A kecskeruta a pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj. A Közel-Keleten őshonos, de Európába, Nyugat-Ázsiába, Pakisztánba is betelepítették. Országszerte előforduló cserje, főként nedves réteken,
árterületeken, ligeterdőkben, szegély-gyomtársulásokban él. Könnyen termeszthető. Júliusban, augusztusban virágzik. Kb. 40 cm-es virágos hajtásvégeit forgatással, árnyékos helyen szárítják (beszáradás 4:1).
Tartalmaz:→ alkaloid peganin, guanidin-származékok (galegin, hidroxi-galegin), flavonoidok (pl. 1,2% galein), cserzőanyag, szaponin, magban főleg galaktomannanok
Gyógyhatása(i): A kecskerutát belsőleg emésztési zavarok kezelésében, valamint a mellékvesekéreg és a hasnyálmirigy működésének serkentésére, továbbá időskori, nem súlyos diabetes esetén használják. - Vízhajtó, enyhébb lefolyású cukorbetegség esetén vércukorszint-csökkentő hatását használják ki. - A kecskeruta kivonata kedvező hatást gyakorol a tejelválasztásra, ezért használható szoptató anyák tejfokozására, és a tej tartalmasabbá, zsírosabbá tételére. - Epilepszia esetén is ajánlják fogyasztani, egyéb gyógynövényekkel teakeverékként. - Régebben a népgyógyászat sűrűbben alkalmazta erre a célra.
Felhasználjuk:Hollandiában a tehenek tejhozamának fokozására a takarmányhoz kecskerutát adagolnak. Gyenge izzasztó hatású. Külsőleg kozmetikai készítményként mellápolásra használják.
Ellenjavallat: Mértéktelen fogyasztása, különösen a magvaké, ártalmas. A vércukorszint kóros mértékű csökkentésével baleseteket idézhet elő. Túlzott fogyasztása fokozott nyálazást és köhögési ingert válthat ki. Az egyéb gyógyszerekkel való káros kölcsönhatás veszélye miatt alkalmazása csak orvosi javallatra ajánlatos.
Lásd még: A növényről Mit-mihez
