Hajdu Sándor:A barackfa halála
Hajdu Sándor – Versei
Bányász és költő 9. oldal
A barackfa halála
Oly bőven termett minden ősszel,
Hogy az már szinte megható volt,
Megrakva mindig dús gyümölccsel
Minden kis ága földig omlott.
Úgy állt ott éppen, mint egy gyönge
Anya, ki vaskos kölyköt termett,
S ki bágyadt karral mégis ölbe
Ringatta azt, a drága terhet.
S míg dús gyümölcse napról-napra
Kövérebb lett és szépen fejlett,
Az áldás súlya bús halálra
Ítélte őt, a gyönge testet.
Először egyik, majd a másik
Ágacska halt ki, pusztult holtra,
S egy ősszel kertünk többi fáit
Már meddőn nézte, haldokolva.
Úgy halt meg, mint egy ifjú asszony,
Ki másért élt csak, pusztult egyre,
S ha volt, a lelke hattyúszárnyon
Az égbe szállott, másik kertbe.
És ott majd zengve minden ága
Virágba bomlik, újra éled –
Lehet, hogy én is arra járva
Barackot ismét róla tépek.