A gilisztaűző varádics az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj. Népi nevei közül talán a mezei mimóza a legérdekesebb, ezt valószínűleg levelei alakjáról kapta. Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Elterjedt É-Amerikában is. Évelő lágyszárú, 1-1,5 m magas. Ártereken, mocsárréteken, nedves szántókon, útszéli gyomtársulásokban helyenként gyakori. Termeszthető. Júliusban, augusztusban virágzik. A fészekvirágzatot a nyár második felében, kinyíláskor, rövid kocsánnyal gyűjtik, napon vagy zárt, szellős helyen szárítják (beszáradás 4-5:1).
Tartalmaz:→ fiatal levélben 1%, száraz virágzatokban kb. 0,5% illóolaj (izothujon, kámfor, borneol, cineol, liratol, liratil-acetát, artemisiaketon, chrysanthemumepoxid stb.), poliinek, parthenolid szeszkviterpén-lakton (egyes kemovariánsok illóolaj-összetétele eltérő)
Felhasználjuk:Nevéhez híven napjainkig gyakorta használták az ember és a háziállatok bélférgeinek elpusztítására, kiűzésére, külsőleg ízületi fájdalmak enyhítésére. Főként szárított virágból főzött teája tartalmazza a férgek, rovarok által nem kedvelt illóolajokat, gyantát és keserűanyagot. Mérgező hatása miatt háziszerként ma már nem ajánlott. A biokertészek elsősorban a hangyák távoltartására alkalmazzák. A szárított növény nemcsak az ágyásokból, de a tárolóhelyekről is elűzi a hangyákat és más rovarokat, így a molyokat is.
Lásd még: Mit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek
