , hogy a Sajólenkén dolgozó stukkókészítőnek lett volna egy példánya belőle. Az orrszarvú mint címerállat rendkívül ritka volt Európában is. Általában két példát hoznak rá a szakkönyvek. Az egyik az angol William Wade 1546-ban bejegyzett címere. A másik a londoni gyógyszerész társaság 17. századi, kollektív címere.

Avar Anton: Avar Anton A rhinoceros címereslevelekben szerintem is inkább egyszírvúra vonatkozhat (hacsak nincs kifejezetten orrszarvú ábrázolva a címerben). Pl. a Weisz család 1682-es címereslevelében rhinoceros van írva és egyszarvú van a címerben. A monoceros is egyszarvút jelent, szó szerint, ezzel simán összetéveszthették a rhinoceros kifejezést. A Mumhartoknak van olyan címerábrázolása, ahol világosan orrszarvút ábrázolnak? Az általad posztoltak nekem inkább egyszírvúnak tűnnek.

Zsigray Zsolt: Forgon is orrszarvút ír a család címerleírásánál (Szilárdy) Egyébként gondoltam rá de az egyszarvút azért tudták rendesen ábrázolni abban a korban.

Avar Anton: Avar Anton Természetesen az általad említett lehetőség is fennáll mert megnézve a régi , levéltári iratokon látható pecsétekről készült jegyzeteimet , anno én is egyszarvúként azonosítottam a címerállatot.

A kép és a szöveg eredeti forrása: Edita Kušnierová: Erb s jednorožcom. inforožňava Internetový magazín. 2012. április 2.[3]

"V jednom z mojich predchádzajúcich príspevkov uverejnených v seriáli Rožňava včera a dnes som upozornila na zabudnutý kamenný reliéfny erb osadený v čelnej fasáde jedného z meštianskych domov na Námestí baníkov v Rožňave. Písala som, že erb patril rodine Gotthard, ktorí sa v prameňoch spomínajú aj menom Mumhart. Zistila som to na základe môjho výskumu kaštieľa v obci Lenka neďaleko Tornale, ktorý patril rodine Szillárdiovcov, a tí sa zase v prameňoch spomínajú ako priami potomkovia rodiny Gotthardt – Mumhart.

Genealógiou týchto rodov som sa podrobnejšie nezaoberala a údaje o nich som len prevzala. V tomto prípade mi šlo výlučne o erb ako dielo umeleckého kamenára a o jeho heraldickú figúru, ktorou je v prípade rožňavskom i v prípade kaštieľa v Lenke jednorožec. Je len samozrejmé, že ani mne doteraz nebolo jasné, prečo sa priezvisko Gotthardt v prameňoch spomína aj v podobe Mumhart. To som sa dozvedela až 25. marca 2012, kedy do redakcie InfoRožňava prišla zaujímavá reakcia na tento môj článok od priameho potomka bývalého rožňavského richtára Gottharda, pána Mojmíra Strhana, ktorý sa zjavne podrobne zaoberá genealogickým výskumom. Prečítajte si, čo zaujímavé pre nás v súvislosti s danou témou napísal (citujeme z jeho listu):

V roku 1594 bol rožňavským richtárom Ján Gotthard I. V roku 1630 Rožňavčania zvolili za richtára Michala Weiszera, ale tento buď umrel, alebo ho pre nejaký škandál zosadili; v každom prípade zvolili za nového richtára Jána Gottharda II, syna alebo skôr vnuka Jána Gottharda I. Ján II bol evidentne nízkeho fyzického vzrastu, pretože jeho politickí protivníci ho posmešne volali Gotthard-Mumhart, čiže „škriatok Gotthard“. Totiž „Mumhart“ je meno jedného škriatka (Kobold) v starej germánskej mytológii. Aby ukázal, že si z posmeškov nič nerobí, zmenil si Ján II priezvisko z Gotthard na Mumhart a ako „Ján Škriatok“ bol rožňavským richtárom aj v rokoch 1631 a 1634. Ján II mal 2 synov – starší, Ján III., sa oženil 3.5.1638 ako „Ján Mumhart“, mladší Dávid (1616 – 22.3.1665 Rožňava) sa oženil 20.2.1639 ako „Dávid Mumhart“. „Škriatkománia“ Gotthardovcov držala v 1630-tych a 1640-tych rokoch, neskôr sa synovia Ján III a Dávid vrátili k pôvodnému priezvisku Gotthard, ako sa uvádza v zázname o jeho úmrtí, kde je napísané: 22.3.1665 Urodzený Dávid Gotthard, prezývaný Mumhart, 49 rokov. Takže si zopakujme, ktorí Gotthardovci boli rožňavskými richtármi: 1594 – Ján Gotthard I.; časť roka 1630,1631,1634 – jeho vnuk Ján Gotthard II.; 1856-1860 – ich potomok Alojz Gotthard.

Ján Gotthard I., Ján Gotthard II. a Dávid Gotthard sú mojími priamymi predkami, pretože panna Zuzana, dcéra urodzeného Dávida Gottharda, sa 6.7.1664 vydala za urodzeného vdovca Jána Schmidta I. 30.3.1667 mu Zuzana v Rožňave porodila syna Andreja Schmidta, ale už v roku 1670 musel Ján Schmidt I. z Rožňavy utiecť – ale to je už iná historka. Schmidtovci boli nemeckou luteránskou zemianskou rodinou z Jelšavy. Mojmír Strhan

Tejto reakcii som sa mimoriadne potešila. Keby sme mali viacero takých potomkov, ktorí sa zaoberajú genealógiou svojich rodín, orientovali by sme sa v našej regionálnej histórii oveľa ľahšie, prehľadnejšie a hlavne pravdivejšie. Touto cestou sa chcem pánovi Strhanovi poďakovať, a ak by sa neurazil, mám preňho ďalšiu úlohu: Ako sa potomok jednej vetvy tejto rodiny Ján Szilárdy, ktorý sa stal v roku 1852 gemerským županom, dostal k svojmu novému priezvisku? Rodina Szilárdyovcov vlastnila veľké majetky s kaštieľmi v Gemerskej Panici, Gemeri, Svätom Králi a Lenke. Ale len v štíte rokokového kaštieľa v Lenke sa zachoval erb s jednorožcom. Kaštieľ v Lenke stál dlhé roky opustený a chátral. Z webovej stránky obce Lenka sa dozvedáme potešujúcu správu, že v súčasnosti prechádza komplexnou rekonštrukciou."