A diófafélék családjának dió nemzetségébe tartozó növényfaj. Közepes vagy nagy termetű, lombhullató, egylaki fa! A nemzetség tagjai közül ezt termesztik a legszélesebb körben ízletes terméséért. A binomiális név szó szerint „királyi diót” jelent. Délkeletre a Balkántól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos.
Tartalmaz:→ folium (levél): 5% csersav, galluszsav, ellagsav, inozit, kevés illóolaj, juglon keserűanyag, juglandin-alkaloida, színanyag, kevés C-vitamin - diókopács: hidrojuglonglikozida, juglon-aglukon, csersav (az éretlen zöldben több), C-vitamin
Gyógyhatása(i): Gyógyászati felhasználás céljára gyűjteni a leveleket és a termés zöld burkát (diókopács) szokták. Csersavhatása miatt levéldrogját külsőleg lemosásra, borogatásra alkalmazzák felületes gyulladásoknál (akné, ekcéma), vagy a végtagokon izzadás esetén. Belsőleg a népi gyógyászatban gyomorhurut kezelésére, vértisztítóként használták. - folium/teája: gyomor-bélhurut, magas vérnyomás, bélféreg ellen, vértisztítónak, étvágyjavító - folium forrázata: külsőleg bőrkiütések, kelések, fagyások borogatására, aranyérbántalmakban ülőfürdőként, torokgyulladás ellen gargalizálóként; - borogató szemgyulladás és hályog esetén - diókopács főzete:Juglandis nucis dissepimentum belsőleg izzadás, gyomor- és bélhurut, étvágytalanság ellen
Felhasználjuk:Termését élelmezési célra hasznosítják. - A szárított héjat haj-, vagy bőrfestésre lehet használni. A homeopátia gennyes bőrkiütések, nyirokcsomó-gyulladás ellen alkalmazza. - Szürkésbarna gesztű fája igen jó minőségű, bútorfaként hasznosítják.
Ellenjavallat: A juglon sejtkárosító hatása miatt azonban huzamosabb használata nem ajánlott.
Lásd még: A növényről Mit-mihez
