Finnugor népek meséi/Udmurt mesék/A csalafinta róka
Élt egyszer egy ember. Annak volt egy fia. A fiú betette a pénzét egy gabonamérőbe, és így szólt:
- Apám, elmegyek a piacra.
Kérdi az apja:
- Van pénzed?
- Van ám, tele van vele a gabonamérő.
Ezzel befogta lovát a szánkóba, a mérőt betette egy nagy kosárba, fölrakta a szánra, és elhajtott.
Ahogy a vásárba hajt, találkozik egy medvével.
Kérdi a medve:
- Hová utazol, komám?
- Megyek a vásárba - feleli az ember.
- Hát ha a vásárba mégy, akkor ültess fel engem is a szánra.
- Hogy ültethetnélek fel, így is túl nagy a teher a szánon, egy mérő pénz van rajta. Ha téged is fölültetlek, nem bírja lovam a terhet, s a szán meg összetörik alattad.
- Majd szép lassan, óvatosan lépek föl, nem ugrom föl rá - válaszolja a medve.
- Hát akkor ülj fel - engedett az ember.
Hát amint így továbbhajtanak, találkoznak egy farkassal.
Kérdi a farkas:
- Hová utaztok, komám?
- Megyünk a vásárba - feleli az ember.
- Hadd üljek fel én is, hadd menjek veletek a vásárba!
- Szívesen felvennélek, farkas koma, de van egy mérő pénz a szánon, nehéz lesz a teher a lónak, meg a szánom is összetörik, ha felülsz rá.
- Majd nagyon óvatosan ülök föl - ígéri a farkas, és nem tágít.
Így hát a farkas is felült a szánra.
Hajtanak tovább a vásárba, s ekkor egy róka kerül útjukba. Kérdi a róka az embert:
- Merre tartotok, barátaim?
- Megyünk a vásárba.
- Vigyetek engem is magatokkal.
- Szívesen elvinnélek, de egy mérő pénz van a szánomon, nehéz lesz a teher a lónak, és a szán is összetörik, ha felülsz.
- Majd óvatosan ülök fel a tetejébe.
A róka nem tágít, mit tehet az ember.
- Ülj fel hát - mondja.
Így aztán négyesben hajtanak tovább.
Amint így továbbhajtanak, útjukba kerül egy nyúl.
A nyúl is felkérezkedik:
- Engedd meg, hogy felüljek a szánkódra.
- Szívesen megengedném, de egy mérő pénz van a szánomon, nehéz lesz a teher a lónak, meg a szán is összetörik, ha felülsz.
De a nyúl csak hajtogatja:
- A nagy medvét felvetted, s engem nem, pedig én csak egy kicsi nyúl vagyok.
Mit tehetett az ember, felvette a nyulat, és így aztán ötösben hajtottak a vásárba.
Amint így hajtottak, egyszerre kutyaugatás hallatszott, azután feltűnt a vásár is. A kutyaugatástól szörnyen megijedt a medve, a farkas, a róka meg a nyúl, s mindenáron le akartak ugrani a szánról. Az ember azonban csak még gyorsabban űzte-hajtotta a lovat. A szán sebesen robogott, egy veremnél felborult, s a négy állat meg a nagy kosár begurult egy mély verembe. Az állatok hiába igyekeztek kimászni a mély veremből, sehogy sem sikerült. Közben megéheztek. Tanácskoztak tehát, s a róka azt javasolta:
- Egyikünk se tud kimászni a veremből. Itt bizony éhen veszünk. Énekeljünk valamit, amelyikünknek rút lesz a hangja, azt felfaljuk.
Megegyeztek, énekelni kezdtek. A medve, a farkas meg a róka úgy vélekedett, hogy a nyúlnak rút a hangja. Erre hármasban megették a nyulat.
Másnap megint megéheztek, megint tanácskoztak, s megint megegyeztek, hogy énekelni fognak:
- Akinek rút a hangja, azt felfaljuk.
Most meg a medve hangja nem tetszett a rókának meg a farkasnak. Megették hát a medvét. Kiadós medve volt, három napig lakmároztak belőle. Másnapra megint megéheztek. Ekkor a róka úgy tett, mintha a saját hasát rágná. Észrevette ezt a farkas, megkérdezte:
- Mit eszel, róka komám?
- Éhes vagyok, megeszem saját magamat.
- Adj nekem is.
- Miért adnék? Én eszem magamat, edd te is magadat.
Szót fogadott a farkas, felharapta a saját hasát, de bele is pusztult. A ravasz róka pedig megette a farkast.
Megette a farkast, lefeküdt pihenni. Másnap jó erőre kapott, és megpróbált kijutni a veremből. Első nekirugaszkodásra nem sikerült, de másodszorra már ügyesebb volt.
A róka egyenest az országútra tart. Egyszer csak látja, hogy egy gazdag bojár közeledik, háromlovas szánon. A lovak nyakában csilingelnek a csengők. A róka bevárja a szánt. Odaér a szán a róka közelébe, és a kocsis megpillantja a rókát. Kérdi a bojárt:
- Egy keshedt róka ténfereg itt. Elfogjam?
- Menj és fogd el, aztán hozd ide a trojkára.
A kocsis leszállt, üldözőbe vette a rókát. De hiába üldözte, csak nem érte utol. Most már leszállt a bojár is, és ketten kergették a ravasz rókát. A róka egyre tovább és tovább csalogatta a bojárt meg a kocsist, majd nagy sebesen visszafutott a szánhoz, felugrott rá, mancsába ragadta az ostort, gyeplőt, és hajrá, elvágtatott. Csak úgy kavargott a hó a nyomában.
A gazdag bojár meg a kocsis szájtátva bámult utána.
A csalafinta róka még ma is hajt a csengős trojkán. Éppen ma jártam arra, láttam a saját szememmel.