Honos D-Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Áttelelő lágyszárú. Országszerte, száraz gyepekben, kaszálóréteken gyakori.
Tartalmaz:→ : kb. 0,2% illóolaj (benne pl. izoeugenol-epoxidészter), 1% szaponin, cserzőanyag, gyanta, kumarin pimpinellin, furokumarin peucedanin, izopimpinellin, bergapten, umbelliferon, sphondin, alkil-en-in-számazékok, szerves savak, fenolkarbonsavak
Gyógyhatása(i): A földitömjén jól ismert gyulladásgátló, étvágyjavító, görcsoldó, vizelet- és epehajtó tulajdonságáról, de alkalmazzák nyálkaoldóként, köptetőként (felső légutak gyulladása esetén) is. Illóolajai révén (fenol-észter-epoxid) fokozza a nyálkahártyák váladéktermelését, és hígítja a váladékot, így az például könnyebben felköhöghető a légutakból. A légutak hurutos megbetegedései (bronchosecretolyticum), enyhe (expectorans, tinctura formájában garatgyulladás (pharyngitis), gégegyulladás (laryngitis), hörghurut (bronchitis) esetében, népgyógyászatban még gyomor és bél hurutos betegségeiben, ideges szívpanaszokra, továbbá étvágyjavító, gyomorerősítő (stomachicum), vizelethajtó (diureticum), féregűző, féreghajtó, féregellenes (anthelminticum), menstruációt megindító (emmenagogum).
Felhasználjuk:A likőriparban is hasznosítják. Homeopathia is felhasználja.
Ellenjavallat: A földitömjén könnyen összetéveszthető más ernyősvirágzatú növényekkel!
Lásd még: A növényről Mit-mihez
