Hajdu Sándor:A tócsa
Hajdu Sándor – Versei
Feltehetőleg 1946 után keletkezett
A tócsa
Mosolyog az árokszélen;
Olyan éppen, mint egy árva
Koldusasszony réges-régen.
Elhajított tükröcskéje –
De e törött kis tükörben
Benne van a világ képe.
Felragyog e kis tócsában
Éppúgy, mint a tenger mélyén,
Messziről a kék ég s lágyan
Ring benne az árokszélen
Álldogáló fűz, a rét s hegy –
Egyszerű kis szennyes tócsa
S mégis oly mély, mint az élet.
Nincs különbség kicsi tócsa
S nagy tenger közt szinte semmi,
Mint ahogy a szegény szolga
S királya közt sincsen semmi
Különbség az ég-világon –
Bár oly büszke, nagy az egyik
S lóg a másik száraz ágon.
Hisz a szennyes, kis tócsából
Felragyog a kék menny boltja,
Éppúgy, mint az óceánból,
És a szegény, koldus szolga
Nem kisebb az ő uránál –
Tócsa nélkül nincsen tenger,
Szolga nélkül nincsen császár.