Hajdu Sándor:Éjszaka a hegyek között
Hajdu Sándor – Versei
Éjszaka a hegyek között
- Erdős hegyek közt szállt reám
- A bíborszárnyú alkonyat,
- Falucska nincs, hol nyughelyet
- Kapnék, s egy bögre friss italt.
- Mindenhol erdő, mély vadon,
- Az ösvényt nem mutatja nyom.
- Egy árnyas lombú tölgy alatt
- Ütöm fel fészkem, kis tanyám,
- Hogy holt levélen, lágy füvön
- Pihenjem át az éjszakám.
- Fejem egy árva, bús szerény
- Harangvirághoz hajtom én.
- E halk zenéjű kis virág
- Olyan sok mindent súg, zenél
- Dalában erdők, fák, füvek
- Ezercsodájú titka él.
- Dalát én ébren hallgatom,
- Habár az álom súlya nyom.
- Fejem fölött az ágakon
- Egy fürge mókus, kis vadóc
- Ugrál nagy vígan föl s alá,
- Mint csöppnyi bűvész, víg bohóc.
- Míg néztem őt a fák alól,
- Valaki halkan jött, s dalolt.
- Aztán egy lenge, kék ruhás
- Tündérleányka jött elő,
- Virágkosárban áfonyát
- Hozott, és málnát nékem ő.
- Egyél és enyhítsd éhedet,
- Az erdő küldi ezt neked.
- Így szólt, s míg lelkem mélyiből
- A hálaszócska föltalált,
- Jánosbogárkák fényiben
- Ő máris távol, messze járt.
- Hiába hívtam vissza őt,
- Dalolt és ment a fák között.
- A friss gyümölccsel telt kosár
- A fűre téve ott maradt,
- A hamvas málnát, áfonyát
- Míg ettem ott a fák alatt,
- Emígy tűnődtem: nem tudom,
- Való –e, vagy csak álmodom?
* * *