Az alábbi információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a önkéntes szerkesztők alakítják ki, és az bármikor módosulhat.
A ficam az az állapot, mely annak hatására áll elő, ha túlzott erőbehatás következtében az ízületi fej teljesen elhagyja az ízületi árkot, és ebben a helyzetében külső beavatkozás nélkül tartósan megmarad. A ficam eredményeként az ízületi szalagok mindig megsérülnek. A részleges ficam (subluxatio) esetében az ízfelszínek érintkeznek egymással, de nem a teljes felületen. Ritkán a belső szervek elmozdulását is ficamnak nevezik.
Általában röntgenfelvétel alapján állítják fel a diagnózist.
Főleg a csonttöréstől valamint értelemszerűen egyéb porc- és lágyrész-sérülésektől kell elkülöníteni, amelyek hasonló traumák során keletkeznek. Az elsősegélynyújtás ezekben az esetekben egyébként megegyezik.
Rándulásról (distorsio) beszélünk, ha az ízvégek eredeti helyzetükben vannak, de ezt egy kisebb elmozdulás előzte meg az erőbehatás során, amely azonnal helyre is állt. Ilyenkor az anatómiai viszonyok fennállnak ugyan, de a környező képletek sérülései feltételezhetőek.
A ficam rendszerint sürgős beavatkozást igénylő állapot a medicinában.
Orvoshoz kerülés előtt
Egyéb súlyosabb sérülések hiányában vagy ellátásukat követően a kificamodott testrész immobilizálása az első teendő. Az ízületet nem szabad mozgatni. A rögzítés gipszkötéssel, vagy modernebb, könnyebb rögzítőanyaggal (üvegszálas poliuretán) oldható meg.
Orvosi ellátása
Első teendő az elmozdult ízvégek helyretétele és a sérült szalagok helyreállítása, ha kell műtéti úton. Ugyancsak fontos az esetleges másodlagos sérülések (csont- vagy lágyrész-sérülések kezelése). Ezután a gyógyuláshoz szükséges nyugalmi állapotot kell biztosítani az ízület rögzítésével. Az anatómiai gyógyulás után a működés helyreállítása következik gyógytornával, illetve fizioterápiás módszerekkel.
Lásd még: Mihez-mit
