A zsidócseresznye a burgonyavirágúak rendjébe és a burgonyafélék családjába tartozó nemzetség. Elsősorban a melegebb, mediterrán tájakon több faját gyümölcséért termesztik. Honos Közép-, K- és DK-Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen. Meghonosodott Amerikában is. A Középhegységben elég gyakori, máshol szórványos. Ártéri keményfaligetekben, aránylag száraz lomberdőkben fordul elő. Évelő lágyszárú, 0,3-0,6 m-re nő meg. A dísznövényként telepíthető Ph. peruviana L. (=Ph. edulis Sims.) érett bogyójának egresre, ananászra emlékeztető íze van.
Tartalmaz:→ kevés triterpén-lakton physalin, physalien, cryptoxanthin, szerves savak, pektin, gyanta, magvakban kb. 10% zsíros olaj
Gyógyhatása(i): korábban (diureticum) köszvény, reuma, májbetegség esetén, a friss termés ehető (kissé keserű).
Felhasználjuk: Az egész gyümölcs ehető, de az erősen bordázott, sárgástól világosbarnáig terjedő gyümölcsburok (hártyahéj) nem. Éretlenül még az éretten ehető fajok gyümölcse is mérgező. Fogyasztják nyersen, de készítenek belőle gyümölcssalátát, illetve kiadós salátát, kompótot és lekvárt is. Tortákhoz is jó. A penészedés elkerülése érdekében tárolni nagyon száraz és levegős helyen kell. Sok C-vitamint tartalmaz, hatásos a reuma ellen, vízhajtó hatású, napi 3-7 gyümölccsel csökkenthető a vér húgysavtartalma. A homeopátia is felhasználja.
Lásd még: A növényről Mit-mihez
