Finnugor népek meséi/Mari mesék/Hogyan őriztem a méheket
Egyszer volt, hol nem volt, volt az apámnak egy méhese. Apám minden méhecskéjének nevet adott: az egyiket Annának, a másikat Majrának, a harmadikat Tajrának hívta.
Egyszer apám elküldött, hogy őrizzem a méheket. Azt pedig tudnotok kell, hogy a méhes a Vjatka folyó túlsó partján volt. Alighogy leérek a partra, látom, hogy a túlsó parton egy óriási medve elkapta az egyik méhet, a Majrát, és éppen szétszaggatja.
Mit tegyek?
Ide-oda futkostam ... Ladikot kerestem ... Sehol se találtam ...
Jól megkapaszkodtam a hajamba, aztán rajta, átvetettem magam a túlsó partra.
De akkorra a medve már szétszaggatta a méhecskét. Szegény lepedőnyi szárnyai szerteszét hevertek. Összeszedtem a méh csontjait, és állványt emeltem belőlük. Építgettem-építgettem, egyszerre látom: az állvány már az égig ér. De akkor nagy puffanás hallatszott, hát nem bevertem a fejem egy felhőbe! Méghozzá olyan erősen, hogy mint a liszteszsák zuhantam lefelé.
Földet értem, loccs! Derékig merültem egy mocsárba. Kapkodtam-csapkodtam, sehogyan sem bírtam kikeveredni.
Mit tegyek?
Hamar hazafutottam egy ásóért, és nagy keservesen kiástam magam a mocsárból.
Kiástam magam, és a medve nyomába eredtem.
A medve jól befalt, moccanni is alig bírt, leheveredett egy tisztásra, és süttette magát a nappal.
- No, most a markomban vagy! - kiáltottam.
A medve erre felpattan, uccu neki! Rohan, mintha puskából lőtték volna ki, én meg a nyomába. A medve fut, én meg nagyokat ugrom, aztán a medve ugrik nagyokat, én meg futok utána. Ámde ekkor egy tölgyfa került a medve útjába, a tölgyfában odú. Az én medvém szépen besurran a tölgyfa odvába.
Odaérek, nézem az odút, olyan kicsiny, hogy még az ujjam sem férne bele.
Mit tegyek?
Hátráltam egy kicsit, és nekifutásból beugrottam az odúba. Egyenest rá a medvére. Megragadtam a szakállát.
- Mos már nem menekülsz! - mondtam.
Haza akartam vinni, de nem fértem ki a lyukon. Nem elég, hogy nem férek ki, de még a medvét se bírom kiráncigálni.
Mit tegyek?
Gondoltam, kisétálok az odúból, aztán kihúzom a medvét. A medve rám támadt. Akkor én még picinyke voltam, jártányi erőm se volt. A medve megmérgesedett és felfalt.
Így hát ott üldögéltem a medve hasában, és levegő után kapkodtam.
Mit tegyek?
Hazaszaladtam. Fogtam egy éles kést, kivittem az erdőbe, hogy felvágjam vele a medve hasát. Szépen, óvatosan felmetszettem a bőrét, és megkerestem magam a medve bendőjében. Bizony, ha nem leltem volna ott meg magam, talán túl sem élem.
Örömömben gyorsan visszatértem a méhesbe. Hát uramfia, mit láttak szemeim? Ott röpdösött a Majra a többi méhecskével. Talán még ma is ott röpködnek, ha fel nem falta őket a medve.