Hajdu Sándor:Egy paraszt lakodalmon
Hajdu Sándor – Versei
E verset feltehetőleg idős korában írta
Egy paraszt lakodalmon
Dózsa-képű vén magyarok
Mulatnak egy lakodalmon;
Kajla bajszuk zsíros vége
Beleér a hegy levébe,
Dal borong az ajkon.
Nagy étvággyal isznak, esznek,
Tömik a húst önmagukba;
Ha a német vagy a talján
Ennyit enne lakodalmán,
Bele is pusztulna.
Lekopasztott csonthalommal
Tele már az asztal alja;
Két vármegye sok kutyája,
Ha most ide eltalálna,
Vele mind jóllakna.
Folyik a bor bő folyamban,
Színe sötét, mint a kármin –
Így mulattak réges-régen,
Nagy Attila idejében,
Hunok lakomáin.
Mulatnak a vén magyarok,
Víg-borúsan, kurucmódra;
S most az egyik, hogy a nótát
Abbahagyták, bütykös ujját
Az ég felé nyomja.
Elcsitul a hangos lárma,
Figyelem ül minden arcra:
Lesi a szót – mint a varjak
Szántás után a hullt magvat –
Véne, fiatalja.
Megszólal az öreg végre,
Nagy tempóval, lassan kezdi:
Elsárgul a vetés, sógor,
Kis patak lett a folyóból
S csak nem akar esni.