Finnugor népek meséi/Komi mesék/A három fazék


Előző oldal: A hős Mizja « » Következő oldal: A kecske, a birka meg a kandúr


A három fazék

Komi népmese:

Élt réges-régen egy vénséges vénember meg a felesége. Nem volt nekik gyermekük, aki eltartsa őket. Nem volt egyebük három nagy fazéknál. Látta a három fazék az öregek nyomorúságát, megsajnálták őket. A legnagyobb fazék leszállt a polcról, le a padlóra:

- Kedves gazdám, engem őrző kedves gazdám, hadd menjek el meggazdagodni, pénzt keresni.

- Eleresztelek, bár nagyon kedvellek, te fazék. No, menj hát utadra! Isten áldjon!

Útnak eredt a fazék, gurult, gurult, hengeredett, egyszer egy patak partjára ért. Látja, hogy a patakban két lány ruhát öblöget. A két lány beszélget, s a fazék fülel, mit beszélnek a lányok.

Az egyik mondja:

- Hová tesszük a ruhát, ha kiöblögettük?

A másik mondja:

Nézd csak, ott a sövény mellett van egy fazék. Eriggy, hozd ide, aztán belerakjuk a ruhát.

Így is történt. A leány odavitte a fazekat, belerakták a ruhát. Amikor a vállukra akarták venni, a fazék leugrott, és elkezdett hengeredni, gurult-gurult lefelé. A lányok utána futottak, de hiába, nem érték utol.

A fazék hazagurult. Nekikoppant az ajtónak:

- Gazdám, kedves gazdám, nyisd ki az ajtót, eressz be! - kiáltotta vidáman.

A gazda kiment, kinyitotta az ajtót, a fazék begördült, és így szólt:

- Nézzétek, sok szép ruhát hoztam nektek!

Az öregek kivették a fazékból a ruhát, a kemencére rakták, megszárították. Mégiscsak enyhült a nyomorúságuk.

Egy szép napon meg a középső fazék gördült le a polcról, le a padlóra. Azt mondja a középső fazék:

- Kedves gazdám, engedj el engem is meggazdagodni, pénzt szerezni.

Felelt erre a gazda:

- Nem bánom, menj, gazdagodj, szerezz pénzt!

A fazék kigurult a ház ajtaján, ki a pitvaron át az utcára. Gurult-gördült az utcán, kiért az erdőbe, s látja ám, hogy gazdag kereskedők éppen a pénzükön osztozkodnak. Mondja az egyik kereskedő:

- Szétszóródik a pénzünk, be kellene tennünk valamibe.

Mondja a másik:

- Nézd csak, ott egy fazék a fa mellett, hozd ide, hadd rakjuk bele a pénzt.

Így is történt, egyikük odavitte a fazekat. Mikor a fazék megtelt, elkezdett hengeredni-gurulni. Futottak utána a kereskedők, de hiába, csak nem érték utol.

Hazagurult a fazék, neki az ajtónak.

- Nyissátok ki! - kiáltotta vidáman.

A gazda kinyitotta az ajtót, a fazék begördült a szobába.

- Nézzétek, mennyi pénzt hoztam! - mondta.

S az öreg házaspár meggazdagodott.

Most már jólétben, boldogságban éltek. Egyszer csak a harmadik fazék is legurult a polcról, le a padlóra, és így szólt:

- Most én megyek vagyont szerezni.

Gazdája feleli:

- Eriggy hát, szerezz vagyont!

A fazekat kiereszti az utcára, gurul a pitvaron át, gurul az utcán át, egyszer csak látja, hogy két szép szál legény jön vele szemben.

- Nézd csak, ott egy fazék! - kiált fel az egyik legény, azzal odamegy, s venné fel a fazekat. Igen ám, de a fazék füle becsípte a legény ujját. A fazék gurulni kezd, viszi a legényt, a másik meg utána, egyenest az öregek házához.

Bekopogtatott a fazék az ajtón:

- Nyiss ki, gazdám, kedves gazdám, eltartót hoztam nektek, fogadjátok őket fiatokká!

Az öregek kinyitották az ajtót, és látták, hogy két szép szál legény áll az ajtóban. A legények árvák voltak, szívesen ott maradtak. Most már hát gyermeke is volt a vénséges vén apónak, meg anyónak. A fiúk szorgalmasan dolgoztak, aztán megházasodtak, feleségül vették a két lányt, akinek a mosott holmiját hazagurította az első fazék. Azóta is boldogan élnek valamennyien.


Előző oldal: A hős Mizja « » Következő oldal: A kecske, a birka meg a kandúr