Fájl:Szt Gy. rend.jpg

Összefoglaló szerkesztés

A Szent György Lovagrend alapítólevele és pecsétje

A magyarországi lovagi kultúra kiemelkedő emléke az az oklevél, amelyben a lovagok királyi jóváhagyással megalapítják Közép-Európa legkorábbi világi lovagrendjét, és az esztergomi káptalannal írásba foglaltatják a lovagrend alapszabályait 1326. április 24-én.

Rácz György[1] [2][3][4][5]

MNL OL, Mohács előtti gyűjtemény – Diplomatikai Levéltár – DL 40483

A festészettel párhuzamosan, sőt azt meg is előzve, a szobrászat is állandóan foglalkozott a Szent György-témával, amely mint lovaskoncepció plasztikai alakításra kiváltképpen alkalmas. A legrégibb emlék, a Szent Györgynek szentelt csanádi káptalan pecsétje 1 [1 Borovszkg S. : Csanád vármegye története. II. 1897. 93. l. Ikonográfiai typusára vonatkozólag v. ö. a S. Maria ad Cryptas freskójával Fossában, a datálására nézve pedig Opój bán pecsétjével (1239).] (44. kép) a XIII. század első feléből még kezdetleges munka, mely híven követi a bizánci sémát. Egy századdal később készült utóda, a Szent György vitézek pecsétje (1326) viszont már teljesen kiforrott, erőteljes plasztikai alkotás (51. kép). Az ügyes kompozíció, mely ötletes elrendezésben tölti ki a címerpajzs alakú teret, és az erőtől duzzadó plasztikus modellálás egyaránt kiváló helyet biztosítanak számára a magyarországi szobrászat történetében. E pecséten a lovas beállítása a klasszikus antik-olasz tradíciót követi, Szent György hátravetett jobbkarból támad ellenfelére, az olasz kompozíciókhoz és a jáki freskóhoz hasonlóan. Csakhogy míg az általános típus szerint a lovas jobbrafordul, úgy, hogy a lándzsa a homloksíkban diagonálisan vágja át a kompozíciót, addig itt a lovas balrafordulva, hátsó nézetben van megmintázva és így a lándzsa csak részben látható. Ennek a típusnak az őse is megtalálható az antik szobrászatban (Alexander-szarkofág), az olasz művészetben is többször előfordul. Mint pecsétünkhöz közelálló emléket, a vatikáni Codice di San Giorgio 2 (Archivio Capitolare di San Pietro) egyik miniature-jét (fol. 85) említem, [2 Marie, R. van: The development of the Italian Schools of painting. II. 1924. p. 278.] melynek kompozíciója nagyjában megegyezik vele, mindössze a lándzsát tartó kar beállítása kissé eltérő. Viszont annál nagyobb a hasonlatosság a lótípusban. A Szent György-pecsét pompás harciménjének zömök formái oly közel állanak a vatikáni miniature-höz (45. kép), hogy valószínűnek kell tartanunk, hogy hasonló olasz emlékek 3 hatása alatt jött létre.[3 A pecséten látható madártestű sárkány előfordul úgy az olasz, mint az északi művészetben.]

...

Ilyen [mint a Kolozsvári testvérek prágai Szt. György szobra] zömök testű, karcsú lábú lótípust 4 [4 Nagyon valószínű, hogy e lótípus kialakulására az olasz szobrászat volt hatással, melyben a zömök renaissance-szerű típus részben antik hatás alatt, részben közvetlen megfigyelés alapján többször előfordul. (V. ö. a firenzei Porta S. Giorgiót, sienai dóm szószékének reliefjét, és a sienai S. Galgano reliquiarium reliefjét az orvietói dóm egyik façade-reliefjét [baloldali II. pilaster VII. zóna], a perugiai kút egyik reliefjét (Maggio) és különösen a Codice di S. Giorgio egyik miniatűrjét [Róma Arch, capitolare di S. Pietro. Fol. 851]).] találunk Magyarországon már a XIV. század első felében a Szent György-vitézek előbb ismertetett pecsétjén (1326) és István hercegnek (Nagy Lajos öccse) még ennél is fejlettebb, kiválóbb lovaspecsétjén (1351), melyek egyszersmind kísérletet tesznek a ló ágaskodásának organikus 5 ábrázolására is. [5 Ily irányú törekvés már a XIII. századból (!) való István ifj. király pompás lovaspecsétjén is észrevehető.] (50. és 51. kép.) Ezek az elvi jelentőségű, protorenaissance jellegű momentumok azok, melyek e lovaspecséteket a német-osztrák pecsétek dekoratív pompájú, absztrakt felfogású, antinaturalisztikus-expresszív lendülettel tovavágtató lovasalakjaitól elválasztják. Amint az utóbbiak olyanfajta lovasszobrokkal állanak felfogásbeli kapcsolatban, mint a baseli Szent György, éppúgy a magyar pecsétek a prágai Szent György lovának formai előkészítését képezik. Sőt még a pecséteken látható, hatalmas paripákon ülő, karcsú vitézek is közeli rokonságban állanak a prágai szobor törékeny lovasával. E lovasalakokkal nem kell egyebet tenni, mint beilleszteni a malines-i miniature kompozíciójába, hogy megkapjuk a prágai szobrot. Az ötvösség körébe tartozó pecsétreliefek ilyen fejlődése alig képzelhető el virágzó monumentális plasztika nélkül,2 [2 Lehetséges, bár erre vonatkozólag közvetlen adatunk nincs, hogy a bronzöntési technika fejlődésére is hatást gyakoroltak az olaszok. Ugyanis ebben az időben az összes magyarországi rézbányák olasz, firenzei kézben (Giov. Portinari és társai) voltak. (Dipl. Eml. az Anjou-korból III. 1876, p. 572-576.).] mely a Szent György-szobor (1373) szükségképpeni előzménye volt. Ugyanaz a plasztikai kultúra, mely előkészítette a talajt a prágai szobor számára, hozta létre a pécsi reliefet is, mely a zömök ló és a karcsú vitéz kontrasztjában és az organikus lóábrázolásra való törekvésében mutat rokonvonásokat a Kolozsvári-testvérek alkotásával. Ezek az emlékek, melyek a lovasalak problémájával állandóan foglalkozó, magas szobrászi kultúráról tesznek tanúságot határozott és félre nem érthető módon, áttörik a prágai szobor rejtélyes és társtalan magányát és belekapcsolják az Anjouk korának fejlett művészetébe.

Balogh Jolán: A magyarországi Szent György-ábrázolások forrásai. Archaeologiai Értesítő. 1929. 134-155.[6]

Licenc szerkesztés

Ez a kép egy ország, város, tartomány, térség, megye vagy település címerét ábrázolja. Ám a kép pontos forrását és/vagy felhasználási feltételeit felküldője még nem adta meg. Lásd: Szerzői jog, Felküldési útmutató, Képek licenceinek megadása. Amennyiben a kép lapján megtalálható a pontos forrás és licenc, kérjük távolítsd el ezt a sablont. For visitors from other countries: This image depicts a seal, an emblem, a coat of arms or a crest. This image may not have information on its source and/or copyright status. címer Ország/város/tartomány/térség/megye/település címere yes