Más neve(i): közönséges párlófű, apróbojtorján, patikapárlófű, agrárnyom, királyné asszony káposztája, Szent Pál füve, hattyúfű, körömfű, koldustetű
A párlófű a rózsafélék családjába tartozó nemzetség. Virágzatuk sárga szirmú virágok alkotta füzér, csészeleveleik alatt horgas csúcsú serték vannak. Az érett terméseket vadállatok terjesztik, melyeknek szőrébe a serték beleakadnak. Évelők. Magyarországon két faja él, a közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) és a szagos párlófű (Agrimonia procera). A drogot a növény szárított, virágos, föld feletti része (Agrimoniae herba) szolgáltatja. A VII. Magyar Gyógyszerkönyvben még szerepelt, a jelenleg aktuális nyolcadik kiadás nem tartalmazza.
Tartalmaz:→ : fő hatóanyaga a cserzőanyag (10%), valamint kovasav (10-12%), továbbá flavonoidok, keserű anyagok, nyálka és illóolaj.
Gyógyhatása(i): összehúzó, epeműködést szabályzó és epehajtó, étvágyjavító, vizelethajtó, antibiotikus hatású és gyulladásgátló.
Felhasználjuk: belsőleg vastagbélgyulladás, hasmenés esetében alkalmazzák, amikor is négyóránként kell itatni a beteggel teát. Fertőző hasmenésnél is igen hatékony, mivel helyileg úgy hat, mint az antibiotikum. Gyulladásnál mérsékli a gyulladást és egyben a kórokozókra is hat. Gyomorfekélynél is nagyon hatásos.
Lásd még: A növényről
