Más neve(i): ánizsillatú izsópfű ánizsizsóp, ánizsmenta
Honos É-Amerikában, Európában a méhészek honosították meg. Az az ajakosvirágúak rendjének, árvacsalánfélék családjába tartozó faja. Az ókorban szent gyógynövényként tekintettek rá, több helyen találunk a Bibliában is említést róla. Maggal vagy tőosztással szaporítható.
[
Tartalmaz:→ Illóolajat, csersavat, keserű flavonoidokat, fenolsavakat, triterpéneket és hizopin nevű festékanyagot tartalmaz.
Gyógyhatása(i): Enyhén izzasztó hatású teáját elsősorban köhögés, meghűlés esetén alkalmazzák. Emésztési panaszokra is hatásos. Antiszeptikus hatású, a legkülönfélébb sérülések gyógyítására, hasmenés ellen használják, csillapítja a lázat is. Kiváló étvágyjavító keserűanyag tartalma miatt, a zsíros ételeknél fokozza az emésztőnedvek kiválasztását. Főzetével öblögetve, a száj nyálkahártya gyulladásait kezelik, jó gombaölő és asztma ellen is hatásos. De nem csak a levele és virága tartalmaz gyógyanyagokat, régen az indiánok a gyökerét használták tüdőgyógyszerként.
Felhasználjuk:Amerikában kedvelt méhlegelő, a nektárjából készült méznek kellemes ánizsaromája van. Európába a méhészek hozták be dúsan nyíló, sok nektárt tartalmazó virágai, valamint szépsége miatt. A termesztők számos fajtát tenyésztettek ki a dísznövénykertek számára. Hatóanyagait igen széles körben hasznosítják. Teákban, aroma terápiáknál, pakolásoknál, sőt fűszernövényként is, mert friss levelei különleges, karakteres ízt adnak a gyümölcssalátáknak, halételeknek, de használják likőrökben, szirupokban, frissítőkben is. Kitűnően alkalmas húspácok, bab-, és borsóételek fűszerezésére. Főleg a mediterrán vidékeken használják fűszerként, mert íze kissé kesernyés, de a görög-, és olasz konyha ételeivel jól harmonizál. Nem csak levelei ehetőek, hanem a virágai is, valamint magja süteményekbe süthető. A veteményeskertbe ültetve elűzi a káposztamolyokat.
Ellenjavallat: Magas vérnyomás esetén nem szabad fogyasztani!
Lásd még: A növényről Mit-mihez Gyógytea Tanácsok
