Gyógynövény/Gyógyhatása/F/Farkasalma

A lap mérete: 3841 bájt

Növények gyógyhatása

Farkasalma

LatinGyógynövényGyógynövények listájaGyógynövények hatóanyagaiGyógynövények gyűjtéseGyógynövény‐gyógyszer interakciókGyógynövények Interakciós hatásaiGyógynövények felhasználásaGyógynövények adagolásaNövények gyógyhatásaGyógygombákTerápiákBetegségekGyógyteákIllóolajokZsíros olajokMihez-mitTanácsok


Aristolochia clematitis
Aristolochia grandiflora
Farkasalma
(Aristolochia clematitis, Syn: -)
Drogok Aristolochiae herba, Aristolochiae folium| Clematitis herba folium| Aristolochiae vulgaris| (tenuis, clematitis) rhizoma| (radix)
Más neve(i): közönséges farkasalma
A közönséges farkasalma a farkasalmafélék családjába tartozó farkasalma nemzetség egyetlen Magyarországon őshonos faja. Ártereken, szegély- és kultúrnövényzetben mindenütt gyakori. Parlagokon, cserjésekben, szőlőskertekben, vetések szélén élő ritka, évelő növény. Kedveli a meleg éghajlatot és az enyhén meszes talajt.
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Magyarországon közel 1 m-re növő évelő növény, ártereken, szegélynövényzetben, kultúrákban, szőlőkben elég gyakori mindenhol. (Rokona az (Aristolochia durior), Pipavirágú farkasalma (Aristolochia macrophylla), a pipavirág, magasra kúszó díszcserje).
Kúszó tövű, el nem ágazó szárú, majd egy méteresre megnövő egy- vagy kétnyári növény. A zigomorf, többesével a levelek hónaljában nyíló virágok 2-3(-8) centiméter hosszúak, sárga színűek, a szirmok forrtak. A beporzáshoz legyeket ejt csapdába. A levelek szórt állásúak, nyelesek, szíves vállúak, ép szélűek, tompa csúcsúak. Toktermése csüngő tojásdad-körte alakú, dió nagyságú. Májustól szeptemberig virágzik.


Tartalmaz:→ A leveleiből készített drogban (Aristolochiae folium) arisztolochiasav, keserűanyag, illóolaj, cseranyag, gyanta, C-vitamin és baktériumölő anyag található. Gyöktörzséből is készíthető drog (Aristolochiae radix vagy Saraceniae radix), amiben 0,5–1,0% arisztolochiasav (arisztolochia sárga) van, továbbá gyanta, keserűanyag, cseranyag és illóolaj.
Gyógyhatása(i): emberre és gazdasági állatokra nephrotoxikus, állatkísérletek szerint karcinogén, ezért belsőleg nem szabad használni, bár a phagocytosist fokozza. Állatgyógyászatban külső sebek fertőzését és fekélyesedését gátolja, sebgyógyulást és hámképződést elősegíti.
A neutrofilek a falósejtek közé tartoznak, vagyis képesek részecskék bekebelezésére. A folyamat megindításához a célpont felületén fagocitózist indukáló molekuláknak, ún. opszonineknek (jellegzetes bakteriális antigénnek, odakötött antitestnek, a komplementrendszer C3b komponensének) kell jelen lennie. Miután a sejt állábaival körbevette és internalizálta a mikroorganizmust, egy fagoszóma jön létre körülötte, amibe lizáló enzimek és oxidáló szabad gyököket tartalmazó molekulák kerülnek. Utóbbi miatt a fagocitózis fokozott oxigénfelvétellel jár.


Felhasználjuk:Különösen lovak külső lemosására használták.


Ellenjavallat: Miután kimutatták a növény rákkeltő hatását, így manapság csak gyógyszeralapanyagként használatos. Arisztolochiasav (arkasalmasav) hatóanyag található benne. A mérgezés tünetei: hányás, hasmenés, gyomor-, bélnyálka-hártya gyulladás, vizelési inger, görcsök, keringési zavarok, alacsony vérnyomás, vese- és májgyulladás. A halál oka légzésbénulás lehet.


Lásd még: A növényről Mit-mihez


Magyar Wikipédia: Farkasalma
A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasalma témájú médiaállományokat.